Felhúzhatós játékautók. Második rész.

Világvége vihar.

 

Ágnes sétált Budapest utcáin, terein élvezte a nagyváros illatát. Számára illat volt, mások szerint halszaga van a városnak. A kislánya elutazott három hétre az apjához, hirtelen jött mindez, nyakába szakadt az egyedül lét. Tervezte, persze, hogy tervezte, hogy elutazik a lánya, de még is úgy érezte, hogy nem volt erre felkészülve. Mondhatjuk, hogy váratlanul érte. És hát az is gond, hogy az apja a  kamuember még őt a biológus nőt is meg tudta etetni a mesékkel. Mekkora meséket tudott előadni mikor megismerkedtek és evvel vette le a lábáról. Annyira nevetségesnek érezte már utólag, hogy a férfi elhitette vele, hogy ő a hercegnő, egy felnőtt nőnek beadta ezt a süket dumát. Csupán azzal, hogy volt egy luxus hajója, szép nagy, tágas. Ugyan jókat szeretkeztek a fedélzeten miközben nézték a tenger hullámait, utána pedig nézték, ahogy este lesz, lassan sötét, és felgyúlnak a csillagok. És egy ilyen emberrel lesz a lánya, kemény három hétig. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejében. - Kell egy kis süti . - jutott eszébe.

Beült egy cukrászdába. Rendelt egy Rigó Jancsit, megette és kifizette. A telefon a zsebében lapult, gondolt rá, hogy telefonál a kislányának, de meggondolta magát, majd este. Hamar este lett megnyúltak az árnyak, a szürkületet felváltotta a sötétség. És már otthon a negyedik emeleti panel lakásában be kapcsolata a televíziót. 

 

A harminc éves , rövid szőke hajú nő virág mintás hálóingben befészkelte magát a kedvenc fotelba. És egy forró, zamatos hársfa teát szürcsölve nézte a tévét. Épen, másik csatornára akart váltani, mikor megszakadt a műsor. Egész egyszerűen egy életunt öltönyös férfi jelent meg a képernyőn. Fekete színű öltönyt viselt.

– Szokatlan természeti jelenség tapasztalható ezekben a percekben Magyarország felett, fekete sötét füstszerű anyag takarja el az eget. Nem kell megijedni a füst a világvége vihar velejárója. Most kapcsolunk a stúdióba , ahol a szakértő elmagyarázza a vihar természetét.

Ágnes , miközben nézte a tévét, a kislányán járt az esze, aggódott érte, nem habozott, telefonált. Régebben már olvasott a világvége viharról , de nem hitte volna, hogy a valóságban is megtörténhet. Remegő kezekkel kézbe vette a rózsaszínű csajos dizájnos mobilját és hívta az exét. A lányának még nem volt telefonja. Hál istenek felvette a férfi. 

– Halló.  - Hallotta a nő, a férfi kicsit rekedtes hangját

– Nézed a tévét? Mi a francért kellet ennek a viharnak ma este lecsapni?  - Kérdezte Ágnes

– Nem tudom. – válaszolt a volt párja

– Szilvi, alszik már?

– Igen, alszik ma sokat sétáltunk, sok programunk volt elfáradt.

– Kérlek nézed meg, hogy a szobában van e?

– Persze, hogy ott van. Hol lenne?

– Nézd meg kérlek.

A férfi nagyot sóhajtott és kezében a mobiltelefonal, felment az emeletre. Benyitott a szobába, a kislány aludt. 

– Alszik a nyuszikánk.

– Köszönöm, hogy megnézted.

– Szívesen.

– Holnap, megyek a lányomért. Ne mondj semmit.

– Istenem. - válaszolt a férfi

– Tessék?

– Nézd a tévét.

 

 

 Az emberek kimentek az utcára Budapesten, fekete volt a mennybolt  egy csillag sem volt az égen. 

Ágnes, úgy döntött, hogy taxival a lányához megy. Rögtön, egy percet sem késlekedik. Gyorsan lezuhanyzott és vett fel lezser utcai ruhát. Kilépett a lakása ajtaján.

 

 – Évek óta nem adtam férfinek kulcsot a lakásomhoz. - mondta magának és örült, hogy senki sem hallja. A lifthez lépet, beszállt és pár perc múlva már az utcán volt. Épen egy taxi várakozott a sarkon, gyors léptekkel oda ment az autóhoz. 

– Kérem, elvinne a Földmező utcába?

– Természetesen, hölgyem, szálljon be. – mondta a taxis egy fiatal férfi.

Ágnes a hátsó ülésre szállt be. 

 A lábaira rakta a táskáját és egy szót sem szólt a taxi sofőrhöz, nézte a kivilágított Budapestet . A taxi a Lánchídon átment Budára, kiránduló hajók úsztak a Dunán. Ágnes, látta őket majd elfordította a fejét. 

 - Még pár perc és megérkezünk, hölgyem. – szólalt meg a taxis.

Még pár perc és láthatja a lányát és a volt párját. Kezébe vette a telefont és tárcsázott. 

- Nyisd ki a kaput, pár perc és ott vagyok, ne mondj semmit.

Megérkezett az autó a címre, Ágnes mosolygott a sofőré és adott borvalót. 

A nő volt párja a villanegyedben lakott és a  nyitott kapuban állt türelmesen , kifogástalan volt a megjelenése. Lezser, bézs színű, öltöny nyakkendő.

-Szia Ágnes.  Gondoltam, hogy jönni fogsz így nem ért  meglepetésként a hívásod. – Köszönt a férfi.

A nő viszonozta a köszönést. – Szia, János. 

 A férfi mosolygott a nőre.

Ágnes kicsit emelt hangon megszólalt. - Itt fogunk ácsorogni reggelig, ez valami érdekes szokás újgazdagéknál , hogy a kapuban kell ácsorogni? Vagy várod a komornyikot, hogy becsukja helyetted a kaput?

A férfi szótlanul maga elé engedte nőt majd becsukta a kaput.

A villa ajtaja nyitva volt. 

– Szilvi, a második emeleten alszik a szobájában. 

– Miért nyomtad meg ez a szót, hogy a szobájában? Én, is tudom, hogy tíz évig itt élt, aztán elváltunk. És a lány hozzám került.

Beértek a földszinti hallba. Ágnes körülnézet, giccses mindenhol. 

- Pár kerti törpét beszerezhetnél még. Neked teljesen elment az eszed? Elhányom magam a sok giccstől, falusi búcsúkban sincs ennyi szar kitéve. De nem ezért jöttem. 

– Örülök, hogy itt vagy. 

– Látni akarom a lányom.

– Ismered az utat, amíg visszaérsz, keverek egy italt.

– Ne próbálkozz semmivel se ismerlek te szemét

 

Ágnes, elindult a lépcsőn az emeletre, lassan benyitott a lánya szobájába. A kis csaj nyakik be volt takarva és láthatóan úgy aludt mint a bunda. - Annak a szemétnek is a lánya aki lent keveri nekem a mérget.  A közös Szilvink  az egy jó dolog az életében ami tökéletesre sikerült neki. – mondta Ágnes. Majd lassan, halkan becsukta az ajtót.

 

 

 

A férfi egy pohárral a kezében várta. – Tessék, ez a tiéd.

Wiski volt jéggel.   Férfi folytatta. – Mondanám, hogy üljünk ki a kertbe, de szerintem a füst még nem oszlott el.

– Nézzük meg, – javasolta a nő.

Ágnes ment elöl a férfi követte. Kimentek a gondozott kertben leültek egy padra a szökőkút mellé. – Látom a Göncöl szekeret. Már oszladozik a fekete  füst, sőt nagyon sok csillagot láttok. Szerintem maradhatunk kint, a levegő nagyon friss.

A férfi is leült a padra. Nézték a szökőkutat.

– Te mindig öltönyben jársz?

– Ha vendéget várok, akkor az alkalomhoz illően öltözködök. Az üzleti életben dolgozok gyakran viselek öltönyt, mintha nem tudnád. Ágnes.

-  Tudom, hogy sokat üzletelsz. Egyébként a világvége viharban egy dolog nagyon ciki, emberek eltűnhetnek és a tér egy másik pontján jelenek meg, állítólag még másik dimenzióba is átlehet kerülni.  De ha nincs füst, nincs vihar így hát  beszéljünk másról. Még mindig nőket futtatsz?

 Egy teherautó állt meg a házuk előtt, a tetején egy hangszóró volt - Nyugodtan mindenki kimehet a füst eloszlott. – üvöltötte a hangszóró.

– Még felkelti a lányom, ez a barom. – mondta Ágnes dühösen. Majd örömmel tapasztalta, hogy az autó elment.

– Bécsben üzemeltetem bordélyházat, nem titok, szeretem csinálni. Olyan dolgokat teszek, amiket szeretek csinálni. De te ezt nagyon jól tudod, még mindig csípős a nyelved. Talán ez vezetett a válásunkhoz.

–  Manapság mivel foglalkozol?

– Kutatok

– Mit?

– Keverek még egy italt.

– Köszi, az nekem is jól fog esni.

Pár perc elteltével a férfi visszaért.

– Majd egyszer elmesélem, hogy mit kutatok. 

– Csodás. Nem akarom tudni, hogy mit kutatsz, nekünk a közös lányunkon kívül, nincsenek közös dolgaink. 

–  Akkor miért kérdezted? Na jó, holnap elviszed a lányt?

– Ha rendeződik a helyzet és teljesen  eltűnik ez a francos fekete füst akkor nem.

– A bíróság ítélt nekem láthatást, jogilag el sem vihetnéd.

– Ne bosszants 

– Későre jár, nem szívesen engedlek haza, kérlek aludj itt.

- Igazad van, okosabb ha itt alszok. - mondta Ágnes és felállt a padról. Ránézet a férfira, olyan olyan volt, mint egy nagyra nőtt kamaszgyerek

 -Köszönöm, hogy itt aludhatok. Ismerem a villád, itt éltem tíz évig, még a vendégszoba gondolom még a helyén van.  Jó éjszakát! – mondta a nő és elvonult 

A férfi hossza nézett utána.

– Még mindig formás. – mondta

 

Megitta az italát és rágyújtott egy cigire. A legnagyobb megdöbbenésére Ágnest látta visszajönni.

– Anyámnak elment az esze. – jelentette ki a nő.

– Mi történt?

– Összeállt, egy iszákos barommal.

– Ez szomorú.

– Várj, ez még nem minden. Olyan veszekedéseket lezavarnak, hogy csodálkozok azon, hogy a szomszédok nem hívják ki a zsarukat. Az egyik barátnőm is ott lakik, ő mesélte. Képzelheted, majd elsüllyedtem a szégyenemben. Az én anyám és egy részeges disznó.

– Keverek, még egy italt.

– Köszi jól fog esni.

János, visszaért a két pohárral a kezében. A ház előtt egy autó húzott el. 

– Az én szüleim, lassan már negyven éve boldog házasságban élnek. Sosem láttam őket veszekedni.

– Tudom. Mivel az apósom és az anyósom voltak. Engem most nagyon érdekel, hogy anyám nem tudom, hogy miért állt össze egy részeges disznóval. Phd fokozatom van molekurális sejtbioszból és mégis  tehetetlenek érzem magam,az emberi lelket nem ismerem nagyon úgy fest a dolog. Nem szólhatok bele az ő életébe. Milyen alapon szólhatnák bele? Mert a lánya vagyok. Ugyan már! Viszont kiegyensúlyozott vagyok és  fent az emeleten alszik életem értelme és ennél többre nem vágyom. Mondok valamit, sosem vágytam ennél többre. Egy férfi még jó volna. Ne nézz rám így köztünk mindenek vége már évek óta. Legalább emberi módon tudunk értekezni ha muszáj, most muszáj volt a világvége vihar miatt.  Egyébként egyre kevésbé érdekel a munkám, tudod, hogy ez mit jelent? Váltanom kell.

- Milyen új munkát szeretnél magadnak?

- Nem tudom.  Egész életemben a biológiával foglalkoztam és már unom, ráadásul sok a gyökér a munkahelyemen.

- Gyökerek mindenhol vannak.

- Köszi. Igazán kedves vagy, de fáradt vagyok a közhelyeidhez, le akarok feküdni.

– Lefeküdhetünk

– Te hülye nem úgy értem.- mondta a nő és mosolygott. 

Felálltak a székekről és besétáltak a házba.  Fent az emeleten egymás mellett voltak a hálószobák. Ágnes, nézte a volt párját, ahogy bemegy a saját hálószobájába. A férfi nem mondott semmit, egyszerűen tudomásul vette, hogy véget ért a csevegés. Változott volna? – gondolkodott el  nő.  Persze nem hülye, hogy bepróbálkozzon, van neki esze. És tudom, hogy neki sincs szüksége érzelmi zűrökre. Semmi értelme felmelegíteni azt a bizonyos káposztát. 

A harminc éves nő feküdt az ágyon és nézte a plafont. Oldalra fordította a fejét és senkit sem látott. Eszébe jutott, hogy átmegy a volt párja szobájába, ettől a gondolattól undort érzet saját maga iránt. Próbálta elfelejteni. Jobb lesz ha alszok. – mondta saját magának. 

 

Hamar reggelt lett. Ágnes, kimászott az ágyból és belenézet a tükörbe. Szörnyen nézek ki állapította meg. Gyors zuhanyzás, majd gondolkodás, hogy mit vegyen fel? Szerencsére a szekrényben még voltak régi ruhái. Válogatott, közben dúdolta, hogy, nyár van. Egy rövid szoknyát vett fel. Mélyen kivágott felsővel. Elvégre nem vagyok apáca, jegyezte meg saját magának. Megfésülte hosszú szőke haját és indult kifelé a hálószobából. Már a lépcsőn érezte a mennyi kávé illatot, eszébe jutott, hogy a párja régebben is kávéval várta reggelente akkor valóban hercegnőnek érezte magát mellette,  közben leért. A férfi felállt az asztaltól és kihúzott egy széket .A nő önkéntelenül is mosolygott. A férfi rövid nadrágot és trikót viselt

– Szép jó reggelt. – mondta Ágnes

– Neked is, jól aludtál?

– János, nagyszerűen aludtam. A kis csaj még alszik?

– Most jön le a lépcsőn.

Ágnes a fordította a tekintetét és meglátta a gyönyörűségét. Laza, csajos, rövidnadrágban, kényelmes sportos ruhát viselt Szilvi. Hosszú fekete haja ki volt bontva

– Sziasztok, anyu és apu – köszönt. Majd mindenki kapott tőle egy nagy puszit.

– Apu, bekapcsolhatnád a tévét, jó rajzfilmek mennek ilyenkor

Az apja, ránézett Ágnesre.  Majd megszólalt. – Evés, közben ne nézz rajzfilmet kislányom.

– Nem vagyok már kicsi 13 éves vagyok.

– Na jól van. Szólt közbe Ágnes. – ha rajzfilmet szeretnél nézni , délután beültök egy moziba.

– Te nem jössz velünk? – kérdezte Szilvi.

– Én, nem megyek veletek kislányom, más dolgom van, de ezt már megbeszéltük, most apádnál nyaralsz három hétig.

– Azt hittem, hogy kibékültetek, gondolom te is itt aludtál.

Ágnes kényszeredetten elnevette magát. - Ja nem. Ne értsd félre, tegnap este történt valami és szükségét éreztem, hogy közeledben legyek.

– Mi történt?

– Ágnes ránézett Jánosra

–  Arról van szó kislányom, hogy tegnap este felkeltette füst volt Budapest felett, de már eltűnt.

A nőnek feltűnt, hogy volt párja amennyire türelmes a lányához.

– Ez érdekes. – jegyezte meg Szilvi

Ágnes közbeszólt. – Mi ebben az érdekes?

– Fekete füstemberekkel álmodtam.- válaszolt Szilvi

 

– Keverek egy italt. -  Mondta János és felállt az asztaltól nő úgy gondolta, hogy a volt párja szerette volna ha kettesben marad a lányával. Ügyes.

– Kik azok a füst emberek?

- Anya, nem tudom. És nem tudom, hogy mit kerestek az álmomban.

– Értem.

János, visszajött két pohárral.

– Bocs, ezt most ki hagynám. - mondta a nő.

– Anyu, már mész is?

– Igen, kislányom, anyunak menni kell, érezd jól magad apáddal, este telefonálok.

Nagy puszit adtak egymásnak anya és lánya. Majd Ágnes elindult a villa kijárati ajtaja felé a volt párja kísérte. 

– Vigyázz a lányunkra. 

 – Vigyázok. - válaszolt a férfi.

Elköszöntek egymástól és a nő kilépet az utcára, a férfi még látta, hogy leint egy taxit majd eltűnt.

 

 Reggeli után, apa és lánya megbeszélték, hogy elmennek a vidámparkba. 

– Felöltözzünk és már indulhatunk is.

Szilvi válaszkánt nagyot bólintott a fejével.

 

 

Szilvi, nagyon szerette a szellemkastélyt. – Apu, felszeretnék  ülni a szellem vasútra.

– Semmi akadálya, veszek neked jegyet. - mondta János és nagyot mosolygott a lányára.

Nem álltak sokan sorban. Pár perc és Szilvi felülhetett a szellemvasútra és már el is tűnt a kísértet kastélyban. János, leült egy padra és várta a lányát. Remek jó nyári idő van. – állapította meg. Kellemes zenét fújt felé a szél. Rég járt a vidámparkban, felidéződtek benne a régi emlékek, mikor őt hozta ki az apja. És, itt ismerkedett meg Ágnessel is, a nő jegyárus volt az egyik pörgő játéknál csak mellékállásban.  Gyakran járt ahhoz a játékhoz, bár szédült a sok pörgéstől, egyszer hányt is, Ágnes segített neki, némi papír zsebkendővel. Akkor összeszedte a bátorságát és meghívta a nőt vacsorázni. És alakultak a dolgok köztük, Három évre rá ,megszületett Szilvi. A közös gyermekük. Idáig jutott az emlékek felidézésében, mikor sikolyt halott. Tudta jól, hogy a lánya sikított. Semmiben sem volt még ennyire biztos, oda rohant a szellemkastély kijáratához és várta a lányát. Pár perc múlva meglátta , síró arccal ült a kis vonaton. Mikor oda ért a férfi mellé. János hamar kicsatolta a biztonsági övet és felvette a kezébe a lányát. - Mi történt veled, Apa szeme fénye?

– Majdnem elnyelt a szekrény világa.

– Megijedtél egy szekrénytől?

– Nem a szekrénytől, hanem attól ami benne van.

– Mi van benne?

– Egy örvény, ami majdnem berántott, apu úgy megijedtem.

– Veszek neked egy fagyit. Nem volt jó ötlet a szellemvasút.

– Apu, nagy baj van. 

– Anyu szekrényében is örvény van és ő erről nem tud. És ma válogatni fog a ruhái közt. Tudom pár hete mesélte, hogy állófogadásra megy, meghívta az egyik barátnője, tudod az államtitkár asszony.

– Hogy tudsz ilyen részletekre emlékezni, én is halottam ezekről, de már rég kimentek a fejemből.

– Anyu, életéről van szó, így tudok emlékezni.

– Beülünk egy cukrászdába és mindent elmondasz. Oké csajszi?

– Apu, siessünk anyuhoz.

– Nem állíthatok oda a lakásához, elváltunk.

 Az életéről van szó.

– Rendben van, oda megyünk és beszélsz vele. Várj picikét, felhívom telefonon.

A férfi kezébe vette a telefonját és tárcsázott. Sokat csörgött de senki sem vette fel.

– Nem veszi fel.

Szilvi sírógörcsöt kapott - Akkor elkéstünk. Mondta zokogva.

– Mióta tudsz az örvényről? Miért nem beszéltél erről soha anyáddal? Egyáltalán nevel téged az a nő?

– Apu, ne kiabálj. Anyunak beszéltem róla.

– És?

– Nem hitt nekem. Én, sem hittem saját magamnak, de a szellemkastélyban láttam a jövőt, anyut elnyeli a szekrény, látomásom volt.

– Te jó isten, miket beszélsz. Hogy jutnak ilyenek az eszedbe?

 

 

A férfi kézen fogta a lányáét és elindultak az autóhoz, délelőtt volt nagy a forgalom. A férfi tudta, hogy akár egy órába is kerülhet, mire Ágnes házához érnek. Mint egy rossz álom. – Ez a gondolat járt a fejében.

A lánya, csendesen sétált mellette, már nem sírt.

– Anyu, nem veszi fel a telefont. – jegyezte meg János, már az autóban ülve.

  Negyven percnyi autózás után odaértek, Ágnes lakásához. Egy tíz emeletes panelhoz, csengettek, de nem szól vissza senki sem. 

János dühösen nézett, egy pillanatra dühös volt a lányára. Miért kell állandóan keverni? Csodálatos nap van  élvezzük, örüljünk, de nem. Itt kell nyomoznunk, mert a volt feleségem elnyelte egy örvény, ami a ruhás szekrényben van. Miért vannak ostoba, hülye filmek ? Szilvi, biztos azokból veszi ezeket a hülyeségeket. Pszichológushoz nem vihettem az anya kiakadna mint a sezlon rúgó.  - Gyertek fel szólalt meg Ágnes hangja hangszórón keresztül.

- János kiesett az elmélkedéséből és már fogalmazta magában a mondanivalóját. - Nézd a lányunk, hülyeségeket beszél. Nem. Nem azt mondtam, hogy hülye, nem azt mondtam.

 Bementek a lépcsőházba és beszálltak a liftbe. Egymásra néztek és nem szóltak semmit sem. Fél perc sem kellet és már a negyedik emeleten voltak, kiszálltak és indultak Ágnes lakásának az ajtajához. 

 

Kinyílt a lakás ajtaja, hallották  a nő csilingelő hangját.

– Sziasztok, hát ti mit kerestek itt?

Hallották, de senkit sem láttak.

– Láthatatlanná váltál. - Mondta tárgyilagosan János.

– Ittál? – kérdezte Ágnes.

– Nem ittam semmit sem, de ezek után biztos, hogy fogok.

Szilvi, felkiáltott . -  Apu húzunk innen. 

A lakás ajtaja bevágódott. A konyhában a falón lógó tévéből hallották a híreket. – Világvége vihar van. Rájöttek, hogy Ágnes hangja valójában a hálószobából jön, pontosabban a ruhás szekrényből.

Közelebb mentek a szekrényhez és rájöttek, hogy a szekrény húzza őket és minél közelebb vannak, annál jobban. Régi igazság, hogy bizonyos dolgokhoz nem szabad közel menni.

 

 A világvége vihar Budapestre csapott le komoly fejtörést okozva a meteorológusoknak. Az internetet nagyon hamar elárasztották az összeesküvés elméletek.  Az akadémikus tudomány a következőket fűzte a dologhoz. Világvége vihar, rendkívül ritka  természeti jelenség, a dimenziók véletlenszerű egybe fonódásával jár, aki a viharba kerül, számíthat rá, hogy a tér egy másik pontjára kerül, vagy egy másik dimenzióba. A jelenséget minden esetben sűrű fekete füstszerű anyag kíséri, ami nagy kiterjedésű és a légkörben sokáig megmarad. A vihar ellen nem lehet védekezni, a véletlen dolga, hogy kit ragad magával, kit helyez át egy másik helyre. Bár vannak kutatók, akik szerint a fekete füstszerű anyag intelligens és tervszerűen ragadja el az embereket és helyezi át őket. Mindez külső szemmel úgy tapasztalható, hogy akit elragad a vihar ő egyszerűen eltűnik. - Harsogta a konyha falán lógó tévé.

 

  - Hova kerültem? - kérdezte Ágnes magától miközben körülnézett. Nem olyan rég még a lakásában volt, a ruhásszekrényben keresett magának ruhát. Azóta alaposan megváltozott a környezete ugyanis erdőt látott maga körül, akácfákkal és számára ismeretlen fajtájú fákkal. 

A nő rémült szemekkel körbenézet kiült az arcára a félelem, rövid szoknyában volt és rövid mélyen kivágott felsőben. 

– Nem épen túrázáshoz való ruházat. – mondta egy férfi hang. A nő ijedten hátrafordult egy terepszínű ruhába öltözött mosolygós férfit látott, olyan 40 év körülinek nézett ki.

– Szép napot kívánok, szép asszony. – mondta a férfi.

– Önnek is, de kérem tegeződjünk. És akarok egyet kérdezni. Hol vagyok?

– Ahogy látom nem idevalósi. Biztos, hogy világvége vihar volt a dimenziódban így átkerültél ide. Bemutatkoznék Az erdei varázsló vagyok.

– Ágnes vagyok és mi a fene ez a világvége vihar.

– Meghívom egy hársfateára a kunyhómban, mindent elmondok amit tudok.

– Az jó lesz, már alig várom.

– Indulhatunk már hazafelé tartottam ha feljön a nap szörnyű meleg lesz.

– Mi ez a kiáltozás a távolból?

– A királynő kastélyát ostromolják.

– Tulajdonképen, hol vagyunk?

– A Basszandorok szigetén.

 

Félóra séta után elértek a kunyhóhoz, fából készült, három nagy ablaka volt,

– Itt laksz?

– Igen. – válaszolt az erdei varázsló.

– A keresztneved tudhatnám? Nem lenne jó ha mindig erdei varázslónak kellene téged szólítani.

– Szilárd a keresztnevem

Bementek kunyhóba. Ágnes fából készült bútorokat látott, virágokat az ablakban egy gyertya éget a falakon állatokat ábrázoló képek voltak, őzek, nyulak.

– Nagyon inger-gazdag ez a bolygó sorban állás van ide. – jelentette ki Szilárd.

– Haza akarok menni, ebben tudsz segíteni?

- Nyitok egy féregjáratot és már haza is jutsz, de ne siesd el, lehet, hogy a hozzád tartozóid is átkerültek. Gyakran egy családból több embert ragad el a vihar. 

Ágnes, elsírta magát. – Remélem a kislányom jól van. - mondta zokogva.

– Főzök egy teát. – mondta Szilárd és rakott fel vizet.

– Nincs gáz, nem ég a tűz, hogy raksz fel teát?

– Ez a dimenzió játékosabb mint a tiétek, mi technikailag jóval előbbre vagyunk. Közvetlenül az univerzumból, kapja az ingyen, örök energiát a tűzhelyem. És sok csoda van még itt köztük kellemetlen dolgok is, de ez is a játékrésze. Nagyon játékos ez a világ.

– Kérlek mesélj el mindent, különben sírva fakadok

– Elmesélek mindet.

– Köszönöm.

- De előbb kimennék a kertbe, hozok be friss fűszernövényt. - mondta Szilárd és válaszra sem várva kiment a kunyhóból. Az épület mögött a kertjében a jobb kezével megfogta a bal csuklóját. - Narancs, neked üzenem. Megérkezett a nő, igaznak bizonyulnak a próféciák, sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a férje és a kislánya is átkerült, de mindegy. Érdekesebb lesz a játék. Elvette a kezét a csuklóról, majd leszakított pár fűszernövényt és sietett vissza a kunyhóba.

Ágnes türelmesen várt a kényelmes székben ülve.

 

– Az összes dimenzió egy térben van, tulajdonképe átszövik a teret a világvége vihar felkavarja a különböző minőségű dimenziókat és egymásba fonódhatnak. Mi itt, ahol most vagyunk, fejlett technikai társadalomban élünk, dolgozni már senkinek sem kell, mindenki nyugodtan hódolhat a szenvedélyének én például sokat túrázok.

– Lélegzetelállító ökörségeket beszélsz, a lányom akarom nem a te hülye meséid. - jelentette ki Ágnes.

– Nyugi, mindjárt visszaküldelek.

Szilárt egy tálat vett elő és kongatta és szavakat mondott. Majd lerakta a tálat az asztalra és megszólalt.

– Sajnos, nem tudlak visszaküldeni, megváltozott a sziget programozása nem lehet új járatot nyitni.

– Itt kell maradnom?

– Egy ideig biztos.

– Megyek sétálni az erdőbe, szerintem a volt párod és a kislányod is ide kerültek. – jelentette ki Szilárd.

– Várj veled megyek - üvöltött Ágnes és zokogni kezdett.

– Induljunk, minél előbb találjuk meg őket.

 

 

Ágnes és az erdei varázsló sokat sétáltak az erdőben de nem látták Szilvit és Jánost.  

- Holnap újra megpróbáljuk a keresést. -mondta Szilárd, most vissza kell térnünk a kunyhóba, este sok fura lény kószál ebben az erdőben.

Ágnes újra kapott hársfa teát. - Egész jó ez a tea.- mondta békülékeny hangon. 

- Egy macskát láttam ugrani az ablak előtt. Szép fekete macska volt.

- Biztos, hogy nem macska volt, a fekete  főleg nem , azokat kipusztították már régen, pár egyed talán maradt. Basszandor volt az ablak előtt ugró állat a sziget egyik őshonos állata. Nem kell tőlük félni ártalmatlanok az emberre, ha nem félünk, akkor eltakarodnak.  Gyorsan elmondom, hogy sárkányok nincsenek a szigeten sőt sehol sincsenek  csak a mesékben ne gondolj ilyen egzotikus lényekre. Erdei sellő, tündérek, manók, ártó szellemek viszont vannak.

- Más is átkerült már ebbe a dimenzióba a világvége vihar által? - kérdezte Ágnes.

- Igen de őket hamar visszaküldtem.

- Csak erdők vannak ebben a világban?

- Szó sincs róla, vannak nagy városok is, kontinensek, gyakorlatilag olyan ez a világ, mint a te dimenziód, csak technikailag jóval fejlettebb A központi hatalmat a gépemberek gyakorolják ők nagyon intelligensek. Lehetséges autonóm területeket létrehozni, ahol a gépemberek nem tudnak semmilyen befolyással bírni, ez a sziget is teljesen autonóm. Természetesen nem arról van szó, hogy erőszakkal ide hozunk embereket és csinálunk velük amit akarunk mert megtehetjük és senki se szól bele. Erőszakkal senkit sem lehet bevinni az autonóm területekre, úgy van programozva a föld bolygó, szóval vannak fékek. De gondolom téged sokkal jobban érdekel, hogy mi lehet a lányoddal?

 

 

2

 

 

 

Hrunk, újabb nagy követ rakott be a rugós kilövő szerkezetébe és lőtt a kastély irányába. Körülnézett. Nem sok világoszöldet látott, ahogy saját magukat nevezték.

- Mára befejeztük, a sziget programozása lehetetlené teszi, hogy kövekkel , elérjük, hogy bemehessünk a kastélyba. Egyszerűen semmit sem érünk el azzal, hogy pár ablakot kilövünk. A hatásosabb eszközeink pedig nem működnek. Nagy szívás ez.

Sátrakat állítottak fel egy tisztáson, a közelben volt patak, így inni tudtak. Élelmet pedig féregjáratokon keresztül tudtak hozatni. Hrunk gúnyosan megjegyezte, hogy a királynőnek és a sziget programozóinak még annyi esszük sincs, hogy az élelem utánpótlást elzárják. Nem tapasztaltak még háborút.  De majd fognak.

Hrunk bement a sátrába egyedül volt. Egy lovat halott nyeríteni, csodálkozott nem tudta, hogy lovak is vannak a szigeten.

Egyik katonája futott be. - Hrunk, látogatók jöttek egy nő és a kislánya.

– Egy férfi és a kislánya itt? Trunk csodálkozó arckifejezést vágott. A világoszöldek teljesen úgy néztek ki mint az emberek, csak a bőrül színe más volt és nem volt hajuk és a termetük alacsony volt, olyan 120 cm. Könnyű fémből készült páncélruhát viseltek.

– Vezesd ide őket. Vagyis ne. Ma este zárd be őket enni kapjanak, holnap kihallgatom őket. Ma más dolgom van.

– Értem. – mondta zsoldos és kilépett a sátorból.

– Most légy okos, Hrunk, – mondta saját magának.

– Biztos, hogy ez a két személy a kulcs a várhoz. Zsarolással, vagy bármi mással elérem, hogy enyém legyen az eszköz, és két személyt fogom felhasználni, lehet, hogy a királynő rokonai. Annyi minden lehet.

 

 

 

 

- Apu, hogy hogy erdőben vagyunk?

– Halvány fogalmam sincs kislányom. Neked kellene tudni, te beszéltél örvényről. Nem emlékszel?

– Nem hittem volna, hogy igaz lesz a látomásom. Szerintem átjöttünk anyu után, és ő is itt van valahol az erdőben.

– Ágnes! – kiáltott hangosan János.

– Apu, ne kiabálj veszélyes lehet.

 

János vette észre a világoszöld alakot, úgy gondolta, hogy egy mozgó bokor csupán. Szilvi, üvöltése, azonban sok kétséget nem hagyott, nem bokor, hanem egy lény, aki el akarja őket fogni.

- Fussunk. Kiáltotta János. Látta, hogy a világoszöld lény egyenesen feléjük tart középkorinak tűnő páncél ruhát viselt. A fura lény gyors futónak bizonyult, hamarosan utolérte őket. Szembefordultak vele, alacsonyabb volt mint ők egy bárdot tartott a kezébe. - Velem kell jönnötök.  - Közölte ékes magyarsággal

- Tud magyarul. Villant be János elméjébe.

- Vajon, mikor ébredünk fel, apu?

 

- Nem tudom kislányom, szerintem kövesük az alakot, túl erőben van. A bárdjával szemben tehetetlenek vagyunk. - Kövessetek. - Mondta az alak. Majd hozzátette. - Szökéssel felesleges próbálkozni mert azzal csak a saját sírotok ássátok meg ugyanis  hátra felé is tudok látni, a teljes 360 fokot belátom. Pár percnyi gyaloglás után egy tisztásra értek ahol sok sátrat és sok világoszöld bőrű lényt láttak. 

 

Szilvi és János egy sátorba kerültek a kijárat előtt egy őr állt nagy bárdal a kezében.

Cudar egy helyzet, egyik pillanatban még Budapesten voltak a következő pillanatokban pedig már egy sátorban aminek a kijáratta előtt egy őr áll nagy bárddal a kezében.

- A világvége vihar miatt vagyunk itt, szerintem átkerültünk a tér egy másik pontjára, épen a vihar miatt. Nem ismerem ezt a szigetet nem tudom, hogy hol vagyunk? Nem tudom, hogy milyen jogon áll valaki őrként a sátor előtt? Semmit sem tudom. Abban biztos vagyok, hogy nem álmodunk ez a valóság. - mondta János.

- Apu félek. - mondta Szilvi

János a sátor kijáratához ment és kiabált. - Mi a jó fenét művelnek? Milyen elmebetegek annak itt?

Azonnal magyarázatot várok. 

Senki sem válaszolt . A középkori páncél ruházatot viselő férfi, aki a bárdot fogta, végül megszólalt.

- Nem kell aggódni, hamarosan jönni fog Hrunk és tájékoztat benneteket.

Ki az a Hrunk?

- A világoszöldek királya.

- Milyen ökörség ez, hogy a világoszöldek királya? Miért van itt mindenkinek világoszöldre festve a bőrre? - kérdezte János

- Senki sem festette be a bőrét ez a természetes színünk, egy távoli kontinensen lakunk, erre a szigetre egy küldetés miatt jöttünk. Benneteket pedig a világvége vihar sodort ide, mondhatjuk, hogy véletlenül vagytok itt. De a többit majd elmondja a királyunk. Természetesen kaptok enni, inni, van fürdőszoba is, ahhoz át kell fáradni  egy másik sátorba.

- És mikor jön ide ez a Hrunk?

- Holnapra ígérte magát, de hallotta a kiabálásod ezért hamarosan itt lesz.

- Honnan tudod?

- Tudom.

- Tessék már jön is.

János a mutatott irányba nézett, egy nagyon jellegtelen zöld színű embert látott közeledni, ő is alacsony volt és páncélruhát viselt. Mikor a férfi elé ért, mélyen meghajolt. - Elnézést kérek a kellemetlenség miatt  A nevem Hrunk.

- János vagyok és a kislányom Szilvi. Eddig nem tartottam valósnak, hogy a vihar spontán térugrást okozhat.

- Én is kételkedtem benne, de mikor átkerültem egy távoli helyre, akkor megértettem, hogy nagyon is létező dolog a viharnak ez a tulajdonsága, hogy embereket rak át a tér egy másik pontjára. Ha már itt tartunk. Lehetséges védekezni a vihar ellen. Citrom sárga színű eső kabátot kell felvenni, akkor teljesen védelem alatt vagyunk.

- Megtudhatnám, hogy miért ilyen szájbarágósan magyarázol? - kérdezte János.

- Szeretném ha megértenétek, végül is ezek a dolgok nagyon para dolgok, meredekebb mint például a gömbvillám. A kislány gondolom éhes. Gyertek át a sátramba eszünk , iszunk és kitaláljuk, hogy hogyan tudtok visszajutni.

- Ez igazán remek. Engem érdekelne, hogy a világoszöld kontinens , hol helyezkedik el? Sosem hallottam róla. Ezért kénytelen vagyok arra gondolni, hogy egy párhuzamos világba jöttünk át Szilvivel.

-Én csak ezt az egy világot ismerem.

- A sárga színű eső kabát, mint védelem, gazdaggá fog engem tenni. - jelentette ki János.

- Örülök, hogy segíthettem, talán feltaláló vagy?

- Nem. Kutató vagyok és nem árulom el, hogy mit kutatok.

 

Hárman átsétáltak egy nagyobb sátorba.

Hrunk megmutatta a zuhanyzót , sorban lezuhanyoztak. A  férfi a kezdeti félelem után, már az érdekes lehetőséget látta a fura szituációban. Ez a fordulat Szilvire is átragadt , ő is kezdte érezni, hogy a kaland a javukra válhat. 

Leültek az étkező asztalhoz és enni kezdtek. Sült fácán gyümölcsöket, vörös bort ittak mellé. Szilvi kapott gyümölcslevet.

- Csupa olyan dolgot eszünk ami a szigeten megterem, nagyon sok fácán van. A sziget déli oldalán pedig szőlő ültetvények vannak, onnan van a finom vörösbor.

Evés után volt lehetőség beszélgetni. Hrunk javasolta, hogy kezdjék úgy, hogy először ő mesél.

- Rendben van mesélj. - mondta János és csodálkozott, hogy mennyire közönyös a hangja.

 

- Az eszköz miatt vagyunk itt. Ezen a szigeten van egy eszköz, amit már az ősi iratok is említenek  a dologgal az egész bolygót lehet programozni. Mit jelent a programozás? Ezen a szigeten lehet teremteni a gondolatokkal, egy korsó sörre gondolsz és megjelenik a kezedben. A modern fegyverek itt nem működnek, a kézigránát, modern aknavetők abszolút hatástalanok. Az eszköz a kastélyban van. Ostromoljuk középkori fegyverekkel, mert ahogy az előbb mondtam csak azok működnek. A kastélyban lakik a sziget királynője, teljes hatalma van a sziget felett. Ide még a földet uraló hatalom sem jöhet. Valaki egy saját szigetet kapjon, amin tényleg szabadnak érezheti magát, ehhez szerencse kell. Az itteni királynő például nemes egyszerűséggel örökölt.

- Mennyi ilyen autonóm sziget van ebben a világban? - kérdezte János

- Nagyon sok. A világoszöld kontinens ahonnan én származok a csendes óceánban van.  Akik nem  autonóm szigeteken élnek őket a földön uralkodó központi hatalom irányítja. Nagyon kényelmes az élet, dolgozni nem kell minden ingyen van. A hatalom csak egy valamit kér az emberektől, mindenkinek vizsgázni kell három évente, mármint mindenkinek aki betölti a tizennyolcadik életévét, egyszerű kérdésekre kell válaszolni. Természetesen nem csak autonóm szigetek vannak, lehetnek autonóm városrészek is amik nincsenek programozva, ott lehet erőszakoskodni. A hatalom engedi, vagy nem is tudja megakadályozni az autonóm területek létrejöttét. A szigetet és a többi autonóm helyet tulajdonképpen egy energiapajzs veszi körül. A pajzs nem engedi, hogy központilag programozzák ezeket a helyeket. Hogy kik a hatalom? Ők a gépemberek, nagyon intelligensek, és tulajdonképpen jót akarnak, a gépemberekre nem vonatkozik semmilyen programozás ők bárhol tudnak erőszakot elkövetni. 

- Túlzás lenne, hogy ezt értem. - mondta János.

- Pedig nem bonyolult, szájbarágósabban nem tudom elmondani.

- Apu, én is mondhatok valamit?

- Igen, kislányom, mit szeretnél?

- Én, tudom, hogy hol vagyunk?

- Hol?

- Egy másik dimenzióban.

A vacsora után egy másik sátorba vezették őket, ahol kényelmes ágyak voltak,  és lefeküdtek aludni.  - Legyen már vége ennek a komédiának. - ez volt János utolsó gondolata mielőtt elaludt. Szilvi, nézte a sátrat maga körül és ő is próbált aludni.

 

 

   3

 

 

Ildikó és István egy zárkában voltak, tulajdonképpen a kastély egyik szobájában. Kényelemmel nem volt gondjuk , annyi volt a problémájuk, hogy nem mehettek ki.  István átkarolta Ildikót gyengéden, a nő odabújt a férfihoz. Érezték egymás testét. A ruháik hirtelen kényelmetlenek lettek a számukra, minél előbb megakartak tőle szabadulni.

Ildikó a melltartóját fent hagyta és a bugyija is rajta volt. - Lekapcsolom a lámpát. - Mondta István és a kapcsolóhoz lépett. A nő látta, hogy a férfi nemi szerve ágaskodik, szinte elreped a vicces mintázatú alsónadrágja, apró piros szívek voltak rajta.

- Látom, hogy nagyon kívánod. - mondta Ildikó

- Megőrjítesz. - Válaszolt a férfi.

 A férfi ügyetlen mozdulatokkal kikapcsolta a nő melltartóját és gyengéden megfogta a ciciket. Szájába vette és szívta a bimbókat a jobbat majd a balt. 

- Szívd, édes. - mondta Ildikó és kéjesen felnyögött.

- Szívom, imádom a formás cicid. Annyira gyönyörűek. Nem tudok velük betelni.

István, a kezében tartotta. Hogy az egyik , hol a másik cicit és szívta őket.

 Ildikó keze elindult, a férfi merev nemi szervéhez. Lassan föléje hajolt, közben István lefeküdt háttal az ágyra és lehunyta a szemeit, várta Ildikó nyelvcsapásait várta, hogy a nő körbejárassa a nyelvét a makkján.

Ildikó nagyon gyengéden szívott. - Szólj ha rosszul csinálom. - jegyezte meg.

- Tökéletesen csinálod.

Élvezték a dolgot, Ildikó örömmel szívta a férfi nemi szervét. István pedig csodálatosan érezte magát, az inger amit Ildikó szája nyelve okozott folyamatos volt A  férfi felhördült.  Ildikó és István  szeretkezés után beszélgettek

- Tulajdonképen kik a gépemberek? - kérdezte Ildikó

- Az okos hatalom. - válaszolt István.

Ebben maradtak, néztek ki a zárka  ablakán, látták az angol kertet, távolabb hegy csúcsokat.

- Meg kell szökni innen. - jelentette ki István.

Ildikó nagyot bólintott a fejével. 

István folytatta - Eléggé zűrzavaros a helyzet. A világoszöldek ostromolják a várat. Akik elvitték tőlem az eszközt, nyilván már rájöttek, hogy nem a valódi eszközt vittél el, ők is tervezhetnek dolgokat. Az erdei varázsló is szeretné megkaparintani. Egyik este kinéztem az ablakon, láttam, hogy Hrunknak foglyai vannak, egy férfi és egy kislány. Nem a mi világunk szülöttei. A világvége vihar hozta ide őket, egy másik világból, az ő megjelenésük sem lehet véletlen

- Hogyan szökünk meg? - kérdezte Ildikó

- Felvesszük a kapcsolatot Málnával, telepatikusan nem lehet mert a sziget programozása nem engedi. Ha megfigyeled piros csövek vannak a plafonon és a falon , kopogtatni fogunk , és Málna ha hallja visszakopog.

- Ismered a morze jeleket?

- Nem ismerem. De valahogy üzenni fogunk a csajnak, hogy készüljön. Próbáljon transzportáló szekrényt találni, lehetőleg olyat ami közvetlenül vissza visz bennünket Győrbe. Bár lehet, hogy jobb ha nem megyünk vissza, elvégre üldöznek bennünket a gépemberek.

- Hova mehetnénk?

-  Az erdőbe kijutunk , akkor felvesszük a kapcsolatot Hrunkkal , magyarán szövetkezünk vele 

- Ez jó ötlet? - kérdezte Ildikó.

- Majd kiderül. - válaszol István.

-Ismered Hrunkot?

- Sokszor voltam nála vendégségben a világoszöld kontinensen.

- Ildikó levennéd a magassarkú szandálod?

- Most akarsz kopogni?

- Igen. Gyönyörűek a lábaid.

- Köszi. Ma reggel lakkoztam a körmeim. Te még aludtál.

- Este nem hagytál aludni. - mondta István és nagyot nevetett. 

- Hogyan kopogsz ha nem ismered a morze jeleket?

- SOS jelet küldök három hosszú, három rövid jelet. 

István kopogtatott a piros csövön. Háromszor kopogott gyors ritmusban, majd háromszor lassan.

- Sikerült.- mondta boldogan.

Málna kinyitotta a szemeit és csodálkozva nézett. - Mi ez a kopogás?.

Kérdezte, felkelt és a piros csőhöz lépett. A szandáljával visszakopogott, szintén SOS jelet. Majd ötször kopogott, hallotta, hogy válaszként öt kopogást hall.

- Málna, öt betűből áll. Azért kopog ötször..- magyarázta István. Majd folytatta..-  Hatszor kopogott, mert a nevem hat betűből áll, így tudni fogja, hogy én vagyok.  

 

 

 

 

 Egy szinttel lejeb Málna felállt és az ablakhoz lépett, látta a gondozott angol kertet és arra gondolt, hogy mennyire más  ugyanannak a dolognak a látványa így , hogy rab.  Szabadon nézve szebbnek  tűnt a kert és minden más. Mikor rájövünk, hogy szabadok vagyunk akkor minden másnak tűnik. Málna idáig jutott a gondolkodásában ,mikor mozgolódást látott a világoszöldek között, ugyanis látta őket, a kastély előtti tisztáson. Egy jóképű férfi és egy kislány mellet sétált az egyik zöld lény aki egy bárdot fogott a kezében. - Ezek szerint ők is rabok. - gondolkodott Málna.

- De vajon, hogy kerültek ide? Mit keresnek itt?  Sok a kérdés és nincs válasz, nagyon nincs.

 Lassan sötét lett. Sötétbe borult a Basszandorok szigete. Az atlanti óceán felől mindig kellemes légtömegek érkeztek esténként lehűlt a levegő, sokan ilyenkor kirándultak az erdőkben, vagy a hegyekbe.  

Málna kopogást halott az ablak alatt futó csőre nézett, rögtön eszébe jutott, hogy valaki neki akar üzeni. Úgy döntött, hogy visszakopog. 

 

4

 

Győrben is este volt. Béla és Sziki az irodában ültek és beszélgettek. Bőven volt miről.  Az energia pajzs ami védte a házukat eltűnt, ezt onnan tudták meg, hogy egyik este jött egy autó, fekete öltönyös férfiak szálltak ki belőle, a mozgásuk nagyon gépies volt, úgy mozogtak mint a robotok és Béla szüleit keresték, - El kell őket vinni, mert nem sikerült nekik a vizsga. - mondták.

Béla, ment ki az utcára, ő találkozott a két fekete öltönyös férfival.

- Nem mennek a szüleim sehova. 

- A szabály, hogy jönniük kell, semmi bántódásuk nem esik, tanulni fognak. Ez a vizsgáztatás lényege, hogy társadalmi szinten magasan tartsa a műveltséget, akinek nem sikerül a vizsga neki tanulni kell.

- Nem érdekel. - válaszolt Béla és eszébe jutott a fejsze ami a fészerben van.  Érezte, hogy izzad a tenyere

Béla folytatta. - Tudom jól, hogy mi a vizsgáztatás célja, alapvetően jól is hangzik. Tanulásra ösztönöz, aki nem elég művelt, tanulhat. Csak az a kurva nagy baj, hogy mindez kényszer és nem engedem, hogy a szüleimből majmot csináljanak. Ebbe a kurva nagy kényelembe amiben élünk, nem kell dolgozni és a gépek kiszolgálnak bennünket. Ideje lenne feltenni pár kérdést. Minek kényszerítenek ránk egy dolgot? Már rég kihaltak akik megszavazták, hogy ne legyen demokrácia. 

- Hol vannak a szülei?

- Kerüljenek beljebb. - mondta Béla kedvesen.  A fészer mellet haladtak el. - Bemegyek kicsit a fészerbe. - jelentette ki.

- Miért?

- Mindjárt tudni fogjátok.

 Béla mivel régebben kapott kommandós kiképzést ezért a fejszével  is jól tudott bánni . Fél perc alatt véget ért a vérfürdő, felaprította a két férfit. Sziki, fentről az iroda ablakból nézte fal fehér arccal az eseményeket. 

Béla felkiáltott. - Mivel mindent láttál így bűnrészes vagy. Egyébként ne sajnált ezt a két dögöt, ezek csak robotok voltak. Nézd mennyi fém alkatrész van itt. Ebből állt a testük. Kihozom a gázolajos marmon kannát és lelocsolom. Legalább a műanyag részük égjen el. Ami megmarad pedig elássuk, majd a jövőben megtalálja egy régész. - mondta Béla és nagyot nevetett.

 

Sziki segített kihozni a marmon kannát,  lelocsolták a földön szét szóródott alkatrészeket majd némán nézték a tüzet. 

 

 

Gomolygott a fekete füst a Basszandorok szigete felett,,az Atlanti óceán felől fújó szél hozta a füstöt. A sziget északi részén lévő havas hegycsúcsokat ellepte A sziget Déli részén a szőlő ültetvényeken dolgozó szolgák aggódva néztek Észak felé. - A füstemberek világvége vihart küldenek a szigetre - mondták egymásnak.

Az erdőben a mások éneklő madarak néma csendben voltak. Beállt a vihar előtti csend..

- Az erdei varázsló kinézett a kunyhójának az ablakán és csodálkozó arckifejezést vágott.

Teljes volt a némaság a kunyhó körül..- Vihar előtti csend van. - mondta az erdei varázsló, saját magának. Majd folytatta - Nagyon felgyorsulnak az események, végzetesen felgyorsulnak. A füst emberek ellen tehetetlen vagyok. A sárga színű esőkabát megvéd a világvége vihartól jut eszembe. Ahány kabát van, annyi ember lesz biztonságban. Három kabát van. Egyiket én veszem fel. Hrunk foglyait ki kell szabadítanom , ők a kulcs az eszközhöz, úgy érzem. Csak tudnám, hogy a hülye királynő mivel érte el, hogy a füstemberek támadjanak? Ember emlékezett óta nem küldtek vihart autonóm területre.

 

A királynő kinézett az ablakán, hallotta, hogy bejött a komornyik. A halk szavú asszony megszólalt. - Szökni akarnak.

- Engedni kell őket.

- Az eszközt akarják.

- Engedni kell őket szökni, a lovász fiút kell a nyomukba küldeni, tudod aki mindig rajta felejti a szemét a bokámon.

- Ő még gyerek.

- Tudom , csak vicceltem, Matild. Nyomkövetőt kell az italukba keverni , megisszák és tudjuk, hogy hol vannak.  Esztert a leszbikus barátnőm  nem láttad? Vágyom a bőre illatára 

- Királynőm, ma reggel Eszter kilovagolt azóta nem láttam.

- Nem is tud lovagolni. Melyik lovat választotta?

- A Pepitát.

- Mi? A legvadabb lovat? Ezek szerint hazudott nekem , tud lovagolni, sőt kitűnő lovas. Vitt valamit magával?

- Igen. Egy skatulya gyufát 

- Ettől féltem.

 

 

 

 

 Ágnes a biológus csodálattal nézte a számára teljesen ismeretlen állatot. Egy sellő nézett farkasszemet a nővel. Az erdőben szokatlan nagy volt a csend. A nő tudta jól, hogy ez vihar előtti csend. A szárazföldi sellőnek négy lába volt és tulajdonképpen úgy nézett ki mint egy csődör ló, viszont tudott beszélni. Hogy tudott, beszélni! Egyenesen a nő lelkéhez. - Gyere, kedvesem te vagy a legszebb. - mondta. És Ágnes ment, egyre gyorsabban ment a ló irányába. István, felkiáltott. - Ágnes, fordulj vissza! A nő ugyanúgy ment tovább. A szárazföldi sellő hangosan felnyerített . A férfi látta a nagy fogait. Az egyik bokor mellől előjött egy terepszínű ruhába öltözött férfi, egy bot volt a kezében. Egyenesen a sellőre mutatott vele. A lónak kinéző lény hirtelen felugrott és elfutott. Ágnes zavartan nézett. 

- Mi történt? Kérdezte. 

- Sokat veszekedtünk anno.- mondta a csődör ló.

- Tudom. - válaszolt Ágnes.

- Utáltalak mint a szart. 

- Ezt is tudom. Jobb , hogy vége lett.

- Napjainkig is vannak rémálmaim, álmodom, hogy visszajössz 

- Sajnálom.

- Van egyáltalán olyan dolog amit nem sajnálsz?

Beszélgettek, halkan, hangosan az Atlanti óceán felől sós párát hozott a szél.

-Ha ránézek az ajkaidra mindig a szopás jut az eszembe.

-Szeretlek Drága.

- Én utállak téged és továbbra is egy szemétnek tartalak.

Ágnes felriadt az álmából.

 

 

Narancs befújta magát a legújabb dezodorral, nem rég vásárolta, imádta az illatát. Olyan jó volt beszippantani. Kicsit kesernyés nőies illat volt a férfiak biztos, hogy megbolondulnának tőle, engem azonban nem érdekelnek a férfiak. Legalábbis jelenleg nem. Narancs egy fekete színű táskába rakta a laptopot majd határozottan elindult a lakása kijárata felé. Nagyokat dobbant a szíve az izgalomtól, nem attól izgult, hogy a féregjáratban majd molekulákra esik szét. Attól izgult, hogy talán hamarosan látni fogja, hogy mire képes az eszköz. Kár, hogy egyedül nem képes bekapcsolni, és kár, hogy lekötelezettje az erdei varászlónak, de a számlát hamar törleszteni fogja és onnantól kezdve csak is ő fog számítani. - Enyém kell, hogy legyen az eszköz. - mondta és mosolygott. Sétált Budapesten , nem sietett, már régen leszokott a sietésről emberek jöttek vele szemben. Nők akik szinte alig viseltek ruhát és kéjsóvár férfiak. A modern világ nem tudta kiölni az emberekből a párzóösztönt. - gondolta.

Sétált tovább rövid szoknyában kivágott felsőben. Odaért a transzportáló állomáshoz, világ körüli bérlettel rendelkezett. Bedugta a kártyát egy résebe és egy mikrofonba bemondta a címet.

- Basszandorok szigete, az Atlanti óceánban található.

Egy kijelzőn megjelent a sziget látképe, Narancs megnyomott egy zöld gombot ezzel jelezte, hogy oda akar amit a berendezés mutat.

Nemes egyszerűségel bement egy zöld színű ruhásszekrény nagyságú téglalap alakú dobozba majd a következő pillanatban egy ugyan ilyen dobozból kiszállt de már a szigeten. 

-Mindig meglepődök, hogy milyen gyorsan el lehet jutni a föld egy távoli pontjára, kislánykoromban csak repülőgéppel volt lehetséges. 

Narancs kicsit sem csodálkozott azon, hogy az erdei varázsló várta közvetlen a berendezés mellet. -Sosem értettem, hogy miért egy erdei tisztásra érkezik meg aki a szigetre jön. 

- Én , értem, ez a titkos állomás amit nem mindenki tud használni. - válaszolt Szilárd

hangosan felnevettek.

- Itt van a táskámban az eszköz, hamarosan megtudjuk, hogy mire képes.

- Le kell, hogy hűtselek téged, semmit sem ér a táskádban lévő vacak.  Egy értéktelen régi laptopot vitt el, István és csapata. A királynő természetesen tudod róla, hogy egy értéktelen vacakot visznek el, ezért engedte.

- Értem

- Egyébként vendégem van, egy komplett családot ide fújt a világvége vihar, anya, apa és a közös kislányuk. Az anya a kunyhómban van, az apa és a lány Hrunk fogságában. Valahogy a javunkra kell fordítani, hogy ők itt vannak.

- És mit mondunk? Én vagyok az erdő jó tündérkéje, vegyek fel cuki rucit?

- Elfogadom ha neked így jó.

- Tudom te mindet elfogadsz ezzel mész az agyamra

- Megyünk esőre áll az idő.

Sétáltak a fák között,  a lombkoronák magasan nyúltak az ég felé az énekesmadarak énekeltek. Az erdő élt. Minden élt a föld lélegzett a lábuk alatt, a napfény nevetett.