Én, Peter Morrison 4.

Személyes ügyemnek vettem a gyilkos megtalálását. Beszálltam az autómba, és elkezdtem gondolkozni, melyben egy pár korty Martini is segített, amit mindig a kesztyűtartóban tároltam. Miért ölhették meg Tonyt? Mit kereshettek? Megtalálták? Vajon van összefüggés az ékszerek és a halála között? Ezek a kérdések jártak a fejemben, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy követnek. Egy Ford jó állapotban, biztosan nem rendőrségi autó. Befordultam az első utcába, majd újra, és újra. Nem sikerült leráznom őket. Már a város határán jártunk, amikor egy park mellett leállítottam az autómat, bementem az erdőbe, és elrejtőztem az egyik tölgyfa mögé. Hamarosan ők is megjelentek, majd óvatosan utánam lopakodtak, de szerencsére nem vettek észre, hanem a sűrűbe indultak. Visszamentem az autójukhoz, gyorsan átvizsgáltam. Nagy hiba volt, mert egyszer csak egy súlyos kezet éreztem a tarkómon egy pisztoly csövét pedig a hátamban.
- Szállj ki, azonnal!
- Rendben, csak nyugi.
- Mit keresel az autónkban?
- Csak kiesett a kontaktlencséééém....
Ezt lehet, hogy nem kellett volna, mert hirtelen valaki úgy belém rúgott, hogy a földön találtam magam.
- Kelj fel!
- Igazán kényelmes ez a testhelyzet. Nem értem miért kellene ezen változtatnom?
- Mert kaphatsz egy golyót a fejedbe.
Ez nyomós érv volt, nem szálltam vele vitába. Felálltam, még mindig háttal a támadómnak. Ketten voltak, de eddig csak az egyik beszélt. Most megszólalt a másik is:
- Fordulj meg, de, csak semmi hirtelen mozdulat!

Megfordultam és két érdekes embert láthattam. Az egyik sötét farmert és kockás inget viselt, a másik inkább az előkelőbb zakót részesítette előnyben. Számomra az utóbbi volt érdekes mivel sejtettem, ő a főnök kettejük közül. Középmagas, első ránézésre enyhén pocakos embernek nézné a laikus szemlélődő, de én láttam a bal oldalán kidudorodó pisztolytáskát, és azt is, mennyire elszánt a tekintete, az is nyomós érvnek látszott hogy egy bokszoló is megirigyelhette volna az ökleit. Rövid barna haja volt és kék szeme. A szája állandó enyhén ironikus nézést biztosított neki. A bal szemöldöke mellett a halántékától a füléig egy régi forradás látszódott. A könyörtelen hideg kék szemekből nem sok jót olvastam ki.
- Hol van a doboz? - kérdezte a pocakos.
- Milyen doboz? - érdeklődtem ártatlanul. Durr egy pofon.
- Ne játszd meg magad! Láttuk, hogy Tonynál kutakodtál. Legjobb lesz, ha átadod, és elfelejtjük, hogy valaha is találkoztunk.

Szóval mégis a doboz miatt van az egész. De mégis pár családi ékszerért gyilkolni, akár kétszer is? Itt valami sántít. Legjobb lenne elszelelni, és átgondolni az egészet.
- Rendben, fiúk, ha a doboz kell nektek, ám legyen, átadom. Itt van a kocsimban, a kesztyűtartóban.
- Vedd elő, de semmi trükk különben este már Tonyval fogsz golfozni.
Bevették, szerencsémre, hiszen még én sem tudtam hol a doboz, de az már bizonyos, hogy nem náluk van. Ami most következett azt egy életre megjegyezhették. Mikor a kesztyűtartóból kihúztam a kezem az egyikben egy kézigránát volt.
- Dobjátok el a fegyvert, különben itt haltok meg.
- De akkor te is meghalsz,- válaszolták kórusban.
- Az igaz de nekem legalább már van egy golf előjegyzésem.
- Rendben, lerakjuk.
- Most lépjetek hátra két lépést és forduljatok meg.

Megfordultak, én pedig gyorsan elvettem a pisztolyokat, majd jóízűen beleharaptam kedvenc csoki gránátomba, amit egy cukrász ismerősömtől szoktam kapni, mivel egyszer megmentettem az életét, amikor pár csibész ki akarta rabolni. Ezt jól megették.
- Adjátok ide a kocsikulcsotokat.
- Minek az neked?
- Gyűjtőszenvedélyben szenvedek.
- Nesze.
Ezzel megvoltam. Most már csak arra kellene rájönnöm kik ezek a fickók. Nem zsaruk, de nem is azok az utcai csibészek. Lehet, hogy tévedek, de szerintem valami szervezethez tartozhatnak. Erre utal az a tény is, ahogyan lefegyvereztek.
- Kik vagytok? - szegeztem nekik a kérdést.
- A máltai szeretetszolgálat.
- De viccesek vagyunk. Tízig számolok, azután hívom a rendőrséget.
- Ezzel nekünk nem árthatsz.

Mögéjük ugrottam, két lendületes csapással leütöttem őket. A kocsijuk motorját önszorgalomból némi egyéni konstrukció alapján módosítottam, például a gyújtást kitéptem, a gyertyákat kicsavartam és a fékeket is megvizsgáltam egy kicsit. Ezt követően átnéztem támadóim zsebeit, de nem találtam náluk semmi érdekeset, kivéve egy hitelkártyát, amit elraktam a tárcámba. Egyikük, a fiatalabb kezdett éledezni, ezért egy gyors és hatékony tarkóütéssel újra elkábítottam, majd beszálltam az autómba és elhajtottam.