Értelem - 1.fejezet

Semmit nem értek.
Pisztollyal a kezemben, a fejemnek szorítva állok a szoba kellős közepén. A szívem ilyen vadul még az életbe nem vert. És valószínűleg már nem is fog. A falat bámulom cikázó tekintettel, homlokomon érzem a verejték cseppjeit.

Semmit nem értek.
A feleségem az ágyon fekszik, két golyót eresztettem belé. Egyet fejbe, egyet hasba. A fiamat is lelőttem. Hazajöttem, fegyverrel a kezemben, és megöltem őket, de fogalmam sincs, miért. Legbelül ártatlannak érzem magam, pedig tudom, hogy a bűnöm megbocsájthatatlan. Ezért gyáva módon végzek magammal is, a pokolba zúdítva ezzel az egész családot.

- Miért? - ordítom könnyes szemmel a fehér falnak. Nem tudom elhinni, hogy Jack Shephard élete így ér véget. Mindig is hosszú és sikeres életről álmodtam. Egy szép befejezéssel. De mindent elrontottam.

Visszaemlékszem, ahogy a fiammal játszottam, amikor felmásztunk egy dombra, és én a magasba emeltem őt. Visszagondolok arra a gyönyörű percekre, amit a feleségemmel éltem át.

Az érzelem eluralkodik rajtam, könnyek szöknek a szemembe, onnan pedig le a földre, a ruhámra. Sajnálom, hogy ez így történt, de azt legfőképpen, hogy érthetetlenül haltak meg. Abban reménykedem, a túlvilágon majd megértem.

Erőt veszek magamon, és férfi módjára véget vetek az őrületnek. Az ujjaim a ravaszra feszülnek, arcom elkomorodik, testem megremeg. A pisztoly csöve még erősebben nyomódik a halántékomra.

Vajon létezik-e purgatórium, vagy mennyország? Hová kerülök, ha elsütöm a fegyvert? Tényleg minden ember egy vakító fényt lát utolsóként?

Behunyom a szemem, és meghúzom a ravaszt...