Csalódás

Volt egyszer egy szép Leányka, egy szép Fiút szeretett, de a Fiú Öt megcsalta, s könnyen nevetett. A Kislány csak egyre várta, visszavárta Kedvesét, de a Fiú nem jött el, másnak adta a szívét. A Kislány nem tud várni, a Fiú nem jön el, a sínekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el. Közeledik a gyorsvonat, megcsikordul a kerék, s egy-kettőre kitódul a kíváncsi nép. A tömegből jön egy Fiú, lesüti két szemét, rápillant a Kisleányra, s felismeri kedvesét. A Kislány kinyitja a szemét, szomorúan néz fel rá, s felidézi emlékét. Tudtam, hogy eljössz, nem hiába vártam én, mostmár mégis tudom, Te vagy az enyém. Lehanyatlik a Lány feje, lehunyja két szemét, mire az orvos megérkezik, a Lány már nem él. A tömegből jön egy Lányka, átfogja a Fiú derekát, majd kedvesen szól hozzá: Menjünk Kedvesem tovább! Nem megyek Én innen tovább, szólt a Fiú csendesen, Öt Szerettem tiszta szívből, Ö volt az én Kedvesem!