Gondolataim

-Vége van.-mondta Ádám
-Ja jó.-felelte Szandra

Milyen különös milyen sok fájdalmat okozhat ez a pár szó! Ámbár nálam feletébb furcsa érzéseket váltott ki! Megtanított ujra kötetlen lenni, ujra csábítani, milyen érezni kacérkodó tekintetek sokaságát! De még is nekem valahogy az az egy kell! Az ő tekintette! Lángóló szerelmem iránta már félbe hagyott...bár olykor olykor még életre kel. Az az egy év ami oly felemelően telt el, bár néhol voltak kisebb nagyobb bukanok még is hijányzik! Gyakran eszembe jut egy egy pillanat amit együtt éltünk át! Nem tudok emlékezni a rosszra! Még mostanság is elmerengek igéző tekintetén és csak szívem legmélyén, reménykedem, hogy egyszer talán nem most, de később újra átélhetem azokat a pillanatokat!

Gondolat meneteim nem mindig csak a romantikusabb gondolkodás meneteken agyalnak! Sokszor elkalandozva figyelmem, esetleg valamelyik kívánatos testrészére kalandozik! Amikor ajkain lassan végig sétál pajkos nyelve, aztán huncutul felnevet avval szinte az örűlet be kerget! Mintha tudná evvel mennyire kínoz! Ilyenkor egy gyors mondat fut végig az agyamon: "Te még egyszer az enyém leszel!" Aztán egy ördögi kacaj hagya el ajkamat! Mit ne mondjak volt élvezetes kalandunk együtt!-annak ellenére, hogy nem közeledtünk egymásfelé örült tempoba erotika terén! Bár egyszer ennek is eljőt az ideje!

Történt hogy egyik délután egy nagy veszekedés után át mentem hozzá! Irtóra össze voltunk melegedve! Üres volt a lakás, beszélgettünk...aztán elkezdtünk csókólozni..nem tudtam mi lesz belőle! Persze nem is lett belőle sok csak egy kis petting! Érezni lehet a kettönk között lévő érzelmek kicsapodását ja és persze a tapasztalatlanságot is! Ügyetlen mozdulatok és buta kérdések hagyták el számat! Ő még is türelmesen segített és válaszolt kérdéseimre! Bár hogy ne segített volna?! Féltem hogy nem fogja élvezni, ügyetlenkedésem ellenére azonban sikerült maradandó élményt nyújtanom neki! Aztán később rohanom kellett...haza kísért...hosszú csók a kapuba...és elváltunk egymástól! Utána persze napokig fájt a szám a sok csókólozástól meg minden félétől! Deh nem bántam meg! Most már ez is egy szuper élményként szerepel emlékeim között!

Mostanság elég gyakran esik az eső éjszaka! Este mikor lefekszem aludni gondolatok cikáznak a fejembe. Az eső vadul dübörög a tetőn, és olyan érzések tőrnek rám amik talán ezelőtt nem sokkal nagy fájdalmat okoztak! Most viszont hogy nem az enyém nem jut más eszembe csak a vágy...és hogy mennyire jó volt vele! Fura hogy nem fáj..biztos mások is éreztek rajtam kivül már ilyet, még is olyan hihetetlen! Nem fáj egy cseppet sem...bár ha azt mondaná, hogy "gondolkodtam, hiba volt! Kérlek bocsáss meg!". Futnék vissza hozzá, nem is gondolkodnék! Talán legbelül még szeretem egy nagyon picit de az említésre nem méltó!

Minden hétvége után várom hogy láthassam...egy mosolyt vethessek rám! Aztán egy két gyors szó váltás...néhány fura pillantás esetleg érintés...és minden ugyan olyan szürke marad! Pedig hányszor elhatároztam már "na jó, lehet, hogy szakítottunk de azért egy kicsit talán lehetne valami bensőséges...." Valahoy még is félek hogy evvel talán elijesztem! Minden nap reménykedem, hogy sikerül vissza édesgetnem! De ki tudja..ez már csak a sorson múluk nah jó meg egy picit rajtunk is!-vagy is rajta!!!