El nem dalolt

Kicsit összébb húzom magamon a köpönyegem. A hideg szél ellen a ropogó tábortűz nem sok meleget ád, a lélek hidegségét pedig nem tudja feloldani.
Tudom, hogy üldöznek és én is a máglyára jutok, ha utolérnek.
Valamit viszont meg kell tennem előtte mindenképp.
A távolból vad csaholást hord felém a szél, messze járnak még, egy fertályóra pihenő még kijár nekem, mielőtt tovább indulok.
A fenyves fái égnek meredő jégcsapokként vesznek körül, nem olyan rossz rejtekhely ez,
a kis falu talán fél napi járásra lehet.
Megropogtatom átfagyott csontjaimat és felkelek, a nadrágomra tapadt tűleveleket lesöpröm,
a tűz utolsót lobban és füstölögve kialszik. Mint a remény, oly sok emberben kik képtelenek a sorssal dacolni.
Utam tovább visz a kis falu felé, a napfelkelte talán már ott köszönt.
Fásultan lépkedek előre, tudom milyen válasz vár ott, hogyne tudnám.
Telnek a percek, egyik a másik után, az erdő kihaltnak tűnik, a madárcsicsergés már messzire költözött. A csendet csak lépteim zaja töri meg és a talpam alatt roppanó faágak.
Célom már nincs messze, megszilárdítom lelkemet és letörlöm utolsó könnycseppem az arcomról.
Még a nap első sugarai előtt elérem Ponterwyd-et. Üldözőim már nagyon közel járnak, nincs sok időm. A falu főterére már futva érkezem, ott áll az egyetlen fogadó, ajtaja nyitva hát berontok.
Rose háttal áll nekem és egy asztalt törölget épp. Kedélyesen megfordul, majd mikor észrevesz megdermed. Szemei nem változtak semmit, ugyanaz az élénkség csillog belőlük mint régen, a szarkalábakat szándékosan nem veszem észre. Odaborulok lábai elé, az épület előtti téren már nagy a ricsaj, üvöltözés vegyül kutyaugatással.
Megragadom kezét és homlokomnak szorítom, Óh az érzés, mintha visszarepülnék az időben és lelkem húrjai megpendülnek.
Felnézek rá, tekintete elhomályosult. Szívem hevesen ver, mint talán még soha.
- Rose, kérlek. - Csak ennyit tudok kinyögni magamból. Minden most dől el. Talán van remény.
- Minden rendben drágám? - Hallatszik, oda nézek és egy megtermett pocakos férfit látok a lépcsőnek támaszkodni. Mindent értek már, Rose elfordul tőlem, én elengedem kezét.
- Ian el kell menned. - Rebegi válaszát.
Némán felállok és elindulok kifelé, odakint láncinges katonák terelgetik a felvert falu lakóit egy máglya köré és beleordítják a világba, hogy kit keresnek.
Odalépek vezetőjük elé, leoldom hátamról Crwth-em, utoljára hátrafordulok és elkapom Rose tekintetét. Fejét félrekapja, férje ott áll az oldalán. Visszafordulok a katona felé, hát legyen.
- Engem keresnek azt hiszem. - megpengetem hűséges zeneszerszámom és dalolni kezdek:

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.