Csukott szemmel sötétség. Minden fekete. Nyugodság.
Ahogy kinyitom látószervem, egy kis fehér négyzet alakú helyiséget látok magam előtt. Négy fehér fal veszi körül zavarodott lelkemet. Lassan felülök az ágyon, amely megnyikordul soványságom ellenére is. Megpróbálok megszemlélni minden egyes négyzetcentimétert, de a vakító fehérség még bántja a szemem. Fehér takaró, fehér párna, és még az alvóhely vasszerkezete is fehérre van színezve. Oldalra fordulok, ahol egy fehér asztal kerül a látókörömbe, hozzátársul egy székecske is. Az asztalon viszont ott pihen egy okmány.
A fehér márványpadlóra rakva lábam, kemény hideg fut végig egész testemen. Remegő kézzel nyúlok az irat felé, és elkezdem tanulmányozni azt.
A dokumentum belsejében lévő papírokon sok minden szerepel: vizsgálati eredmények, gyógyszer szabályozások, orvosom feljegyzései, s legvégül a személyes adataim. Lara vagyok, Lara Palmer, vagyis a kórlap szerint ez a nevem, de ez is csak egy hazugság az összes többi mellett. Az aktám első oldalán nagy piros betűkkel a következő áll: elmezavarral küszködő személy. Alatta, zárójelben: mostanában erős skizofréniai zavarodás jelentkezett.
Tévedés, nem vagyok beteg.
A nevem Tina, Tina Brown. Ügyvédnő vagyok, Los Angeles egyik északnyugati kisvárosában. Fogalmam sincs miért és hogyan kerültem ide, de ki kell jutnom innen minél előbb. Sietnem kell.
Papírjaimat a mancsomban tartva rámeredtem a velem szemközti falra. Egy ajtó. Fehér, mégis jól kivehető. Talán, ha kisétálnék...
-Talán... Sétáljunk.
Ámbár a bejárathoz közelebb érve elkapott a félelem. Mi van, ha az ami kint vár rám, szörnyű és tébolyító? Itt azonban minden csupa fehér. Világosság. Nyugtalanság.
- Félek, és te is félsz.
Jobb tenyeremmel megragadom az ajtókilincset. Nem merem, nem merem megnyitni. Itt benn biztonságosabb, habár ijesztőbb. Fehér minden.
Kinyissam?!
- Ne nyisd ki!
Taszítsak egyet az ajtón?
-Ne!
Mély levegőt veszek, s egy nagyot sóhajtok. Itt az idő, kész vagyok szembe nézni azzal, ami kinn van.
Lenyomom a kilincset, meglököm bal térdemmel az ajtót.
A bejáró nem nyillik, zárva van...
Lehunyom szemhélyam, sötétség. Minden fekete. Nyugodság.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások