Felismerés

Csupán én látom magam olyannak, mint aki vagyok, mikor reggelente a tükörbe nézek. Teljesen félreismert mindenki. Amióta az az éjszaka eltelt, azóta minden a feje tetejére állt. De ne kezdjem azonnal a történetem végével. Akkor lássuk csak, hol is kezdjen? Meg is van
Hónapokkal ezelőtt kezdődött. Oh…, de neveletlen vagyok. Be sem mutatkoztam. A nevem Michael Dragonfly. Egyszerű szakács voltam egy kis lepukkant büfében. Mégis a pénz jó volt. Minden a megszokott kerékvágásban ment.
- Mike! Egy huszonhatos salátával rendel a hatos asztalra! –ordított az egyik pincér. Azt hiszem Oliver volt, vagyis nem vagyok benne biztos.
A huszonhatos megszokott marhahúsos hamburger, ez az a rendelés, amit szinte minden este hallottam a legtöbbször. Húspogácsát a dobozából ki akartam szedni. Valaki a hátam mögül a vállamra tette a kezét.
- Kérem, tegye hátra a kezét! – jelentette ki.
- Mi van? Ez valami vicc? Mi a fészkes fenét akar tőlem?
Azzal kattant valami a csuklómra. Valószínű, hogy a bilincs volt.
- James Morton vagyok. Az FBI egyik nyomozója. Letartóztatom Jonathan Headfild meggyilkolásáért.
- Kicsodát? – keltem ki magamból.

Életemben sohasem hallottam még Jonathan Headfild nevét.
Nem tehettem semmit. Morton nyomozó és társa betuszkoltak egy kocsiba. Bevallom, volt olyan gyanúm, hogy csak kamu az egész. Biztosra vettem, hogy az egyik hülye haverom előbb-utóbb előugrik, és azt mondja: Megszívtad!
Sajnos komoly volt. A jelvények villogtatása után rájöttem. A kihallgató szoba kész Hawaii-nak tűnt az ütött-kopott verdához képest.
Órákon át mindenkivel, akivel lehetett, beszélnem kellett. Ki utaltak egy ügyvédet is. Mit nem mondjak, elég béna volt. Szerintem még akkor sem tudott volna megnyerni egy pert, ha le lett volna zsírozva.
- Miért ölte meg Mr. Headfild-et? Pénzért? Bosszúból? Vagy mert maga nem normális? – minden második pillanatban ezt a kérdéssort hallottam.
Hiába bizonygattam ártatlanságomat, állításom süket fülekre lelt.

Később azt hiszem, mégis belátták az igazamat. Utolsó kérésük az volt, hogy nézzem meg a holt testet, mondván, hátha hátha eszembe jut valami.
Kihúzták a hűtőkamrából a hajdani Jonathan Headfild-et. Különös. Ismerősnek tűnt. Azt hiszem… azt hiszem… Tudom ki ő. Bevillant a szörnyű felismerés.
Előző nap éjjel becsengetett hozzám. Csupán telefonálni szeretett volna, de én neki estem. Én öltem meg. Megfojtottam. Ami ennél szörnyűbb, hogy eddig miért nem emlékeztem rá?
Később kiderült. Egy betegségben szenvedek. A neve skizofrénia. Betettek egy elmegyógyintézetbe. Itt ülök, és várom, hogy ismét eljöjjön az én időm.
Jut eszembe. Mondtam már a nevem? A nevem Harold Snake…