Nagycicis - így hívnak a faluban,nagy dudákat adott az ég, szerencsére csinos is vagyok. Tartok libákat, malacokat, két tehenet,egy tengeri szivacsot.Salátáim a legszebbek a faluban,répámért, tojásomért sokan járnak hozzánk. Hozzám meg anyukámhoz, vele lakok. A ketreceket takarítottam, amikor Bodri elkezdett ugatni. A gangra futottam,hogy közelebbről lássam ki érkezett a hófehér Skodával.
- Jó napot - kiabáltam a férfinak, aki magas, izmos férfinak láttam.Fekete nadrágot,népviseleti mellényt viselt,a falunk színeivel.
- Nem ismer meg kislány, a szomszéd vagyok.
- Nem ismerem.- motyogtam.- Maga az? Ne haragudjon kend, de nem emlkékszem magára.
- Albérletbe adtam a házat, a kulccsot meg elfelejtettem elhozni,a lakók kiköltöztek már.Aludhatok a tiszta szobájukban Lillácska, megfizetném.
- Ott bizony nem,de a tiszta szalmában ellaudhat és kaphat ingyen egy kis cibere levest, meg házi zsemlét,van dagasztó-sütő gépünk,magam állítottam össze a tésztát.
- Jól hangzik - csettintett a nyelvével, majd bezárta az autót, és besétált az udvarunkba, Bodri meg csak csaholt siketítően. A szomszédok mind leselekdni kezdtek.
- Itt annyira büdös van - a férfinak nem tetszett Riskáék szállása. Magam is beláttam, nem a legkellemesebb hely a faluban, sem a lakunkba.
Mégis megkapta a tiszta szobát János, ledobáltam a kilenc dunnát a hozományomat,egyet meghagytam neki, aztán evett, majd bevonultam szerényen hímzett papucsban,hogy illedelmesen, jó házigazda révén megkérdezzem,nincs-e véletlenül szüksége valamire.
- Nagy hijján csak egynek vagyok, a szerelmnek.
Megpödörte bajuszát,barna szemlét rám villantotta.
- Maga aztán bögös menyecske.
- Az vagyok,mindenki tudja.
- Megszopnám a bimbajadat.- termett mellém átkarolva a derekamat.Láthatatlan csárdást jártunk, kerügettük egymást, mint a forró kását.Végin ingem elejit szézthúzta és a mellbimbómat nézve leült a díványra.
Húzd ide a lócát.
Odavittem.
Fogtam a keményet, és mozgott a kezem, mintha vajat köpülnék.Éreztem is valami meleg dolgot csorogni egy idő után. János nyögött is egyet.
- Jó éjt kis dalos pacsírtám.- Köszönt el tőlem.
Maholnap összeházasodunk, minket az ég is egymásnak teremtett.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-02 00:00:00
|
Egyéb
Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk...
Hozzászólások