Én, Peter Morrison 13.

Reggel hét órakor keltünk, miután kellőképpen elmaszkíroztuk magunkat elmentünk és megreggeliztünk. Isaacet ott hagytam a kávézóban és elmentem kideríteni, ki is fizetheti Hans lakását. A telefonkönyvből kikerestem, a ház gondnokságának a számát és tárcsáztam. Kicsengett majd valaki felvette:
- Haló, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, Hans Schwarzmann lakásával kapcsolatban telefonálok, a beszerelt riasztó számláját szeretném elküldeni, de nem tudom, kinek címezzem. Esetleg tudna nekem segíteni?
- Mr. Schwarzmann számláit a Sötét Atlantisz Társaság szokta rendezni, de mindjárt megkérdezem, hogy a riasztót is ők állják-e, egy pillanat az egész.
- Köszönöm, - mondtam, és letettem a kagylót.
Sötét Atlantisz Társaság, vajon mivel foglalkozhatnak? Ki kell derítenem, hogy milyen tevékenységet folytatnak, és ez összefüggésben van-e a gyilkosságokkal. Úgy éreztem nyomra akadtam, és némileg bizakodva néztem a jövőbe. Visszatértem a kávézóba és elmondtam Isaacnek, mit tudtam meg, majd elvittem őt egy könyvtárba, hogy nézze át a régi újságokat, hátha talál valamit erről a titokzatos SAT-ról.