Ember: önmaga pusztítója

Ember: Önmaga pusztítója I.


***
2013. julius. 8.
Szerda. 06:10

Reggel ugyanolyan álmossággal keltem ki a rendetlen ágyból, mint minden nap. Egy szál boxerben és egy pólóban mentem ki a pöcére. Szokásos..
Majd felraktam a kávét a főzőre. Azután kimentem újra a mosdóba, hogy eligazítsam magam. Legnagyobb örömömre még ez a hülye nap is belesegédkezett abba, hogy megvakuljak.” Hát így is már gyenge az ózonréteg azt még ez is”.- gondoltam. Elővettem egy kis flakont ami ezüstös-kéken csillogott a beáramlódó napfényben. Kezemet a tubus tetejéhez emelve megnyomtam. Pillanatok alatt egy a flakon színénél fehérebb, de annál csillogóbb tenyernyi anyag jött ki a flakonkából. Rákentem arcom alsó részére, majd kivettem még a mosdókagyló oldalába beépített „fiókjából” a borotválót…

Leborotválkoztam hálelúja, egy seb az arcon, a kávéfőző épp jelezte, kész van a lötty. Kivettem, de nem öntöttem bele egy csészébe se. Minek? :)

És miközben szürcsöltem a kávét, Odasétáltam az ablakhoz (még mindig ilyen lenge ruhában) és ránéztem a hőmérőre: 32.4 Celsius fok.
De jó! –ásítottam közben. Persze nem volt ez jó. Épp ellenkezőleg. A globális felmelegedés már itt is felütötte fejét…

Ránéztem az órára. 6 óra, 35 perc.
- Ilyen rohadt munkát, mint a pizzafutárság, se láttam még. Korán kezdek, későn végzek. De ha jobban belegondolok, ez nem is rossz. Manapság rengeteg munkanélküli lett és 2011-ben hozott „Revaliáció törvény” azt állítja, hogy „Ha egy ember nem rendelkezik a legkisebb szaktudással sem, akkor a kormány kénytelen elvinni egy katonai bázisra, ahol kadétot nevelnek belőle.”
- Blöeh! –Kirázott a hideg ettől a gondolattól, hogy ilyen bázisra menjek. Ki tudja, mit csinálnak azokkal a---
Gondolkodásomat a mobilom csörgése „nyírta ki”.Leraktam a kávét az asztalra,majd felvettem a mobilt:
- Igen?
- Szia „Oroszlán” - Mondta búgó hangon egy magas, női hang. Felvidultam.
- Szia Drága! Hogyhogy felhívtál ilyenkor?
- Nem tudtam aludni… megint.- éreztem ahogy a lány hangja elhalkul, majd szomorodik.
- Fhuu…átmenjek?- Nem tudtam, mit mondjak most, csak kicsúszott a számon
- Igen…az jó lenne. De a munkád? Az nem gond?
- Valahogy csak lerendezem, és Fél nyolckor ottleszek, Jó?- mondtam gyengéden
- Ok köszi.
- Szia.
- Szia.

Leraktam,majd idegesen a fejemhez kaptam.
- Húú bazzeg, most mit csináljak??!!- Majd eszembe jutott egy dolog. Újra mobilomhoz nyúltam. Menü-Könyvtár-Nevek-Pista. Csak vedd fel!
Kicsörgött. Majd beleszólt egy jó mély hang.
- Hallóóó? Itt Rewasz István.
- Csá Pista.
-„”Robby”? Te vagy az?? Hát te meg mit késel?…Már vagy öt perce, hogy itt kéne lenned a munkában. Sorakoznak a pizzák elvitelre.
- Bocs, de most nem tudok bemenni csak 10-re. Letudod rendezni?!
- Várjunk csak…már megint a barátnőd miatt? …(sóhajtás) majd megpróbálom lerendezni, de ha lebukok, te viszed a balhét. Okés?
- Jól van. Kösz. Csá.
- Helló

Megint leraktam, majd odasiettem a ruhásszekrényhez, felvettem egy új pólót, boxert majd rá a szokásos utcai szerkó.
Miután végeztem, ránéztem az órára: 8:11.- Ok, időben vagyok.
Magamhoz kaptam a motorkulcsot. Bezártam az ajtót végighúztam a kezem a scanneren. (ajtólezárás modernizációja) Lefutottam a lépcsőházon. Ki a garázsomba. Ráültem a motorra és elrobogtam Szeged belvárosából…

(folyt. köv.)