Felhúzhatós játékautók. Harmadik rész.

Hamar a faházhoz értek, Szilárd előre engedte Narancsot. Ágnes felállt az asztal mellől és mosolygott a vendégre.
- Szia Narancs vagyok. - mutatkozott be a vendég.
-Szia Ágnes vagyok. Majdnem mondtam, hogy nem tudom, hogyan kerültem ide? De kurva sokszor mondtam már és már unom.
Szilárd becsukta az ajtót a hölgyek elé állt és megszólalt. - Szeretném ha ezután a keresztnevemen szólítanátok, és senki sem mondaná, hogy varázsló vagyok. Nem kell mindenkinek tudni ezt. Most rakok fel kávét.
- Jól fog esni. - mondta Narancs válaszképpen.
-Üljünk le. - javasolta Ágnes.
-Kint megeredt az eső, úgy látom. - hallották Szilárd hangját és látták, hogy a férfi felrakja a kávét. 
-Szilárd,hova tehetem a táskám? - kérdezte Narancs.
- Ahova akarod.
- Akkor a kukába dobom, egy értéktelen , vacak laptopra semmi szükségem nincs.
Ágnes érezte a kávé illatát és nézte a Narancs színű hajú nőt és végig futott rajta a borzongás. 
A férfi mindenkinek adott egy csésze kávét. - Cukrot az asztalon találtok. - mondta.
- Jól megeredt az eső, nézzétek. - mondta Narancs. 
Kinéztek és látták, hogy felhőszakadás van. Beszélgettek, elmondták, hogy honnan jöttek. Ágnes beszélt arról, hogy ő biológus. Narancs megjegyezte, hogy a világon sok titok van.
 
 
 
 
Ágnes másnap kora reggel kérdőre vonta Szilárdot. - Itt vagyok már napok óta ebben az elvarázsolt erdőben, látni akarom a lányom.
- Induljunk. - felelt szűkszavúan Szilárd.
- Hova?
- A lányodhoz.
- Narancs, hol van?
-Biztos reggeli sétára indult.
Sétáltak az erdőben és hamar megérkeztek Hurk táborába. - Itt van a lányom, érzem. - mondta Ágnes boldogan.
Egy középkori lovag a kezében nagy bárddal jött eléjük. - Kövessetek.- mondta
Követék, egyre több sátrat láttak és alacsony növésű világoszöld bőrű embereket.- Hát ez igazán remek, itt mindenkinek világoszöld a bőre. - jegyezte meg Ágnes.
A nő érezte, hogy egyre szaporábban ver a szíve, hamarosan látni fogja a lányát és a volt párját és véget ér ez a rémálom. 
Az őr szétnyitotta az egyik sátor ajtaját. A nő belépett a sátorba. A lányát látta felhúzhatós játékautókkal játszott. Ágnes, nem tűnt meglepetnek, szinte közönyös volt az arca. Látta a kis méretű felhúzhatós játékautót. Pontosan úgy nézett ki mint egy játék a gyerekkorából , szerette volna megfogni és játszani vele, vagy inkább jó erősen a földhöz csapni, hogy apró darabokra törjön. Ágnes, neszt halott, rögtön eszébe jutott, hogy talán patkány, nem érzett félelmet, nincs idő félni. Semmire sincs már idő. Viszont a nesz egyre hangosabb és van még azért félóra a robbanásig. A nő elindult a nesz után, majd hangosan felsikoltott és pár pillanatra elfelejtette a robbanni készülődő autót és a kislányát is. Mosolygott, micsoda képtelen ötlet, hogy semmire sincs idő. Pár perc és felrobban az autó. Eldobni? Ugyan már felesleges lenne, túl nagy a robbanás, de legalább szenvedni nem fog. És akkor eszébe jutott, hogy a kibaszott autó miatt vannak zavaros gondolatai. És a zavaros gondolatoknak még nem volt vége. Hálás volt a fura lénynek aki adott neki pár gondolat mentes pillanatot. Egy manót látott maga előtt, olyan 20 centiméter magas volt, fekete rövid haj, farmer kabát, úgy nézett ki mint egy normális ember, leszámítva, hogy kicsi.
 
- Szia Tamás vagyok. Nem tudom, még mindig nem tudom, hogy miért lettem manó, nem olyan rég egy krokodil leharapta a fejem, de egy fajta zombiként visszatértem. Ne kérdezz, lényeg, hogy tudok segíteni, ismerem a játékautó titkát.
- Biztos képzelődöm- válaszolt Ágnes.
- Vedd fel a kezedbe az autós és húzd fel, van rajta egy tekerő, és rakd le a padlóra el fog indulni és átfog menni egy másik dimenzióba és ott fog felrobbanni. Egy lakatlan dimenzióba irányítom az autót. Pontosan arra legyen az autó eleje ahol én állok most, ez a jó irány, ha erre jön akkor a lakatlan dimenzióba jut. Még van huszonnyolc percünk délig, délben kell elkezdened az autó felhúzását.
- És délig mit csináljunk?
- Mesélj nekem, hogy cseppentél ide?
- inkább szexeljünk. Mondta Ágnes.
Hallod a harangszót a távolból? Vedd fel az autót és tekerd, most kell.
-Ilyen hamar dél lett?
- Itt felgyorsul az idő, néha.
- Aha, jó tudni.
Ágnes felvette a kezébe a fehér színű játék autót, megtekerte a felhúzó fogantyút és lerakta a padlóra majd elengedte az autó elindult a manó irányába. Szépen lassan ment a kisember felé. Mikor oda ért Tamás lábaihoz, az autó eltűnt.
- Ennyi volt? - kérdezte Ágnes.
-Igen. Győztünk, megsemmisült az autó és már senkinek sem tud ártani. - válaszolt a manó
-Ágnes a nevem és be sem mutatkoztam.
- Tamás vagyok.
-Úgy veszem észre, hogy elkezdtél nőni.
-Már rég tudom, hogy az autó miatt lettem kicsi. Most, hogy nincs autó visszanyerem az eredeti magasságom.
- De attól még zombi maradsz?
- Nem vagyok zombi.
- Előbb mondtad, hogy zombi vagy.
- Akkor még úgy éreztem magam.
- Nagy stressz hatás ért bennünket, vetkőzünk és szexeljünk. - mondta Ágnes.
-Tényleg szexelni akarsz?
- Csak vicceltem, tudod poénnal oldom fel a stresszt. Amúgy, hogyan kerültem ide? Az előbb még a kislányomnak örültem.
- Nincs kizárva, hogy most is a kislányodnak örülsz. Mostanában a világvége vihar nem csak áthelyezi az embereket a tér egy másik pontjára, hanem osztódást végez.
- Osztódás?
- Igen osztódást , vagyis egyszerre vagy két helyen. Két ember lesz az egyből. Itt is vagy és ott is ahova a világvége vihar a klónod, vagy a másolatod, vagy nem tudom minek nevezzem áthelyezte. Szóval lehet, hogy itt is vagy és Hrunk táborában is.
-Ez egyre bizarrabb lesz.
-Szerintem ahogy közelebb kerülünk az eszköz titkához, úgy fognak szaporodni a fura dolgok. Tényleg szexelni akarsz?
- Nem. Eltűnni akarok.
- Anyu, itt vagy, úgy örülök neked. - kiáltott a kislány.
Zokogva megölelték egymást.
- Anyu nagyon hiányoztál. - mondta Szilvi.
- Te is hiányoztál nekem, Szilvi.  Apukád hol van? Nem esett bántódásod? Anyu az egész bagázst fel fogja jelenteni, hatalmas pereket aggatok a nyakukba. Mit képzelnek ezek a faszok? Ráadásul az előbb egy manóval akartam szexelni. Elmebetegek. - mondta a nő és undorodva a világoszöld színű Hrunk felé fordította fejét. - Úgy nézz ki ez a fasz, mint valami madárijesztő.
 
Hrunk nagyot üvöltött. - A férfi megszökött, páran induljanak a keresésére, bár ha jobban belegondolok felesleges, a tűz nyilván őt is megfogja ölni.
 
-Lányom, miért szökött el az apu? Ráadásul nélküled?
 
-Szerintem segítséget akar szerezni. - válaszolt Szilvi bizonytalanul.
 
- A kurva életbe!
 
- Ne beszélj csúnyán anyu. Tulajdonképpen nem bántottak. Szerintem ők sem értenek semmit sem.
- Ne haragudj kislányom. Próbálok nem csúnyán beszélni.
Hrunk mosolyogva közölte, hogy szeretné ha a társaság együtt ebédelne, sok mindent megtudnának beszélni. 
- Nagyon sok dolgot be kell pótolni. -mondta Hrunk.
- Milyen dolgokat?- kérdezte Ágnes.
- Ha megengeded szeretnék bemutatkozni. Hrunk vagyok a világoszöldek királya.
- Ágnes vagyok, Szilvi anyukája. 
-Kedves Ágnes, te is a kislányos a túszaim vagytok mostantól. Ha nem engedelmeskedtek akkor meglengeti az egyik zsoldosom a bárdját közel az aranyos fejedhez Ágnes cica.
- Ne nevez engem cicának, te büdös görény!
- Lehetsz vadmacska is. Most pedig induljunk nincs sok időnk hamarosan lefog égni az egész sziget. Hiába volt felhőszakadás nem oltotta el a tüzet.
 
 
 
 
 
 
Másnap hajnalban Narancs halkan észrevétlenül kiosont a kunyhóból és határozott lépésekkel egyenesen a kastély felé indult, az erdőn át vezetett az útja. Út közben látta a lángokat, próbált utat találni de bármerre ment egyre nagyobb forróságot érzet. - Este álmomban az eszköz beszélt hozzám közölte, hogy a kastély pincéjében van. Elhittem de úgy tűnik, hogy hiba volt mivel csapdába csalt, legalábbis úgy tűnik, hogy a lángokat is az eszköz irányítja és épen ellenem. Narancs utolsó gondolatát félbeszakította egy nagy árnyék ami megjelent a nő körül. Az idős nő felnézett az égre. Szilárdot látta egy nagy griffmadár hátán ülve. - A férfi dobot le egy kötelet, a nő gyorsan felmászott. - Köszönöm, hogy megmentetted az életem. Jó lesz még élnem Narancsként.
 
- Az eszköz nem akarja, hogy a közelébe jussunk , ugyanis én is álmot láttam ahogy szerintem te is. És én sem jártam sikerrel.
 
- Jól tudod. - vágott közbe Narancs.
 
Szilárt folytatta. _ Ágnest és a kislányát elvezettem Hrunk sátrába, csináljanak amit akarnak rájöttem, hogy semmi szükségem rájuk, és rögtön indultam a kastély pincéjébe. Röviden elmondom nem akarlak untatni. A királynő már a pincében volt, egy fekete macska akit az eszköz irányított átharapta a torkát.
 
- Téged nem akart bántani a macska?
 
- De engem is megakart ölni, de sikerült kifutnom a pincéből, akkor történt a csoda, megjelent az égen ez a Griffmadár a csőrével fogott egy hosszú kötelet azon másztam fel. És repült a madár épen ide ahol te életveszélyben voltál.
 
- Na és ki küldte a madarat?
 
- Kifog derülni, látod nem én irányítom a Griff madarat, biztos vagyok benne, hogy oda repül, ahonnan küldték. Szóval meg fogjuk tudni, hogy ki volt a sziget eseményeinek a rendezője.
 
Narancs beszívta a friss levegőt és átszellemült arccal közölte.
 
- Biztos vagyok benne, hogy a fekete füstemberekhez megyünk. Sokszor éltünk már fizikai testben te is, én is. Úgy tűnik hogy most jött el az idő egy jó kis beavatásra. Megfogjuk tudni a fekete füstemberek titkait.
 
Narancs és Szilárd ültek a Griff madár hátán, repültek az Atlanti óceán felett, ha hátra néztek volna láthatták volna, hogy az egész sziget lángol. De ők nem néztek hátra, előre tekintettek.
 
 
 
 
 
 
 
6
 
 
 
 
Sziki és Béla kiszálltak a szekrényből a Basszandorok szigetén. 
- Kellemes idő van. - mondta Sziki
- Na ja már csak pár bikinis kurva kellene - válaszolt Béla.
- Hallod ez a ropogást? 
- Tűz van az erdőben. - üvöltötte Béla. És kiült a félelem az arcára. Nagy lángokat látott.
- Futunk kell de kurva gyorsan. - jelentette ki Béla
- A szekrény is elfog égni. - jegyezte meg Sziki.
- Remélem nem gondoltál arra, hogy a tűz miatt gyáván visszamegyek meg kell szerezni az eszközt akár az életünk árán is. Elvégre azért jöttünk ide, szerencsére Győrben az Fussunk egyenesen a kastély felé. Sajnos konkurenciánk is van mert biztos, hogy nem véletlen ez a tűz és biztos, hogy nem lehet eloltani mivel úgy van programozva a sziget. Az egész sziget lefog égni szerintem csak órák kérdése. Szekrény nincs lehet, hogy csónakkal, repülővel kell lelépnünk. Bár se csónakunk, se repülőnk nincs. Valaki pontot akar tenni a dolog végére. Végül is most értelmet nyer, hogy a tűz megtisztít és már nagyon érett, hogy az eszköz napvilágra kerüljön. Már régóta parázslott ez a tűz most lángra kapott.
- Értelek Béla.
- Fussunk Sziki.
A két férfi futott az erdőben hallották a tűz ropogását . Félórányi futás után már látták a kastély tornyait. A kovácsolt vas kapu nyitva volt egy teremtett lelket sem láttak. Berohantak a kastély udvarba. Két fekete macska futott feléjük.
- Ők is félnek a tűztől. - gondolták.
Egy világoszöld bőrű alacsony lényt láttak kihajolni az egyik torony ablakán, és volt ott egy nő is a kislányával. Látták, hogy egy íjat tart a kezében és rájuk céloz, a nyílvessző közvetlenül Béla feje mellett húzott el, és egyenesen az egyik fekete macska szívébe fúródott. - Szegény Macska. - jegyezte meg Sziki
- Mocskos háború ez. - válaszolt Béla. Majd így folytatta - Fussunk, nehogy mi legyünk a következő halott a szigeten. Egy vadbarom le akar bennünket lőni.
Nyitva volt a bejárati ajtó így be tudtak menni a kastély nappalijába. Az ajtó becsapódott mögöttük. - Jól van foglyok lettünk. - mondta Béla
- Mi is foglyok vagyunk - szólalt meg egy férfi hang. Béla a hang irányába nézett és Istvánt látta, a férfi indiánnak volt öltözve. Egy nő állt mellette. - Véres Ildikó történelem szakos tanárnő vagyok. - mutatkozott be a nő.
- Üdvözlöm Béla vagyok és itt van még a társam is Sziki.
- István vagyok, utálom ha Indiánnak, vagy ha Pistának szólítanak. Bár mi ismerjük egymást régről Béla.
- A sziget biztos, hogy lefog égni és biztos, hogy a kastély foglyai vagyunk. A kastély is porig fog égni szóval ha itt maradunk meghalunk egyébként eszközért jöttünk. - mondta Béla
- Rendben van. Mi is az eszközt keressünk , egyébként nyilvánvaló igazság amit mondtál a szigeten minden lefog égni. - válaszolt István.
- Nem lehetne átprogramozni? Akkor el tudnánk oltani a tüzet.
- Ildikó, ilyen egyszerű megoldás csak a mesékben van. Hogyan programoznád át? Mivel? Nincs programozógép a szigeten.
- Fel kellene menni az emeletre és kinézni az ablakon. Látnánk, hogy a tűz milyen pusztítást végzett. - mondta Béla.
- Ez jó ötlet. - válaszolt István.
Mindannyian felrohantak az első emeletre. Kinéztek az ablakon és látták, hogy lángokban áll az erdő. 
- Nem sok időnk van és ide ér a tűz. - mondta Ildikó és nagyot sóhajtott.
- Én gyerekként önkéntes tűzoltó voltam de nem hiszem, hogy ez sokat segít. - mondta Sziki és elnevette magát.
Nézte a négy ember a lángokat és a fehér füstöt. Nem messze tőlük az egyik toronyban. Hrunk idegesen kiabált. - A fenébe mellé lőttem, nem sikerült likvidálnom a konkurenciát. Nagyon sokan akarjuk megszerezni az eszközt és nagy poén, hogy senki sem tudja, hogy egyáltalán, hogy nézz ki? Vagy ha valaki tudja okosan titkolja én még nem láttam olyan embert aki az eszközt látta volna. Talán nem is létezik, lehet, hogy régi mitológiák alapján ebben a modern világban eszközzé szelídült valami. Ágnes és a kislánya Szilvi némán álltak a világoszöldek királya mellet. 
- Lehet, hogy nem is létezik az eszköz. Gyerek voltam mikor az emberiség átadta a hatalmat a gépembereknek, azóta nincs korrupció, nincsenek hatalmai harcok, teszik a dolgukat a gépemberek, megbízható módon mint egy gép. És még olajozni sem kell őket. A három évenként vizsga sem vészes dolog. A programozás nagyon jó. Az autonóm , saját területek is jók, a legjobb, hogy erőszakot nem lehet elkövetni sehol sem. jó ez nem igaz, de nagyon kevés az erőszak. Ildikó, tudom, hogy rád lőttek a konyhában egyik nap, és szerinted a gépemberek voltak. De szerintem nem ők voltak, senki sem lőtt rád csak képzelted. Talán éber álom volt, tudom semmit sem szedsz. Normális vagy, és minden oké veled, de ettől még képzelődtél. Nem hinném, hogy jelentősége van. Most itt vagyunk ezen a szigeten egy kastélyban, mindenki érzi, hogy most vagy felemelkedünk, vagy más fog történni.Látjátok a fekete füstöt? Talán a fekete füst lesz a megmentőnk, talán az utolsó pillanatban eltűnünk innen mielőtt elsüllyed a sziget. Lehet, hogy tévedek. Mit mondanak az ősi iratok? Semmit. Próbáljunk meg semmire sem gondolni. Számomra a valóság, hogy nem akarok itt meghalni.- mondta István.
Kint magasra csaptak a lángok.Berobbant az ablak a következő pillanatban lángokban állt a szoba. Éget az egész sziget. A fekete füst egyre sötétebb lett.
- Csukjuk be a szoba ajtaját. - javasolta Ildikó.
- Akkor nem tudunk kimenni- válaszolt István. 
- Fussunk a függönyök már égnek. - üvöltött Sziki. 
Málna kopogott, belépve mosolygott és rögtön közölte, hogy nagy stressz hatás alatt van, amit mesével tud feloldani. Szóval muszáj mesélni.
- A szereplők nem javulnak a könyv végére, hanem hullanak mint a legyek. Ez a mesém röviden.
- Fura dolgok történek ebben a kastélyban. - jegyezte meg Ildikó. 
- Ez elégé borús mese. - jegyezte meg István.
- De lehet, hogy igaz ránk. - válaszolt Málna.
- Egy Foucault inga lengedez a fejünk felett. - mondta István.
- Eddig észre sem vettük. - válaszolt Ildikó.
- Talán mert itt sem volt. Talán a világvége vihar miatt van itt, bár mostanában nem tapasztaltam vihart.
- Mit szeretnél most csinálni?
- Jó kérdés. Biciklizni szeretnék és két sört inni. De most nincs rá lehetőségem mert egy szigeten vagyok ami hamarosan a lángok martalékává lesz. Úgy tűnik, hogy megfogunk halni.
- Na de most már induljunk egyre jobban lángokban áll a szoba. . - javasolta Ildikó.
Kimentek a kastély szobából és a folyosón elsétáltak, felmentek a harmadik emeletre. Majd a negyedik emeletre.
- Az eszköz a pincében van. - mondta Ildikó
- Honnan tudod? - kérdezte István.
- Minden lent van ami fontos.
-Nem mondhatnám, hogy értem ezt. Egyáltalán nem értem, de nem is fontos, bízunk a női megérzésedben. Kirohantak a szobából minél előbb a pincébe akartak érni. 
-Szerencsére van hely ismeretem elvégre sokáig éltem ebben a kastélyban. Mikor a sziget királynőjének a felesége voltam. Egyébként ő hol lehet most? - kérdezte István.
A pince ajtaja nyitva volt sötét és hideg fogadta őket.
- Kurva sötét van itt. - jegyezte meg Sziki.
- És hideg is van. - válaszolt Béla.
Sötétben, hidegben kell megtalálni az eszközt. - jegyezte meg Málna.
- Van valakinek öngyújtója, azzal lehetne világítani? - kérdezte Béla
- Nekem van, néha rágyújtok. - mondta Málna és a kezébe fogta az öngyújtót, hamarosan felvillant a pici láng.  A sziget királynője,  átharapott torokkal holtan feküt a pince padlóján. 
-Úgy tűnik, hogy valami elharapta a torkát.- mondta tárgyilagosan István.
-Lehet, hogy az a valami még mindig itt van. - válaszolt Ildikó.
-Valamiből fáklyát kell készíteni, nagyon kicsi az öngyújtó lángja, szinte semmit sem látunk. - mondta István.
Találtak néhány újságot, meggyújtották és a nagyobb fénynél körül néztek. A pincében szerteszét sok lim lom volt, régi játék autók, köztük nagyok is amibe bele lehet ülni és tekerni lehet, papírsárkányok.
- Találtam egy kisautót. - üvöltötte Sziki.
Sziki, fogta a kezében , érezte, hogy valami áramlik a testében. 
- Fiúk, lányok, ki fogunk innen szabadulni. Látom a saját jövőm. Lesznek gyerekeim és nagy mellű feleségem. Mindig is a nagymellű nőket szeretem. Már általános iskoláskoromban is a nagymellű osztálytársnőmbe voltam szerelmes, sajnos nyolc év alatt egy szót sem beszéltem vele. Érzem a forróságot a kezemben, forró az eszköz, de nem bántó ez a forróság. Forróság és a jövő összefügg.
- Dobd el. - üvöltött Béla
- Miért dobjam el?
- Mert amilyen ökör vagy, még az én jövőm is elmeséled. Lehetséges, hogy az autó írja a jövőnk. Az eszköz elintézi, hogy ennek a vadbaromnak tényleg nagymellű felesége legyen. Egyébként nem sajnálom tőle. lehet, hogy tévedek, mindenesetre büdös dolog , hogy belenyúlunk a jövőbe, ennél is rosszabb, hogy a jövőben biztosan tudják, hogy mi itt vagyunk, és, hogy mit csinálunk minden megtörtént már amit csinálunk jelenleg. A kommandós kiképzésen nem készítettek fel erre a helyzetre. 
- Lehet, hogy Sziki az eszközt találta meg. Most hangosan gondolkodtam. - mondta Málna. 
- Végül is mire jó az eszköz? - kérdezte Ildikó
István érezte, hogy egyre idegesebb, nézte ahogy remeg a keze. Fojtott hangon beszélni kezdett. -Eddig kábé ezerszer el  lett mondva, hogy korlátlan hatalmat ad az idő felett. Biztos vagyok benne, hogy a gépemberek nem tudnak hozzáférni, valamilyen ok miatt. 
- Kurva sötét van. - jelentette ki Sziki.
-Eléget az újság. - tájékoztatott Málna. 
- Ildikó, gondolj arra, hogy a gépemberek elpusztulnak és visszaáll a régi világ, elég volt már ebből a kibaszott idióta világból.
- Nem akarok erre gondolni
- Akkor mire akarsz gondolni? Sziki, ad oda a hölgynek az autót. Vagyis ne ad oda, csak akkor ha kéri. Ha kíváncsi a jövőre.
- Kérem az autót. 
Sziki oda adta az autót Ildikónak. Málna talált újabb újságokat és meggyújtotta őket, újra fény volt a pincében.
Béla lépéseket tett Ildikó felé. - Nekem fogod adni azt a kibaszott varázsautót, vagy mi a faszom van a kezedben?
- Nem adom.
- Ad ide, különben megdöglesz.
- Ne veszekedjetek. - kiáltott István.
Hatalmas dörejt halottak és nagy forróságot éreztek, tudták, jól, hogy megfognak halni a tűz betört a pincébe.
- Ad ide!
- Nem adom! Látni akarom a jövőm! 
- Majd meglátod ha odaérsz! - mondta Béla és lefogta Ildikó mindkét kezét. 
- Sziki,most csavard ki a kezéből az eszközt.
- Értettem főnök.
- Nagy Indián varázsló a dimenziók királya, nem avatkozna közbe?
- Bocsi, más felé figyeltem.
- Van eldobálva pár pornóújság, de azokat figyeled? Mikor engem meg támadtak - mondta Ildikó dühösen.
- Nem tudunk kimenni a pincéből lángol a lépcső, sőt kint minden lángokban áll, itt fogunk meghalni. - közölte Málna, remegő hanggal.
- És felvett pár pornóújságot és meggyújtotta. Akkor történt az újság koromfekete füsttel égett. 
- Kurva nagy szerencsénk van, a fekete füst jelzi, hogy a pincében világvége vihar van. Ilyen vihar esetén minden fekete füsttel ég.
- Még mindig tudunk meg új dolgokat erről a viharról ami nem is csoda, hiszen szinte semmit sem tudunk róla. - jegyezte meg Ildikó
Málna kezében éget a pornóújság, fekete füsttel, nézték és várták, hogy elragadja őket a vihar. Remélték, hogy a tűz betörése előtt elfognak tűnni. Sötét volt és hideg, Ildikó kezében volt a játékautó, a nő látta a jövőt. Budapestet , a lánchidat , a sok autót és a Szent István parkot. Istvánról eszébe jutott István, ő is itt van valahol. A nő végig gondolta, hogy hányan is vannak a pincében. - Én, István, Béla, Sziki és a vörös rövid hajú csajszi Málna, aki meséléssel oldja a stresszt.
- Hülye kurva, ne az út közepén ácsorogj! - üvöltötte egy férfi hang. 
Ildikó rémülten nézet körül, pontosan ott volt amit elképzelt Budapesten a lánchídon, körülnézett ott voltak mindannyian. Budapesten a Lánchíd közepén vészfékezett egy autó mivel négy kormos ember állt az út közepén. Béla, rögtön átlátta a helyzetet, világvége vihar volt a szigeten és ide sodort bennünket. Majd Sziki kezeire nézett a férfi egy játékautót tartott szóval sikerült megkaparintani . Szóval ide magával hozta az eszközt ami korlátlan hatalmat ad , nem is rossz. Mindig is arra vágytam, hogy egy világot a saját ízlésem szerint rendezzek be. -gondolkodott el Béla.
Gyorsan elmentek az útról és próbáltak nem feltűnést kelteni, elvegyültek a tömegbe. Végül a Szent István szoborparkban leültek egy padra.
- Nálunk van a föld bolygót programozó eszköz. - jelentette ki Béla.
- Több száz évet visszajöttünk az időben. Mi 2200 ban éltünk, jelenleg 2019 van. Nem idegen nekünk ez a világ, cseppet sem idegen, ugyanis mi már éltünk itt, az egyik régi előző életünkben, akkor is birtokoltuk az eszközt és mi alakítottuk úgy a dolgokat, hogy gépemberek és három évenkénti vizsga legyen, illetve programozások. Tehát mi rendeztük nagyrészt a föld bolygó történéseit. Mi voltunk a titkos négyek. Most visszajöttünk és újra kezünkben van az eszköz, újra mi vagyunk a titkos négyek. - magyarázta István.
Béla megszólalt. - Nekem kell az eszköz hatalmat akarok.
- Egyszer már kipróbálhattuk, hogy milyen befolyásolni egy egész bolygó életét. Az eredményt láttuk. Béla, a te idős szüleid is bántani akarták a gépemberek mert nem sikerült nekik a vizsga. nem sikerült egy normális világot teremtenünk. 
- Így igaz. - mondta Béla lemondóan.
- Szerintem amit egyszer megcsináltuk, ne csináljuk meg újra, meg kell semmisíteni ezt a játékautót és minden formálódjon a maga természetes módján ezen a bolygón, ne szóljunk bele. - mondta István.
Ildikó szót kért, felemelte a kezét, a többiek elhallgattak a nő beszélni kezdet. - Szerintem is meg kell semmisíteni az eszközt, egyszerűen a vihar rendet tett, azzal, hogy idefújt bennünket. 2200 ban, most mi lehet? 
- Soha sem fogjuk megtudni hogy 2200 ban, jelenleg mi történik , de szerintem 2200 nem is létezik, és minden lélek aki akkor élt velünk együtt átfog kerülni ide, szépen lassan. A születések során a biológiai testbe a jövőt megjárt lelkek kerülnek. 
Sziki felüvöltött. - Eltűnt az autó, az előbb még itt volt a kezemben ,most meg nincs.
- Biztos leejteted. - mondta Béla.
- Nem ejtetettem le.
- Az eszköz hallotta, hogy nincs rá szükségünk ezért eltűnt. - magyarázta István.
- Málna, meg se szólalsz? - kérdezte Ildikó
A fiatal csaj elnevette magát. - gondolkodok azon, hogy könyvet írok az eseményekről.
- Írj, jó kis pornóregény lesz biztos. - mondta István. 
- Tamás vajon hol lehet? - kérdezte Málna. 
- Lehet, hogy ebben az életében ő a Marika a sarki kurva. - válaszolt István.
Ildikó felállt és megszólalt. - lehetünk a négyek, néha összejövünk majd beszélgetni ennyi. Ki, hogy tervezi a jövőjét?
-Ildikóm én veled akarok élni. - válaszolt István.
- Én temetkezési vállalkozó akarok lenni. - mondta Béla.
- Csatlakozhattok? - kérdezte Sziki.
Béla elnevette magát. - Csak vicceltem. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni. Se pénzünk, se lakásunk, az igazolványunkban, a születési dátumunk olyan 2100 körül van mindenkinek, jelenleg meg 2019 van. Innen szép nyerni. - mondta Béla és nagyot nevetett. A Többiek vele nevettek.
 
 
 
 
 
Hrunk, belenézet Ágnes szemeibe. - Madárkám, tudsz repülni? Hallom, hogy a torony alja lángokban áll, a lépcsőn nem mehetünk le, ki kell ugrani. 
- Anyu félek.
- Ne félj kislányom nem lesz semmi baj. Ez a világoszöld emberke csak poénkodik.
- Én sosem poénkodok. - válaszolt Hrunk, majd kiugrott az ablakon, egy pillanat alatt földet ért, nagy csattanást halottak. Hrunk felállt , leporolta magát és elfutott. 
- Erősek a csontjai, ha mi leugrunk biztos halál vár ránk. - közölte Ágnes.
- Ott van apu.- mondta Szilvi és lefelé mutatott. már Ágnes is látta a férfit, az egész teste kormos volt a ruhák lógtak rajta, láthatóan a végsőkig kimerült. 
Lekiabáltak, a férfi rögtön felnézet és felismerte a kislányát ás a volt párját. 
János felkiabált. - Nincs sok időnk a tűz idefog érni. Valamit kitalálok, hogy letudjatok jönni, olyan 20 méter magas a torony, leugrani nem lehet. De mi a faszt csináljak?
Ágnes síró szemekkel körülnézet, miközben szorosan ölelte a zokogó kislányát. 
- Láttok egy rugós kilövő szerkezetet a közelben. Úgy látom, hogy hosszú kötél is van mellette. Próbáld meg a kötelet ide juttatni nekünk.
- De még is hogyan? Ja értem. lőjem fel a kötelet. Ez tényleg jó ötletnek tűnik.
János nem késlekedett, a kilövő szerkezetet a torony közelébe tolta, nem volt nehéz, tulajdonképen úgy nézett ki mint egy szekér, négy gumiborítású kereke volt.
János a kilövő kanálba rakta a kötelet és kézzel felhúzta a gépet, látta, hogy van rajta irányzék, egyenesen Ágnes irányába célzott
- Indítom! - üvöltötte János
A férfi megnyomta a kioldószerkezetet és a kötél már repült is a levegőbe egyenese a nő és a kislánya irányába. Ágnes egy ügyes mozdulattal elkapta. Örömében felkiáltott. -ezért kapsz egy extra jó leszopást. - mondta és görcsösen felnevetett.
- Ne a lányunk előtt, üvöltött vissza János lentről
Mindhárman érezték, hogy a dolgok jól alakulnak, megnőttek az esélyeik az életben maradásra. Ágnes a kötelet egy vasrácshoz kötötte.
Indulj, Szilvi, gondolj arra, hogy iskolai testnevelés órán vagy és egyszerűen le kell másznod a kötélen.
-Rendben van anyu.
-bátor csajszi vagy.
Ágnes kidobta a kötelet. 
- Nem ér le a földig, olyan 5 métert ugrani kell. - mondta János. És körülnézett. -Talán van egy szénás szekér a közelben idetolom, arra tudtok ugrani. Ha nem találok akkor megpróbállak elkapni benneteket.
Szilvi és Ágnes másztak le a kötélen. János talált egy szénás szekeret, nagy nehezen oda tolta a torony mellé először Sziki, majd Ágnes ugrott le. Még ki sem másztak a szekérből, már látták, hogy ég a széna.
- De érdekes koromfekete füsttel ég a széna. - jegyezte meg Sziki
Akkor néztek körül, megállapították, hogy az egész sziget lángokban áll, a kastély egyik tornyára rádőlt egy több ezer éves fenyő fa, a torony ledőlt. - felsóhajtottak, Hrunk hál istenek nem oda ment fel.
A világos bőrűek királya, mint az a bizonyos szürke szamár megjelent. A kezében az íj volt.
- Kérem az eszközt. - mondta dühösen.
- Látták, rajta, hogy rohama van, a szemei vérben forogtak. - az eszközt ismételte meg.
- Nincs nálunk semmilyen eszköz és hagyd békén a családom. - válaszolt István.
- választhatsz, hogy kit öljek meg először. - mondta Hrunk és felhúzta az íját, a nyílvessző egyenesen Szilvi fejét célozta.
- Háromig számolok. Három, kettő.
Egy nagy reccsenést halottak, Egy villám belevágott a toronyba egy hatalmas kő levált és Hrunk fején landolt. A világos bőrűek királya rögtön szörnyet halt.
- Hatalmas szerencsénk volt. - jegyezte meg János.
- Vagy intelligens a vihar és nekünk akart segíteni. - mondta Ágnes.
Nézték a tüzet körülöttük a fekete füstöt a leomló kastélyt a kidőlt fákat, a menekülő állatokat a madarakat akik az óceán felé repültek. Messzitől kutya ugatást halottak, tudták, hogy azok a kutyák megfognak halni. Egy kistestű macskaszerű lény futott feléjük, egyáltalán nem félt tőlük.
- Egy basszandor. mondta Ágnes, és jó jelnek vélte az állat megjelenését. 
- Jó lenne egy hajót vagy egy repülőt szerezni és elhúzni innen, az egész erdő ég, mondjuk az óceán partra sem tudunk eljutni. - jelentette ki János.
- Ahol leéget az erdő, ott már szabd az út, igaz, hogy a felismerhetetlenségig kormosak leszünk és a lábaink megfognak égni, de legalább nem halunk meg. Felkészültetek? Induljunk. - mondta Ágnes határozottan.
Futottak a leéget erdő felé, mintha a pokolban lennének olyan érzésük volt, állatokat halottak, madarak kétségbe esetten repkedtek.
Szilvi elesett, Ágnes felsegítette- Anyu, szörnyen félek. 
e félj kislányom hamarosan véget ér a rémálom.
-Előbb mint gondolnátok. Ágnes te is látod a szekrényt előttünk, érthetetlen, hogy miért nem éget el? Biztos valamilyen spéci tűzálló anyagból van. Ez egy teleportáló szekrény csak be kell menni és szerencsés esetben visszajutunk a saját valóságunkba. Más esélyünk nincs, csónakot nem tudunk készíteni, de ha tudnánk is, neki vágni az Atlanti óceánnak? - magyarázta János
-Döntenünk kell, bemegyünk a szekrénybe?
- Szerintem igen. - válaszolt János.
- Szerintem is, anyu.
Nem késlekedtek bementek a közönséges ruhásszekrénynek kinéző szekrénybe és becsukták maguk mögött az ajtót. A szekrényről lekoptak az ábrák, világoszöld színű volt. A következő pillanatban. Ágnes lakásán kiléptek a nő szekrényéből. 
- Megmenekültünk . mondta a nő és megcsókolta Jánost. A férfi nem tolta el a volt párját, hanem ő is szenvedélyesen csókolta.
 
 
 
 
 
 
 
Epilógus.
 
 
 
 
 
 
 
- Jól esik ez a kávé. - mondta Ágnes. 
A volt párja válaszként nagyot bólintott a fejével, biztos, hogy finom a kávé, elvégre Dél Amerikában pörkölték, mi pedig luxus kávézóban vagyunk, ahol 10 ezer forint egy csésze kávé, mert gazdag vagyok.
- Elárulod, hogy mit kutatsz? - kérdezte a nő.
- Majd igen.
- Mikor?
- Három perc múlva, addig mesélek. Egyszer meghalt öt hétig voltam halott.
- Szívatsz.
- Nem. Csak akkor szívatnálak ha leszopnál, de ez elégé gyenge poén volt. 
- Az előző, hogy öt hétig halott voltál még gyengébb. Bevetél valamit? Köpd ki rögtön.
- Elárulom, hogy mit kutattok. A női lelket.
- Csodás. Bár életkorodból adódóan már nem vagy kúrógép.
- Csökken a libidóm, kicsit impotens vagyok. Ágnes, valamit csináljunk. Jó pár tízezer forintot elbasztam itt már, mehetnénk a Duna partra sétálni.
- Mehetünk.
És mentek kézen fogva sétáltak a Duna parton. Szólt nekik egy aranyhal a vízből, négy kívánságukat teljesíti. A Duna folyt, a szerelmesek sétáltak. Ágnes eszébe jutott, hogy töltött káposztát kellene enni.
 
 
 
Budapest egy másik részén István kinézet a kocsijának az ablakán, zsúfoltnak látta a várost , még sokat kell szokni ezt a világot - gondolta. 
Leparkolt és a kedvenc cukrászdája előtt, bement és evett egy Rigó Jancsit. - Kér még valamit? - kérdezte a pincérnő
- Az esőtől az Atlanti óceán jutott az eszembe. - válaszolt István és a fiatal lányra mosolygott. A csaj visszamosolygott. - Még egy Rigó Jancsit kérek.
- Rendben van, máris hozom.
A férfi később rendelt magának egy kávét, és elővette a jegyzet füzetét és írni kezdett. 
Esik az eső, eszem a sütit iszom a kávét és ha nagyon akarom akkor a pincér csaj velem hál ma este. - írta le.
Intett a kezével, - Parancsol az úr még valamit? 
- Igen. Szépségem meghívlak randira ma este.
- Írókkal, költőkkel nem randizok megbízhatatlan alakok.
- Honnan veszed, hogy író vagyok?
- A jegyzetfüzetéből és az átszellemült arcából amivel a füzet fölé hajolt. Uram, szerintem ön rólam áradozott az írásában. Megnézhetem?
István odaadta a kis méretű füzetet a csaj elolvasta az egy leírt mondatot és visszaadta a füzetet.
- Köszönöm. Szépeket írt rólam, a meghívást vissza kell utasítanom, mert van párom és féltékeny típus.
István fizetett és kilépet a cukrászdából. Megállapította, hogy már nem esik az eső, Beült a kocsijába és egyenesen Ildikó lakásához hajtott. 
És élték a közös életük. István, boldogan ette a tortát amit Ildikó sütött. - Igazán finom ezt a torta.
- Örülök, hogy ízlik, a nagymamám receptje alapján sütöttem.
- Akkor jó régi recept, sok száz évvel ezelőtt élt a nagymamád.
- Bizony Pistám, nem vagyunk már mai bútordarabok. jut eszembe, venni kellene egy új teleportáló szekrényt a régi már kopott. És elutazhatnánk egy szigetre, ahol csak ketten vagyunk.
- Édes kettesben. - felelt a férfi.
- Pista, rendelj szekrényt és utazunk. Bizsergek a vágytól.
- Rendelhetek, de utazni nem fogunk tudni a szekrénnyel. 2019 ben nem léteznek teleportáló szekrények.
 
- Mindig elfelejtem, hogy már nem 2200 ban élünk.
 
 
Ildikó nézte ahogy István levetkőzik, igazán férfias a teste. - gondolta a nő. A férfi teljesen meztelenre vetkőzött és a szoba ablakához lépet, kinézet.
- Nem látok fekete füstöt gomolyogni, ezek szerint nem lesz vihar. - jegyezte meg.
Ildikó nagyot sóhajtott. - Akkor nem tűnünk el a picsába, Pistám. 
A férfi lefeküdt a nő mellé. Ildikó virágmintás hálóinget viselt.
 
-Ezért a Pistázásért megfoglak büntetni.
 
-Büntess meg, te állat. - válaszolt Ildikó és nagyot nevetett.
 
Istvánnak tetszett a hálóing. A nő mellei szinte kiestek a mélyen kivágott ruhából. A férfi érezte, hogy merevedése van. - " A " kategóriás merevedésem van. - jegyezte meg.
. Érezték egymás testének a melegét szorosan összebújva. 
- Akarod? - kérdezte Ildikó.
- Nosztalgiáz. - válaszolt István.
- Nosztalgiázok, úgy csinálom ahogy régen. - mondta Ildikó és bekapta a férfi nemi szervét.
 
Félóra múlva István megszólalt. - Akkor most megbüntetlek Ildikóm.
 
 
 
 
Málna sétált a Váci utcában, a szél fújta a faleveleket ,sokan andalogtak a jó időben. A csaj egy könyvkiadóba sietett ugyanis telefonáltak neki, hogy elfogadták a kéziratát. Mindenki úgy fogja gondolni, hogy csak mese, pedig valóság volt a másik dimenzió. Az emberek is valóságosak voltak, Ildikó, István na meg Tamás akinek menekülés közben leharapta fejét egy krokodil. Talán Tamás is újra fizikai testet öltöt, talán a közelben is van. - Ilyen gondolatok kavarogtak Málna fejében. Csodálkozott ezeken a gondolatokon, mert úgy érezte, hogy már mindent kiírt magából. Rá kellet jönnie, hogy közel sincs így. Sétált tovább nézte a színes faleveleket ahogy repültek. Még pár perc és odaér a könyvkiadóhoz. Mikor megérkezett picit váratták, majd beengedték egy irodába. Mosolygós férfi felállt az íróasztala mögül és kezet nyújtott a fiatal nőnek. Egymásra mosolyogtak.
- Emlékszel rám? - kérdezte Málna.
- Sosem láttalak még. - válaszolt a férfi.
- Akkor nem te vagy akit keresek. Kár, szép lett volna.
- Ehhez nem tudok hozzászólni, viszont a történeted kiadom  szerintem nagy sikerű könyv lesz. A részleteket rögtön elmondanám, egy félórába bele tudom sűríteni.
- Annyi időm van.
Félóra múlva aláírták a szerződést.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Béla ült a Duna parton és horgászott, jó barátja Sziki is mellette ült. 
- Sziki, áruld el nekem, hogy miért dugtad el az eszközt a zsebedbe? Jól átbasztál mindenkit. 
- Gondoltam túl értékes és ahhoz, hogy eldobjam.
Béla hangosan nevetve válaszolt. - Hát sokat tud valóban. Zsákszám vannak a húsz ezresek a lakásomban. Egyet gondolok és megjelenik egy zsák húszezres vagy egy luxus terepjáró a garázsban. Nevessünk Sziki.
 
 
 
 
 
 
 
vége