Egy tiniből felnőtt lány

Én is egy átlag tini voltam,mint mindenki,csak hogy rontottam nagyon sokat.Én is álmodoztam fiúkrol,akik elérhetetlenek voltak számomra,de olyan jó volt álmodni.Az szerelmi életem ott kezdődött mikor a barátnőm egyik nyáron elhivott a mamájához,14 évesek voltunk.Mikor le értünk,egy kis falu fogadott,bemutatott az ottani barátnőjének.Esténként sétáltunk 3an,mignem megismerkedtünk ugyancsak 3 fiuval,az egyikkel össze jöttem.Életem első csókja gyönyörű volt.Zuhogó eső,egy nagy rét közepén,sötétben,bőrig ázva.Magához rántott és megcsókolt.Amikor indulnunk kellett haza,korán reggel még el szöktem hozzá egy utolsó csókért.Út közben találtam egy cicát elvittem neki,azt mondta mindig rám fog emlékezni,ha a cicára néz.És véget ért.Sokat szenvedtem,de jött a másik szerelem.Őt egy szórakozó helyen szedtem fel 15 évesen bosszúból mert az éppen akkori barátom megcsalt.András a neve.De gyönyörű szerelem lett belőle éltünk-haltunk egymásért,boldogok voltunk mig el nem rontottam azzal,hogy nélküle mentem bulizni és össze jöttem mással,Attilával.Csak hogy nem szerettem.De nem tudtam András szemébe nézni,szakitottam vele,Attilával maradtam.Lassan kibontakozott közöttünk a szerelem,fél évig tartott,vele feküdtem le előszőr.Aztán vége lett,az egyik barátnőm elszerette tőlem.Én totál ki buktam.Megváltoztam,sajnos rossz irányba.Rossz társaságba keveredtem,akik később az ellenségeim lettek,meg akartak verni.Ez is rá tett a dolgokra.Minden fiút széditettem aki az utamba került,sőt aki szeretett csúnyán kihasználtam.Mindig buliztam,részeg voltam,és mindig más pasinál kötöttem ki.Aki meg kellett volna annak én nem kellettem.Az életem romokban hevert,senki nem tudott segiteni,de nem is akartam.Aztán ujra jött András,felhivott,hogy találkozzunk,elvitt egy buliba és össze jöttünk.Azt igérte soha nem fog elhagyni,én a világot tudtam volna át ölelni olyan boldog voltam,bármit megtettem volna érte.De később ha talizni szerettem volna vele mindig volt ki fogása,egyedül jártam bulizni,hogy ne gondoljak rá,néha egy haverom is velem jött Gyuri,aki be mutatott a discoban lévő barátainak.Volt egy közöttük,nagy meglepetésemre Attilának hivták,nagy macsónak hittem,igy utáltam.De ahogy egyre többet taliztunk a discoban neki megtetszettem és össze akart velem jönni.Minden haverja,havernője azon volt,hogy össze jöjjünk.De én nem akartam,hisz ott volt András,akivel már 1hónapja nem taliztam,de szerettem nagyon.Egyszer haza felé menet a discóból,történt valami a buszon.Attila ült és nem volt már hely,azt kérte üljek az ölébe én ellenkeztem,de azt mondta,csak barátilag.Hát jó gondoltam miért ne.Valahogy viszont mindig össze akadt a tekintetünk,és egy jó érzés fogott el.Megadtam a számom,mert egy barátot láttam benne.Másnap Andrást felhivtam fülkéből,hogy magyarázza meg mi van velünk,és annyit hajtogatott nem telefon téma,persze tök hideg hangon,elegem lett és zokogva kérdeztem rá:ugye vége?de nem válaszolt,én annyit tudtam kinyögni:tudtam!és le tettem a telefont.zokogva estem össze az utcán,szerencsére arra jött egy barátnőm és felsegitett.Nem akartam élni.Kicsit lenyugodtam és hivtam Attilát,hogy talizzunk fontos.Ő azt mondta persze,megbeszéltünk egy időpontot estére,az egyik bevásárló központnál,és elmeséltem neki mindent,persze sirva.Ő csak át ölelt és hagyta hogy ki sirjam magam,csak annyit mondott ő sose tudna ilyet tenni.és olyan jól esett nem hittem el,hogy ilyen kedves fiú is van még.Eljött a következő hétvége,felejtés képpen elmentem velük bulizni.Egész végig úgy vigyázott rám,hogy ne essen bajom.Együtt táncoltunk,és volt egy pillanat amikor megálltunk,mélyen egymás szemébe néztünk,és elcsattant az első csókunk,ami fél óráig tartott,és annyi biztos azt az érzést soha semmihez nem tudtam hasonlitani.Elkezdtünk járni,és lassacskán belé szerettem,3 hónapra rá lefeküdtünk egymással,ki derült neki én voltam az első.Gyönyörű napokat éltünk és élünk át együtt,már három és fél éve,ebből egy éve együtt élünk.Soha nem hidtem volna,hogy 17 évesen megtalálom az igazit annyi szenvedés után,ő volt aki nem engedett vissza abba a zűrös életbe,mos 20 éves vagyok pánik beteg ami elég agressziv és veszélyes betegség,kedélyjaviton kell élnem várva,hogy egyszer meggyógyulok… és nem tudom hogy alakul majd az életem, Bizom benne ,hogy minden rossznak egyszer vége lesz. De sajnos nem minden esetben van igy. Llegalábbis az enyémben nem túl szerencsés.Beleszerettem egy házas emberbe akit nem is ismerek,egy szállito fiu és csak egy-két szót váltottunk , de szenvedek,sokat érte,nem tudom kitépni a szivemből.Én elmondtam a barátomnak mi a helyzet,és mellettem áll azt mondta segit elfelejteni. Azon vagyok,csak nehéz,de remélem sikerül,mert hát mit is akarok én egy házas embetől,aki biztos boldog!Örülök hogy ilyen barátom van,és remélem egy nap majd újra úgy szerethetem mint az elején,és nem lesz más.Hát ez azén kis történetem röviden. Hosszú út vezet a boldogsághoz,és még utána is lehetnek gondok,de ha erősek vagyunk mindent megoldhatunk,csak akarni kell, hát én akarom…