Én, Peter Morrison 7.

Becsengettem, Tony nővére nyitott ajtót.
- Szia, Peter. Hallottad már a szörnyű hírt? Tony meghalt.- és csendesen sírva fakadt.
- Sajnálom, őszinte részvétem. A segítséged szeretném kérni, Liza. A gyilkosai most engem vettek üldözőbe, és ha jól veszem ki a szavaikból, egy bizonyos dobozt keresnek. Erről nem mondott neked semmit a halála előtt?
- Az utóbbi időben... De ne ácsorogjunk itt kint. Gyere beljebb!
Bementünk a nappaliba, és leültünk két egymással szemközti fotelbe.
- Kérsz valamit inni, Peter?
- Egy whiskyt megköszönnék.
Töltött mindkettőnknek, de ő Martinit ivott.
- Meg szeretném kérdezni-, kezdtem a mondókám- tudsz-e valamit a gyilkossággal kapcsolatban? Bármit, ami segíthet? Nevek, telefonszámok? Tony mostanában nem beszélt valami üzletről, vagy bármiről, ami fontos lehet a jelenlegi helyzetben?

Először nem válaszolt. Fogta a poharát, és bámult ki az ablakon. Furcsán hatott, amint meredt szemekkel bámult rám. Hirtelen ugrottam és a földre vetettem magam a bárpult mögé. Liza halott volt. Amíg nézett ki az ablakon valaki egy hangtompítós, távcsöves puskával lelőtte. Azonnal meghalt. Pontosan szíven találta a golyó. Sajnos csak későn vettem észre, ezért már nem tudtam segíteni. Igazából az első gondolatom az volt, hogyan is tudnám magamat megmenteni. Mi van akkor, ha még mindig figyelik a szobát lövésre kész puskával? Óvatosan a konyha felé kúsztam. Jól ismertem a lakást, már többször megfordultam benne. A konyhából nyílt egy ajtó a hallba, de innen vezetett egy ajtó közvetlenül a hátsólépcsőre is. Fegyveremmel a kezemben óvatosan a kilincsre tettem a kezem, majd hirtelen kicsaptam, ugyanazzal a lendülettel kivágódtam a folyosóra és fél térdre ereszkedve a szemközti falnak vetettem a hátam. Rögtön tüzeltem, ahogy sikerült becéloznom a lapuló támadómat. Pontosan a szeme közé. Nem irgalmaztam neki, ellenkező estben én sem éltem volna túl a találkozást.

Az egyik délelőtti támadóm volt, a fiatalabb. Ugyanaz a kockás ing volt rajta. Hirtelen rendőrségi szirénaszót hallottam az utcáról. Úgy éreztem, most nem lenne hasznos összefutni az öreg Frankyvel. Túlzottan örülne nekem, és még véletlenül le találna csukni. Pedig az árt az arcbőrnek. Gyorsan lementem a hátsólépcsőn, és beszálltam az autómba. Láttam, amint Lizát hordágyon lehozzák, és berakják a hullaszállítóba. Szegény nő, nem sokkal az öccse halála után őt is megölték. Keserű ízt éreztem a számban, a halántékom lüktetett. Egyre csak az járt a fejemben, mi képviselhet akkora értéket, hogy akár gyilkosságok árán is meg akarják kaparintani? És vajon mi köze lehetett hozzá Tonynak? Vajon amit keresnek, az a dobozban van? Egyáltalán ugyanarra a dobozra gondolunk? Meg kell találnom Isaacot, ő az utolsó reményem, és félek, ha ők találják meg hamarabb, akkor már késő lesz.