Fityma

Reménytelenül szédelegtem a kis üzletben.
Bár évek óta oda jártam vásárolni, fogalmam sem volt róla, hogy hol tartják a fogyókúrás kekszet. A doktorom diétára intett, ezért nagy lelkesen nekiálltam beszerezni a szükséges kellékeket. Tanácstalanságomból az egyik eladóhölgy közeledése zökkentett ki. Illően köszöntve, kértem az útbaigazítást. Homlokráncolással jelezte, hogy túl nehezet kértem tőle, ám feltalálta magát és harsányan felordított: "Lányok! Hol tartjuk az Abonett kekszet, tudjátok, a cukorbetegeknek!?".
Mindenki, vásárló, eladó, bámészkodó, ránk bámult. A beállt síri csendben jegyeztem meg, "fitymaszűkületem is van!". Harsány elpirulások, hirtelen nagy levegő vételek jelezték itt-ott, hogy ki értette a dolgot. Segítőm, újabb homlokráncolás, majd fejrázás - mint aki elhessenti a számára érthetetlen szavakat- után, az irodából kiszűrődő útbaigazításra figyelve, a tőle elvárható kedvességgel, a megfelelő helyre vezetett. A pénztárban fülepiros nagylány püfölte a gépét, vigyorogva. Nem álltam meg megjegyzés nélkül, "nem is igaz, kamasz koromban megcsinálták". Háromszor félreütött, mire a két nyomorult tételemet besikerítette a masinába. Hazafelé sétálva nosztalgiáztam.

Lehettem vagy tizennyolc éves, amikor az akkori barátnőm, egy általam intimnek gondolt pillanat alkalmával felnyerített! Hihi, ő még ilyen csálét nem látott. Önérzetemben súlyosan megsértve érdeklődtem miről is beszél, hiszen nekem eleddig semmi bajom nem volt a szaporító nyúlványommal. Mint a nagy vihogva-nyihogva előadott szövegből kiderült, a fitymám alul lenőtt. Ezért fordult elő, hogy ha hátrahúztam a bőrredőt, a lenövés miatt a vízsugár lefelé spriccelt, az általánosan elfogadott előre iránnyal szemben. Miután imigyen felvilágosultam, az urológiára vitt az utam, ahol előadva a lánytól hallottakat, meglepetésemre a doki értette, miről beszélek. Egy pillantással felmérte a helyzetet és a sebészetre irányított, legnagyobb aggodalmamra.

Felkészülve a legrosszabbakra, jelentem meg a sebészeten a korareggeli rendeléskezdetre. Bejutva, meg sem hallgatott az aggastyán, hanem közölte a kisműtétek tíz órától, addig foglaljak helyet. Alighanem kissé bóbiskolhattam is, mert csak arra eszméltem, hogy egy csinos, fiatal fityula kiáltja többedszer a nevem. Kihúztam magam, mint deli legény, hogy a lányka elaléljon, ámde hiába. A rendelőben felszólított, hogy vetkőzzek le és kiment. Szemérmesen cibáltam le a legdögösebb, akkori divat szerinti, cipőkanállal felhúzható farmeremet. Kíváncsian nézelődtem egy szál pólóban, gatyában, mikor visszatért a szép személyzet és rákérdezett a nevemre, jó személyt hívott-e be. Kacéran bizonygattam, én magam vagyok. Hidegen kérdezte, vajon az alsó nadrágomat nem venném-e le, határozottan megkönnyítve a professzor úr dolgát. Ó jaj, eszméltem. A rezegő kezű öreg a prof. És ő fogja farigcsálni a büszkeségemet? A szemérmemről is megfeledkezve, összetörten kászálódtam fel a magas asztalra. Bár az ápolónő felszólított, hogy feküdjek le, kíváncsian bámultam, ahogy gézhalmokat készít a szomszédos fémasztalkára.

Később letakarta a testem egy lyukas lepedővel, amely nyíláson hetykén meredtem a világba. Valamiféle eszközzel, mint egy ecsettel, kvázi befestette, fertőtlenítette a hímtagom. Igen jól esett a matatás aggodalmaim közepette is, ám amint az érzéstelenítő injekcióval közelített a peckes vitézhez, kis híján felsikoltottam a felismeréstől! Bele fogja szúrni! Mit beleszúrt! Körbe stoppolta! Igaz, hogy már a másodiktól nem éreztem, de megsemmisültem ilyen kegyetlenség láttán. Az igazi merénylet pedig csak ez után jött, egy egész évfolyam orvostanhallgató formájában. Fiúk, lányok vegyesen, mind engem bámulva! Lemészárolt vesszőm, élettelenül hanyatlott a csúf zöld lepedőre. A rezgőkezű, mint kiderült -nagy megnyugvásomra- csupán szóval tartotta az ifjakat, hozzám egy középkorú pasas lépett ijesztően felfegyverkezve, gumikesztyű, szike, a többit nem is mertem megnézni. Az egyik szekrény üvegfalában tükröződve még láttam, ahogy a már nem is szimpatikus ápolónő marokra kapja a beteget, a doki közel hajol, metsz és fröccsen a vér.

Innentől ki-kihagyott a film. Nem tudom mikor mentek el az orvostanhallgatók, mikor a doki, semmit... Amikor tisztult a kép, már kettesben voltam a galád egészségügyessel. Meglepő kedvességgel tájékoztatott, hogy jól sikerült a műtét, szebb lesz, mint újkorában, intett cinkosan az ágyékom felé. Elmondta még, hogy szoros kötést helyezett fel - nehogy átvérezzen - éppencsak egy pici lyukkal. Javasolta, hogy a vizelésen kívül, másra ne is gondoljak és néhány nap múlva cserélhetek kötés magamnak, tíz nap múlva varratszedés, öltözhetek, viszontlátásra!

Reszkető kézzel húzogattam magamra a nadrágomat, ám sehogy sem akart összeérni a nagy csomagom miatt! Mit volt mit tenni, nem gomboltam be, nem húztam fel a sliccem és nem vettem fel a pulóverem, hogy legyen mivel eltakarni az ágyékomat díszítő hatalmas kötést. Mire kibotorkáltam a buszvégállomásra, hazazötyögtem egy busszal, addigra elmúlt az érzéstelenítő hatása, kékre fagyott a szám és többen hülyének néztek az átmeneti kabátos járókelők közül, ahogy egy szál pólóban, néha görcsbe ránduló arccal baktatok.

Az első éjszaka, tulajdonképpen nyugodtan telt, a hajnali vizelési inger kiváltotta erekció megérkezéséig! Csípett, fájt, feszültek a friss varratok! Többször is elátkoztam, az időközben engem elhagyó lányt, az ötletéért! Néhány nap múlva csitultak az altesti gondjaim, a varratszedés pedig már említésre se méltó volt, s azóta is rendeltetésszerűen működik ott lent minden.
Mire ezt mind újra végigéltem magamban, hazaértem az új szerzeményemmel, a diétás keksszel.