Csukott szemmel sötétség. Minden fekete. Nyugodság.
Ahogy kinyitom látószervem, egy kis fehér négyzet alakú helyiséget látok magam előtt. Négy fehér fal veszi körül zavarodott lelkemet. Lassan felülök az ágyon, amely megnyikordul soványságom ellenére is. Megpróbálok megszemlélni minden egyes négyzetcentimétert, de a vakító fehérség még bántja a szemem. Fehér takaró, fehér párna, és még az alvóhely vasszerkezete is fehérre van színezve. Oldalra fordulok, ahol egy fehér asztal kerül a látókörömbe, hozzátársul egy székecske is. Az asztalon viszont ott pihen egy okmány.
A fehér márványpadlóra rakva lábam, kemény hideg fut végig egész testemen. Remegő kézzel nyúlok az irat felé, és elkezdem tanulmányozni azt.
A dokumentum belsejében lévő papírokon sok minden szerepel: vizsgálati eredmények, gyógyszer szabályozások, orvosom feljegyzései, s legvégül a személyes adataim. Lara vagyok, Lara Palmer, vagyis a kórlap szerint ez a nevem, de ez is csak egy hazugság az összes többi mellett. Az aktám első oldalán nagy piros betűkkel a következő áll: elmezavarral küszködő személy. Alatta, zárójelben: mostanában erős skizofréniai zavarodás jelentkezett.
Tévedés, nem vagyok beteg.
A nevem Tina, Tina Brown. Ügyvédnő vagyok, Los Angeles egyik északnyugati kisvárosában. Fogalmam sincs miért és hogyan kerültem ide, de ki kell jutnom innen minél előbb. Sietnem kell.
Papírjaimat a mancsomban tartva rámeredtem a velem szemközti falra. Egy ajtó. Fehér, mégis jól kivehető. Talán, ha kisétálnék...
-Talán... Sétáljunk.
Ámbár a bejárathoz közelebb érve elkapott a félelem. Mi van, ha az ami kint vár rám, szörnyű és tébolyító? Itt azonban minden csupa fehér. Világosság. Nyugtalanság.
- Félek, és te is félsz.
Jobb tenyeremmel megragadom az ajtókilincset. Nem merem, nem merem megnyitni. Itt benn biztonságosabb, habár ijesztőbb. Fehér minden.
Kinyissam?!
- Ne nyisd ki!
Taszítsak egyet az ajtón?
-Ne!
Mély levegőt veszek, s egy nagyot sóhajtok. Itt az idő, kész vagyok szembe nézni azzal, ami kinn van.
Lenyomom a kilincset, meglököm bal térdemmel az ajtót.
A bejáró nem nyillik, zárva van...
Lehunyom szemhélyam, sötétség. Minden fekete. Nyugodság.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások