Napjainkban járunk, valahol egy kis magyar falucskában. Egy utca sarkán kopott házikó áll: nincs abban semmi ha egy ház kopott, öregember lakja a lényeg hogy szép rend legyen. Az öregember lassan kicsoszog az udvarra, reszkető kezében seprű, még fel kell seperni az udvart, és kész a napi munka.
Fia nincs, a fronton halt hősi halált. Felesége rég meghalt:egyedül éldegél.
Ahogy söpröget, zajt hall a ker felől. Odasétál, és egy tolvajt pillant meg. Kezében balta: a nagy öreg diófát igyekszik kivágni. Az öregember rémülten figyeli: mit is tehetne ellene. Óvatosan visszaoson a házba, nehogy észrevegye a tolvaj kitudja még a végén öreg életére is rátör!
Magárazárja az ajtót, úgy figyel ki az ablakon. A tolvajnak nem megy a munka: izzadva csapkodja a baltával a diófa derekát.
Végre valahára a fa kidől. A rabló elvonszolja a fát a kert végégen lévő teherautóig.
Az öregember mármár fellélegzik hogy elmegy a tolvaj, ám az hirtelen megfordul. Egyenesen a ház felé tart. Az ablakon beles: mi mozdítható lehet egy szegény öregember házában? A balta fokábal betöri az ablakot és bemászik. Csak ekkor veszi észre a félelemtől kővédermedt apót.
- Ki maga, és mi akar a házamban? Jön meg végre az apó hangja.
A betolakodó arcán a meglepetés dühbe csap át.
- Mocskos öregember! Majd megmutátom én hogy kivel szemtelenkedjé`! - Azzal a baltával az öreg felé csap. Az apó rémülten csoszog hátrafelé a szobában. A tolvaj eszeveszett dühvel csapkod. - Jóember! Menjen el békével, viheti a fát is csak ne bántson - könyörög az apó.
- Még pimaszkodsz ís! - üvölti a támadó. Egy hozzád hasonló ne mondja meg nekem hogy micsinájjak!
Az öregember elbotlik, a tolvaj gyilkos dühvel csap le rá.
Reccsenés hallattszik, az öregember szemét vörös köd lepi el. Kétségbeesetten vánszorog a telefon felé, miközben gyilkosa a hátát vagdossa a balta élével.
A szoba padlója nyirkos lesz a vértől, az öreg keserver halálordítása megtölti a kis házat. A tolvaj sietve rohan át a kerten, be a furgonba.
A kert végében egy kidőlt diófa a kis házban pedig egy értelmetlenül meghalt öregember fekszik...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
A reggeli Nap bevilágította dzsungelt. Szeptember volt, de itt semmi jelét nem látták az ősznek. A nappali virágok lassan kinyíltak. Állatok lepték el az erdőt. A sziget erdejében egy kisebb sziklás területen a különítmény tagjai ébredeztek...
Előrenyúlt megragadta a lány karjait. A fiatal lány úgy megijedt, hogy majdnem felsikoltott, de ekkor a férfi a másik kezét arcán végigsimítva előre csúsztatta és apró arcát megmarkolva befogta a lány száját. Egy határozott mozdulattal berántotta a bokorba. A lány szoknyája kicsit lecsúszott és érezte, hogy...
Hozzászólások
Senki sem mondta, hogy neked „el kell tűnnöd” a lapról!
Kaptál hideget bőven, ezt belátom, de az alábbi kritikákból tanulva – és még egy kicsit olvasgatva – már rég előrukkolhattál volna egy jobb novellával, mint ez.
Másfelől nem tudom, milyen mércével mérnek az általad említett napiszar nevű oldalon, de ha ott értékelik az ehhez hasonló történeteket, akkor ne habozz megosztani írásaidat az ottani olvasóközönséggel is.
Én azért remélem, hogy itt is olvashatunk még tőled – ennél picivel színvonalasabb írásokat.