Egy utód élete II.

Másnap reggel anya, bement a szobámba. Én nem voltam ott az ágyam vetetlen volt. Átment Xanderhez, ő még aludt. De felébredt, amikor bement.
- Szia! Bocsánat hogy zavarlak, de Faith hol van? Nem jött haza? - kérdezte, majd Xander félálomban válaszolt neki.
- Nem tudom, én korán lefeküdtem! De Spikehoz ment biztos ott… - mondta, majd elharapta a mondta végét, de anya befejezte helyette.
- ott aludt nála! Rendben! Köszönöm! - majd kiment! Xander elkezdett öltözni. Rövidnadrágot és pólót vett fel, majd lement reggelizni. Anya kakaót adott neki majd Xander megszólalt.
- Haragszik Faithre? - kérdezte majd belekortyolt a kakaóba. Mire anya megfordult.
- Nem! Nem haragszom, de azért telefonálhatott volna! Nem gondolod? - mondta.
- De! De ha haza jön, ne kiabáljon vele, mert eleget szenvedett, egy kicsit most ő is lehet boldog. Nem? - mondta és megitta maradék kakaóját.
- De tudod jól, hogy Spike idősebb nála! Mint Fred is, vagyis Angel. Igaz? - mondta és leült.
- Igaz de Angel már tizennyolc éves! Spike még csak tizenhét! Meg hát Spike nem olyan. Én ismerem őt! - mondta.
- Igazad van. Honnan ismered? - kérdezte anya meglepetten.
- Még kiskorunkba együtt játszottunk, de ők elköltöztek innen, és nem láttam többé. Spike nem emlékszik rá. És szeretném, ha nem is tudná meg! Megígéri, hogy nem mondja el senkinek? - mondta.
- Igen! Megígérem. De most elmegyek boltba. Szerintem holnap kapjátok meg a bizonyítványt. Majd mond meg Faithnek ha hazaér, míg én boltban vagyok. Jó? - majd összepakolt.
- Jó! Majd szólok neki. - mondta. Anya elment. Xander gyorsan odament a telefonhoz majd tárcsázott. A mobilomat hívta, felvettem, és elkezdte mondani:

- Szia Faith! Xander vagyok! Anyukád kicsit mérges, hogy nem jöttél haza! De mondtam neki, hogy hagyjunk békén most téged! Azt hiszem már nem mérges most elment a boltba. Csak gondoltam szólok! - mondta.
- Szia Xander! Kösz rendes vagy! Mond meg anyának, hogy délre otthon leszek! Rendben? - mondtam.
- Jó meg mondom neki! Akkor szia! Mit mondjak neki, hogy Spike is jön? - kérdezte. Én megkérdeztem Spikeot. Ő azt mondta, ha nem zavar, akkor megy.
- Na szóval! Spike is jön! - mondtam.
- Rendben! Szia! - majd lerakta. Spike közben a hátam mögé állt és elkezdett simogatni! Csak melltartó és bugyi volt rajtam, és persze az ő inge. Megfordultam, majd így szóltam:
- Anya mérges, mert nem mentem haza, de Xander beszélt vele! Remélem nem haragszik annyira. Szerinted?—kérdeztem.
- Nem tudom! Ő biztos azt tartja a szeme előtt hogy te boldog légy! Nem? - - majd megcsókolt. Olyan gyengéd volt. Mindenhol simogatott. Olyan izmos, hogy azt el sem lehet mondani. Csókokkal árasztott el! Csókolgatta a nyakam majd, megint a kanapén voltunk. Jó vele lenni! De vajon ő is szeret velem lenni? Kérdeztem magamtól. Majd megkaptam a választ:

- Szeretlek! - mondta majd megcsókolt. Szeret! Ott feküdtünk a kanapén, majd ránéztem az órára tizenegy óra volt. Majd megszólaltam.
- Fel kéne öltözni! Nem?… - kérdeztem, majd adtam egy csókot neki.
- De, mert anyukád elég mérges lehet. - elkezdtünk öltözni, közben csiklandozott, nevettünk. Majd nevetgélve elindultunk az ajtó felé. Kinyitottuk majd néhány csuklyás valaki ott állt az ajtó előtt. Egymásra néztünk, majd belöktek minket a házba. Levették a csuklyájukat. Négy vámpír állt előttünk. Megtámadtak minket. Elővettem a késem és leszúrtam az egyiket. Spike megfogott egy vámpírt. Én meg egy bravúrral leszúrtam. Már csak ketten vannak, ők ketten támadtak. Mi pedig egyszerre leütöttük őket. Majd leszúrtuk őket. Összenéztünk majd összesöpörtük a hamut, ami a vámpírok után maradt. Majd így szóltam:

- Vajon honnan jöttek?—kérdeztem.
- Nem tudom! De szólok, hogy van egy pár ellenségem!—mondta Spike.
- Neked néhány?? Akkor én mit szóljak? Az egész suli utál, amióta tudja, hogy én vagyok az egyik utód! És még neked vannak ellenségeid! Mindegy! Hagyjuk, nem akarok a sulira gondolni. - mondtam és odamentem Spikehoz - valami baj van? - kérdeztem.
- Nem! Dehogyis! Szerintem menjünk. Jó? - mondta, majd kinyitotta az ajtót. Elindultunk. Ő megfogta a kezem és úgy mentünk végig az utcákon. Olyan jó vele. Bár örökre tartana ez az egész. Otthon vagyunk! Bementünk az ajtón és négy teríték volt az asztalon.
- Anya sajnálom. Csak… - - kezdtem volna de nem tudtam neki semmit mondani.
- Jó napot - mondta Spike. Xander közben lejött. Majd így szólt.
- Á! Itt a párocska! Na mi van veletek? - - kérdezte és leült.
- Nincs semmi! És veled? - kérdezte Spike.
- Semmi! Vagyogatok! Amint látod! Örülök, hogy együtt vagytok. – mondta, majd elkezdett enni. Leültünk. Különösnek találtam hogy senki nem szól semmit. Majd arra gondoltam hogy már biztos eleget beszélgettünk mindenről mindegy gondoltam majd megszólaltam.
- Hamarosan itt a suli! Gondoltátok volna, hogy ilyen hamar elmegy a szünidő? - kérdeztem. Majd Xander szólalt meg.
- Szerintem elég volt ez a kis szünidő nem gondolod? Egyébként is ez már a harmadik évünk. Legalább is nekünk. - mondta majd Spikehoz fordult. - - neked sokkal nehezebb lesz igaz haver? - mondta és megütötte Spike vállát. Majd Spike elkezdett köhögni. Válaszolt.
- Igen az lehet, hogy nehezebb lesz, de nekem előbb vége lesz mint neked, és utána én meg üdülni fogok. Mindegy nem is érdekel. Azért még élvezni kéne ezt a két és fél hetet, nem gondolod? - kérdezte.
- Teljesen igazad van. Mikor tartasz újabb bulit? - - kérdezte és rám nézett. Én egyből tudtam, mire gondol. Arra az estére, amikor először együtt voltunk. Akkor is Spike buliján voltunk. De mivel Spikeék háza elég nagy több szobájuk is van. Mindegy ez most nem lényeg. Azt hiszem. De ha arra az estére gondolt, akkor még mindig… szóval még mindig szeret. Nem….ezt nem hiszem el. Ez badarság biztos csak képzelődöm. Most Spike nézett rám mert látta hogy én előre meredve gondolkodom. Xander meg engem néz. Spike így szólt:

- Faith!? - - mondta.
- Igen? - kérdeztem. - mondjad Spike. - majd egy haragos pillantást vetettem Xanderre.
- Semmi csak azt hittem valami baj van. Talán nem akarsz bulizni? - kérdezte.
- Nem! Mármint hogy de igen szeretnék. - -mondtam kicsit zavartan. Majd egy röpke pillanat alatt. Visszagondoltam milyen volt együtt Xanderrel. Olyan aranyos volt, hiszen én voltam neki az első. Az igaz hogy eléggé vadóc voltam, mint most is. De ez azt hiszem senkire sem tartozik, csak annyi amennyit elárulok belőle. Mindegy. Szóval ő is nekem volt az első. Vele feküdtem le először, és bejelenthetem hogy jó volt. De nem. Én nem gondolhatok rá. Spikeot szeretem. Folytattuk a beszélgetést.

Pár órával később, már mindenki nagyon fáradt volt.
Spikeot elkísértem az ajtóig és hosszan csókolóztunk. Majd így felelt:
- Nem tudom honnan jutott Xander eszébe a buli. De nem baj ha lesz igaz? - mondta.
- Nem egyáltalán nem! - - mondtam, majd halkan hozzá fűztem - én tudom, hogy honnan.
- Tessék? Mondtál valamit? Mindegy. Holnap találkozunk, igaz? - kérdezte és én rá néztem, megcsókoltam.
- Persze. De csak, ha elengednek a szüleid. Jó?—mondtam, közben megfogta a kezem.
- Ugyan. Nem kell tőlük engedélyt kérnem. Ha meg engedik, ha nem én jövök. Rendben? - mondta és megcsókolt. Én visszacsókoltam, átkaroltam a nyakát. Ő viszont a pólóm alá nyúlt és simogatott. Amikor abba hagytuk csókolózást. Akkor is simogatott, és én átöleltem. Ezt mondtam:

- Szeretlek!
- Én is nagyon szeretlek! - szorosan megölelt. Majd adott egy csókot és kinyitotta az ajtót. Majd így szólt:
- Higgy bennem. Holnap jövök. - mondta.
- Hiszek benned. - és utána nyúltam, meg ragadtam a kezét és visszahúztam. - de ez most hogy jön ide. Én mindig hittem benned. Akkor mi ez az egész? - mondtam, és hátra néztem, mert láttam hogy ő is arra nézett. Xander ott állt. Én megfogtam Spike kezét majd kimentünk és becsuktam az ajtót. Kérdőre vontam.
- Mire készültök? Haljam? - mondtam - nézz a szemembe! Jó? És mond meg mire készültök!? - rám nézett, és felelt:
- Semmire! Komolyan! - mondta és megcsókolt. Elsi8etett. Én utána kiabáltam.
- Ne csinálj semmi hülyeséget! Kérlek. - Ő hátra nézett. Mosolygott, és elment.