Emlékkép

Dús fűben fekszem, eső után mindig finom az illata, a felhőket figyelem. meglepően nyugodt vagyok. Melegség önti el a mellkasomat. ‘46 novembere és egy hegyi nyaralò képe kúszik az elmémbe.
A hegyekben járok, majdnem hòhatáron, egy tó található a házikó mellet, kristálytiszta kék vize nyugodt, szélcsend van, sziklás köves part, KB 1km átmérőjű lehet. Az épület kétemeletes, alapja és az első emelet kőből van, a felsőszint farönkből lett építve, a tetőt enyhén mohás cserepek borítják. A házat fenyves veszi körül, a tòra csak egy vékonyka ösvény vezet le úgy 10m lehet, ennek a végén találhatò stég kissé rozoga, de használhatò, egy vitorlás van kikötve, arànylag kicsi egy kalòz típusú, Flap Jack van ráírva. A kis erdei házhoz egy földút vezet, kis autóval nem is érdemes megpróbálni, én is egy Jeep-el járok fel. A tò felöl található a bejárat, a verandára lépcső vezet fel, körbe szépen faragott derékig érő korláttal. A bejárat mellett rönkből készült hinta ágy, asztal és egy pad pihen. Az eső nagy cseppekben zuhog, a tò ugyan messze van, de még így is hallani, ahogy a vizet veri, más nem hallatszik. a szúnyoghálò mögötti ajtò már régi darab, nyekeregve nyílik, meg fogom javítani. Belépve azonban félhomály fogad, a kőből kirakott kandallòban lágy tűz ropog, csak ez ad némi fényt. A szoba közepén egy hosszúkás dohányzò asztal találhatò körülötte egy kanapé és két fotel. Az emeletre vezető lépcső mellett egy kis fatüzelésű sparhelt nyugszik, körülötte lábasok, edények, merőkanál, fémpoharak. Az emeleten egy pár fekszik az ágyban, szeretkeznek, a ruháik mindenűt szétdobálva, szinte izzik a levegő. Hol az egyik hol a másik kerül felülre, nevetgélnek, lihegnek. A szenvedély illata tölti meg a szobát, a nő nem is vékony nem is kövér a mellei, mint két nagy aranyalma a feneke feszes az ében fekete haja rövidre vágva Kleopátra stílusúra még az ágyban is viseli, a szemüvegét ettől csak még izgatòbb. Alig négy-öt gyertya vilàgitja be a szobát, a férfi izmos, talán a harmincas éveiben járhat, kidolgozott teste sok edzésre, munkára utal, sportolò alkat. Feszes mellkasán, az izzadságcseppeken megcsillan,ò gyertya fénye szinte igézi a nőt, nem tud betelni vele. A helyet, a házat még apám hagyta rám, az ágyban én vagyok azzal a nővel, ő a nejem, aznap vittem fel oda először, de szép ősz volt...
Sírò hangra leszek figyelmes, eloszlik a köd, elmúlik az eső kopogó zaja, a feleségem az, van, ötletem miért lehet, felülnék és átölelném, hogy megnyugtassam, minden rendben lesz, de nem megy, nem tudok. Egy pillanatra elsötétül minden. Magamhoz térek, felállok, leporolom a ruhám, 78 év mintha sose lett volna, könnyednek és fürgének érzem magam. Körülnézek és látom, hogy a nejem kétrét görnyedt és zokog, egy test fekszik előtte, szólongatom, de nem válaszol. Jobban megnézve a fekvő ember én vagyok, egy karò szúrta át a tüdőmet. már látom is magam előtt, az esti vihar gallyakat vert a tetőre, azokat pròbáltam leszedni, a vizes létrafokròl lecsúszott a lábam és hàtra estem. A leendő kerítés darabja épp rossz helyen volt. nincs mit tenni, leülök a tornácra, és várok, várok arra, aki értelmet adott az életemnek, mert nem tudok elmenni nélküle, nincs az az isten vagy ördög, ami el tudna hurcolni innen.