Életfogytiglan 2.rész

Braum nyomozó a tegnapi eseten gondolkodva el sem aludt. Egész este virrasztott és találgatott. Találgatta a gyilkos kérdését. Az ép elméje lassan megszűnik létezni. Felkelt a számítógép elől és indult a munkahelyére. El sem hitte, hogy egyszerűen nem tud már logikusan gondolkodni. Pedig az a bizonyos találós kérdéshez nem kellett más, csak logika. Még az éjszaka folyamán kétszer-háromszor lejátszotta a relytéjes kazettát, de nem ért el vele többet puszta kudarcnál. Vajon ki veszélyezteti ezeket a roppant sötét, komor utcákat? A lényeg hogy az agyat pihentetni kell. Braum nyomozó elszívta a munkahely előtt a cigarettáját és bement dolgozni. Sok ügye nem volt most, elvégre péntek reggel volt. Hiába minden, akármerre nézett, mindenhol a gyilkos hangját hallotta. Az a furcsa beszédstílus. Olyan mintha nem amerikai polgár lenne, hanem külföldi. Szinte érezhető akcentussal beszélt. És amint Braum ezeken gondolkodott, csak két szót ismételgetett. Mégpedig azt, hogy „télen-nyáron”. Arra eszmélt fel az agya forgásából, hogy a titkárnője, Michelle szólítja.
- Braum nyomozó? Telefon.- mondta kellemes lágy hangján.
- Mondja, hogy egy percet várjon.- hangzott a válasz.
A nyomozó egy kis rendet rakott asztalán megnézte az óráját. Még volt hátra 26 órája. Legalábbis csak gondolta, hogy a gyilkos figyeli őt. Néha ha az ablakán kipillantott, 1 pillantásra mindig látott valakit, aki őt nézi, de sosem felismerhetőségig. Braum a telefonhoz sietett. Michelle odaadta neki és Braum beleszólt a telefonba:
- Igen tessék?
- Mr Braum?- szólt bele a gyilkos hangja.
Braum idegesen megválogatta szavait.
- Mit akar tőlem?
- Szóval ismer, nos, én is ismerem magát nyomozó. Már figyelem őt jó ideje, néha elég közelről.-mondta.
- Nem ismerem magát azt sem tudom ki maga, de tudja e hogy tinédzser lányokat gyilkol?- Braum körülnézett és azon kapta magát, hogy az egész iroda őt nézi.
- Ne haladjunk ennyire előre Mr. Braum. Lenne pár követelésem a számára.- kezdett bele.- Mi az? Kicsi, papír és az asztalán van.
Braum az asztalára nézett és tényleg ott volt egy cetli. Megnézte, hogy mi van ráírva. Egy szó volt csak rajta. „Meghalsz”. Ideges lett. Testét megbénította a félelem. Tudta, hogy már nem csak a lányok gyilkosa a relytéjes alak, hanem az övé is. A gyilkos kint járkálhat most és őt figyeli.
- Köhm. - Köhintett a gyilkos a telefonban.- Braum nyomozó, ha megvárat annak súlyos következményei lesznek.
Braum el is felejtette a telefont, ezért gyorsan életjelet küldött magáról.
- Jól van, bocsánatot kérek, csak gondolkoztam.- zihálta.
- Tehát gondolkozott, és min nyomozó? A kérdésemen? Azon sokáig gondolkozhat, mire rájön a titkok kulcsára, mert tudja ön is, hogy ép ésszel miket össze nem lehet hozni.- kuncogott a gyilkos.- De most le kell tennem ,mert dolgom van, ha ügyes még találkozunk ma hajnalban, tudja a helyszínt, vagyis tudni fogja.
Ezzel letette. Az irodában mindenki arcán a meglepettség sütött le. A pár tucat szem az idegesen gondolkodó nyomozóra szegődött. Mindenki átérezte az ő hányatott sorsát. Braumot nem érdekelte most, hogy ki nézi, elmerült az ő kis világába és próbált a kérdésre rájönni, de nem hagyta nyugodni a cetli. Megfogta gyorsan idegesen összegyűrte és a szemétbe dobta. Nem akarta többet látni. Tudta, hogy ideje minél több embert megkérdeznie a halálesetekről. Gyorsan a kocsijába pattant és a tegnapi halál helyszínére sietett. Azon a környéken nagyon sok prostituált volt. A nyomozó megállt a kocsijával az egyik sarkon és várt egy arra járó prostit. Egy szőke hajú nőt fogott ki, akin csak egy kis miniszoknya és egy inkább melltartónak látszó felső volt. Alig lehetett a lány 17 éves. Braumot egyből kiszemelte és odament.
- Segíthetek?- kérdezte erotikus hangon, de mégis egy kicsit flegmán.
- Igen persze. A halálesetekről tudna beszélni pár szót?- kérdezte Braum.
- Ahhoz egy kis előleg járna.- nyújtotta a prosti a kezét.
Braum nem várt ilyen hülyeségekre, megfogta a kurvát és betolta a hátsó ülésre. A kurva ordított, de Braum befogta a száját. Még azt is elviselte, hogy a kezébe harap, amiből már jött egy kis vér.
- Most mondasz azonnal valamit, vagy beviszlek a rendőrségre!- Braum tudta manipulálni az embereket, nem először csinált ilyet.
- És mégis mivel vádolsz meg engem?- kérdezte idegesen a kurva.
- Nos, elég rád nézni, lehetsz 16 éves és itt bájologsz az utcán.- mosolygott a nyomozó.
- Már bocsánat 17 éves vagyok.- gúnyolódott a kurva.- Na jó elmondom, csak engedje el.
A nyomozó beváltotta ígéretét és nem szorította le a kurvát. A kezét fogta, amiből folyt a vér. Fájt nagyon a harapás, de a nyomozó nem ezzel foglalkozott.
- Mesélj, tudsz valamit?- kérdezte a nyomozó megint.
- Hát.Hát- hebegett a kurva.
- Na értelmesen, nyugodtan, nem bánt senki.- kötötte be közbe a sebet Braum.
Erre a kurva könnyekben tört ki:
- Elvette az a perverz állat az ikertestvérem. Egy furcsa állig beöltözött fickó volt, többet nem tudok.- nyögte.
- Jól van.- Braum kinyitotta az ajtót és elengedte a lányt.
Szóval egy férfi, aki meg akarja ezeket a lányokat erőszakolni. Braum ránézett az órájára. Nem volt sok ideje már, csak durván 13 órája.