Éjjeli sikoly

Elmesélem nektek a történetemet.23 éves vagyok,ez az eset 10 éve történt meg velem.Volt egy legjobb barátnőm,a nevét nem szeretném elmondani.Nevezzük csak Sarah-nak.

Sarah 12 éves volt,én pedig 13.Egy közeli erdőben sétáltunk,és a dumáltunk.Egyszercsak Sarah megmerevedett,és elfehéredett az arca.Megfogtam a kezét,és bár július volt,mégis,mintha halott lett volna,olyan hideg volt.Ijedten kérdeztem,hogy mi lelte,mi van vele.Nem válaszolt,csak megrázta a fejét.Még álltunk ott 1-2 percig,aztán egyszerre csak visszatért belé az élet,és így szólt:Menjünk innen.
Aztán elkezdett húzni,a szőke haja csak úgy lobogott.Bár én voltam az idősebb,mégis mintha a nővérem lett volna,aki meg akarja védeni a húgát.Attól az estétől kezdve,sosem akart az erdőbe menni.
Eltelt egy hónap,mikor Sarah édesanyja ijedten futott át a szomszédból.Az arca fehér volt,a keze remegett.Tudtam,hogy valami nagyon rossz történhetett.
-Sarah eltűnt!-kiáltott rám-Nem veled volt?
Megráztam a fejem.
-Hát akkor?Azt mondta veled van!-rázott meg az anyja.
-Margaret?-kérdezte anyám is-Merre van Sarah?
Ekkor valamilyen okból az erdő jutott eszembe,és az az este,amikor Sarah olyan rémülten állt a fák között.
-Azt hiszem...-kezdtem-..az erdőben van.
-Akkor oda kell mennünk!-kiáltott az anyja.
Elindultunk,és mikor az erdőbe értünk,anyám úgy döntött,mindhárman másfelé megyünk.Elindultam,kezemben egy zseblámpával.
Óriási volt az erdő,majdnem egy órája gyalogolhattam már,amikor hirtelen egy éles sikolyt hallottam.Megfordultam,de semmit nem láttam,csak a fák sötétségét.Lehet,hogy képzelődtem?Nem!Még egy sikoly,de ez mintha közelebb lett volna.Aztán folyamatos lihegést hallottam,és még egy sikolyt.A hátam mögül.Megfordultam,és Sarah állt a fák között.Arca véres volt.Odarohantam hozzá,és ráordítottam:-Sarah!Gyere!
Elindult mögöttem,és amikor már az erdő szélén jártunk,újra halottam a sikolyt,az erdőből.Anyám,és Sarah anyja rohantak a másik irányból.Hát végre,kikerültünk ebből az ördögi erdőből.
Este elmeséltem anyámnak,hogy mi történt Sarahval.Attól az estétől kezdve mikor olyan ilyedten állt,a sikolyokig.Anyám tudta hogy nem hazudok,láttam,hogy az ő szeme is összeszűkült a félelemtől.
Ekkor így szólt-Nem tudom,mit vagy kit hallottál,de mióta visszaértünk az erdőből,Sarah nem beszél.Az orvosok szerint sokkot kapott.

3 nappal később meglátogattam a pszihiátrián Saraht.
Még mindig nem beszélt,de én nem zavartattam magam.Elmondtam,hogy én is hallottam a sikolyokat.Amikor ahoz a részhez értem,hogy anyámnak is elmondtam,a szeme megvillant.Tovább beszéltem,mikor egyszercsak halkan megszólalt:-El fognak értem jönni.
Ennyit mondott.
Attól a naptól kezdve Sarah csak hozzám szólt.Azt mondta,csak én hiszek neki.Azt feleltem,anyám is.
-Az anyád csak az agyával hisz.Te a lelkeddel.
Elmondta,hogy akkor este egy kisfiút látott,aki nézte őt.Én hittem neki.Nem tudom mért,hiszen nem volt ott semmi.Sarah hajlamos volt hazudni,de éreztem hogy most nem ez történt.
Amikor kikerült a kórházból,elmentünk sétálni.Direkt az erdő felé mentünk,reméltem elmondja mi történt vele aznap éjjel,mikor elveszett.
Azt mondta:-Menjünk be az erdőbe
Rábámultam:-Biztos?
-Biztos!-erősködött.
Beljebb mentünk.Egyszercsak Sarah nem volt mellettem.
-Sarah!-ordítottam ilyedten.
Őrülten keresni kezdtem,mígnem egyszercsak egy tisztásra értem.Attól amit ott láttam,az ereimben meghűlt a vér.

Sarah ott feküdt.Még élt,de a szíve gyengén vert.Az arcán horzsolások,a lába furán kiálló szögben.Hirtelen felemelte a fejét.
Éreztem,hogy modana valamit,de nem találja a szavakat.
-Hideg...nagyon hideg...-nyögte.
-Tudom.Mindjárt hívok segítséget-mondtam.
-Ne...menj...Ne hagyj itt!
-Jól van-és megszorítottam a kezét.Csak egy évvel kisseb,mégis milyen törékeny.Mint egy csecsemő.
-Ők voltak.A fiú...meg egy lány...Ők tették.És téged is megtalálnak.Anyádat...őt is.Mindenkin...mindenkin bosszút állnak-mondta,és lehunyta a szemét.
Jeges rémület futott át a testemen.Engem?Dehát ezek kik?És anyám?
-Margaret..!-sikoltott fel aztán,elernyedt a teste,és a szíve leállt.
Meghalt.

Ott ültem,karomban a fehér szoknyás barátnőmmel,és csak zokogtam.Szőke haja a vállamra hullot,és nem mozdult.
Egy éles sikolyt hallottam.Még egyet,de ez közvetlen a hátam mögött.Aztán sötétség.



Most 23 éves vagyok.De nem felejtek.Éjjel hangokat hallok.Anyám Sarah halála után 1 hónappal relytélyek között eltűnt.Nem tudom,él e még,de valószínű,hogy nem.Eljöttek érte.És értem is elfognak.A fiú és a lány.Én nem felejtek.És ők sem.