Gondolatok II.

Mostanság úgy rohan az idő. ez olyan furcsa...
egyre idősebb lesz minden ember.. ez is furcsa. illetve ez nem. csak az, ahogy a barátod egyik pillanatról a másikra (persze mondjuk fél év alatt) teljesen megváltozik. rosszabb esetben, negatív irányban. Mert minden ember változik. és ahogy észreveszed a barátaidon, (hiszen elvileg őket ismered a legjobban a körülötted lévők közül) szóval ahogy észreveszed rajtuk hogy változtak, úgy nem veszed észre magadon. ez szomorú. az emberek egyre kevésbé figyelnek egymásra. és annyira sem magukra.
pedig nem lenne nagy áldozat, odafigyelni egymásra. csak ebben a rohanó világban, nincs időnk. a szülőknek nincs idejük beszélgetni egymással, gyermekükkel pláne. egész nap dolgoznak, a kisgyereket meg majd felkészíti az iskola a jövőjére. már ha a gyerek bejár az iskolába. de ezt a szülők ugysem figyelik, mert ’az ő kisfiuk felelösség teljes, okos, értelmes gyerek, nem csinál hülyeségeket’. persze ez nem igaz. ennek az egésznek is csak az az oka, hogy a szülőknek nincs idejük se magukra, se házastársukra, se gyerekükre. mert naívan elhiszik amit a gyerek mondd. hogy jól tanul, nincs semmi gond. pedig van. de ezt ők nem tudják, mert sajnálják az időt; a beszélgetésre. a beszéd segít megérteni a másikat. a beszéd a híd, két ember között...
s egy napon a szülők is meghalnak... a gyerek próbál megélni. talán gyerekei lesznek, persze nem fog velük törődni. hiszen neki épp elég dolgozni, pénzt keresni... De nem elég!!! ...nem szeretnék szemrehányást tenni, csak véleményt írni, ezért nem oktatok senkit. aztán egy napon felébred az ember, és elgondolkozik.
Az életen; hogy minden olyan más, mint régebben. az egykori barátok mára már a nevedre sem emlékeznek; megváltoztak. semmi sem olyan, mint régen. Mert minden ember változik. és ahogy észreveszed a barátaidon,hogy változtak, úgy nem veszed észre magadon. ez szomorú. az emberek egyre kevésbé figyelnek egymásra. és annyira sem magukra.
...