Családom históriái

A Kalinka ágazattal kezdeném, ugyanis ez van legrégebbre vezetve, egész az 1600-as évek végéig.
A Kalinka név mit jelent s honnan eredhet? Mint vezetéknév Lengyelországban a leggyakoribb. Hivatalos(anyakönyvi) és nem hivatalos(szóbeszéd alapú) adataink egyaránt azt támasztják alá, hogy a család ősei Morvaországból érkeztek Dél-Szlovákiába, majd Magyarországra. Morvaország  a mai Csehország és Szlovákia területén feküdt, 1641-ig volt független állam.
A Kalinka név van akik szerint Gránátalmát van akik szerint Áfonyát jelent de valódi jelentése Kányabangita. Ez egy hazánkban is őshonos cserje.
Van két kisváros a felföldön a
Gyetvai valamint a Szenci járásban melyek nevei szlovákul Kalinka(Gyetvai) és Kalinkovo(Szenci).
Magyar nyelven Kalinka falut Végleshutakálnoknak, Kalinkovót pedig Szemetnek nevezik.
Kalinka mindössze 30 kilóméterre található Korponától ahol az első Kalinka vezetéknevű ős született. De ezen kívül létezik még Kalinka híd Szentpéterváron, Kalinka hotel Moszkvában, létezik Kalinka tánc és Kalinka vodka. A Kalinka híd 1789-ben épült és a Griboyedov csatornát szeli át. A híd a Kalinka
faluról kapta nevét, melyet a 18. században Szentpétervár bekebelezett. A híd szerepel Nyikolaj Gogol: A Köpönyeg című novellájában.

Az 1690-es évek eleje. A Korai újkor. Észak-Magyarországon megszületik Vörös Márton. A család legősibb tagja.  Ezidőtájt,az ország helyzete puskaporos volt, a török uralomnak vége, helyüket az osztrákok veszik át. A Habsburgok uralják Magyarországot. 1710-körül Vörös Márton feleségül veszi Horváth Helént.  Gyermekük 1714-ben Vaszaron születik. A neve Vörös Elisz. Vaszar egy aprócska falu Pápától 8km-re. Később Elisz hozzámegy id. Kalinka Istvánhoz, közös gyermekük 1734-ben Korponán születik (szlovákul: Krupina)ő ifj. Kalinka István. Korpona Dél-Szlovákiában található a Krupinica folyó völgyében. Fényes Elek geográfiai szótárában így ír a városról(részlet): „ Egy a legrégiebb városok közül egész hazánkban. Fekvése szőlőhegyek, s gyümölcsös kertek közt igen gyönyörü, s mivel a zólyomi hegyláncz az északi szeleket fentartóztatja, éghajlata is jóval szelidebb, s melegebb, mint a megye többi vidékein. Szőlőhegye savanyu bort ád ugyan, de gyümölcsére nézve annyival hiresebb.  A mostani belső város négyszeget ábrázol, mellyhez 2 erős kapu vezet észak és délfelé. Piaczán lévő házai emeletesek, de régi épületek.”

Ifj. Kalinka István, Dorottyával kötött házasságot. Vezetéknevét sajnos nem tudjuk.  Gyermekük Kalinka Ádám 1756-ban születik  meg Disznóshorváton. E falucska ma is létezik 1957-óta Izsófalvának nevezik a falu híres szülöttje Izsó Miklós szobrászművész tiszteletére. Borsod-Abauj-Zemplém megyében található, a Kazincbarcikai járáshoz sorolják. Az Ormos patak völgyébe ékelődik. A török hódoltság idején a város elnéptelenedett, ekkor még Hurva-ként említik, majd a 18. században telepítették újra. Feltehetően Ifj. István és családja is ezidőtájt érkezett a térségbe. Ma is él itt néhány Kalinka. Pl. A falucska legidősebb lakója Kalinka Sándor volt.
Kalinka Ádám az 1761. évben született Varga Mihály leányával Varga Judittal köt házasságot. Vargáék parasztok voltak, 16 holdnyi(9ha) szántóföldjük volt.
Ádám és Judit gyermekeként születik meg 1792-ben Id. Kalinka Pál.  Feltételezzük, hogy a család még Pál gyermekkorában vele együtt elvándorolt dél felé jobb megélhetés után kutatva.  Nem tudni miért de Bezdánban letelepedtek. Dr. Balla Ferenc: Bezdán története című könyvében említi Kalinka Pált mint földtelent.
Pál, már Bezdánban Sutor Veronikával kötött házasságából 6 gyermek született: János, Mátyás, Péter, Imre, Erzsébet és 1820-ban az Ifj. Pál.
Pál az apatini 1821-ben -Kischoffer Jakab és Guisher Éva unokájával,  Kischoffer Anna és Póth Gáspár leányával, Póth Anna ikertestvérével Póth Terézzel kötött házasságot. 3 gyermekük született:
Simon(valószínűleg kiskorában meghalt), 1842-ben József, majd jóval később 1859. június 6.-án János.
József a horvátországi Verőcén(Virovitica) élt. János Bezdánban maradt és az 1858-ban született ,Nagy Sándor és Cselik Julianna lányával Nagy Annával került össze. Annának 3 testvére volt: Mária, Ifj. Sándor és Mihály.
Anna, esküvői ajándéka  többek között egy vászon volt, melyre a monogrammját hímezték. E vászon még ma is a család birtokában van. János a bezdáni városházán dolgozott, mint közgyám.
Kalinka Jánosnak és nejének 3 gyermeke született:
Erzsébet, Mária és  Ifj.János.
Erzsébet 1876-ben született,  első férje a tehetős Nagy Mihály kereskedő volt akivel második unokatestvérek voltak.  Mihályt, később Erzsébet megcsalta a bezdáni városháza közjegyzőjével. Második férje Horváth József  szintén kereskedő volt. Szombathelyen üzemeltette az üzletét a valamikori villamos vonal mellet, a mai Kálvária utca és a Dózsa György utcák sarkán.Az épület ma is áll. Az üzletben fűszereket, csemegéket, gyarmatárut lehetett venni és italmérés is folyt. Erzsébetnek és Józsefnek 1 gyermekük született: Horváth Ottó

Mária, a kiskőszegi bicikli kereskedőhöz és mozigépészhez ment feleségül Varga Ferenchez.  Kapp Gyula mozijának gépésze volt. Soha sem lett gyermekük. Varga Ferencet az 1944-es isterbáci vérengzés alatt november 3.-án 14 órakkor agyonlőtték a mezőn. Temetési szertartásban csak 1945 március 28.-án részesült.

Kalinka János 1879 december 9.-én született. Felesége az 1881 április 12.- én született Gombárovics Hermina(Édesnagyanya) lett. 1900-ban keltek egybe . János bognár és ecetgyáros volt Bezdánban a ún. „Kalinka sarkon”.  Ez a mai Fasizmus áldozatai(Öreg utca) és a Testvériség egység(Szengyer) utcák kereszteződése. Itt kocsmát, majd később üzletet is tartottak. A  Madárkocsmában nagy volt a forgalom. A Monostorszegre tartó parasztok gyakran útba ejtették a helyet ahol alkalmadtán nagy kalamajkát csaptak.  Zárás után János és barátai mindig kártyapartyt tartottak és iszogattak. Ennek Hermina nem nagyon örült mivel ez is a ház számlájára ment. Ezt később megelégelte és bérbe adta a kocsmát, méghozzá rokonainak a Tallósi családnak.  A boltban mindenféle kapható volt. Gyarmatárú(pl. ceyloni tea), fűszerek, liszt, rövidáru, papíráru és sokminden más. Cserebere is folyt az üzletben. Hermina az ecetgyártáshoz szükséges spirituszért  rendszeresen Cservenkára utazott.
Jánosnak és Herminának 5 gyermeke született:
1902-ben István, 1904-ben Ifj.János, 1907-ben Mihály, 1909-ben Péter, az ötödik gyermek születési dátumát nem tudni, Lászlónak hívták és még újszölöttként a bébihalál végzett vele.

1914-elkezdődött az I.Világháború. Id.János ekkor már nem volt katonaköteles , de mégis besorolták munkaszolgálatra. A ma Lengyelország területén lévő Przemysl várában szolgált. Ez egy stratégiailag fontos erdődítmény volt, az Oroszok több ostromának is ellenált ám 1914 őszén az ellenség elfoglalta a várkastélyt. Az egységet, melyben  János dolgozott foglyul ejtették és az orosz Távol-Keletre, Szibériába a Bajkál-tó partjára, Irkutszk iparvárosába szálították őket.  6 évet volt távol. 1920-ban írt levelet, ekkor hazafelé tartott. Nagyrészt gyalogosan, 1-1,5 évig jött hazafelé. Még nem volt  itthon, neje az üzletből tartotta el a családot. János így ír 1920-as levelében:
„Szeretett feleségem
Tudatlak, hogy úton vagyok haza felé és egészséges vagyok, tisztellek
a gyerekekkel együtt és a szüleinket és a testvéreinket!
Ez a pár nap hosszab idő, mint a hat év volt,
csókollak százszor, férjed Kalinka János!”
2 legidősebb gyermeküket Zomborba küldték polgári iskolába ahol Gyenka nenánál laktak(később szó lesz róla). Éjszakánként , hogy megijesztjék bemásztak Gyenka ágya alá és emelgették a matracot.

István, később inasként betanult géplakatosnak, majd Szegedre ment felső ipari főiskolára, amit az Őszirózsás forradalom miatt nem tudott befejezni. Amikor kitört a forradalom s bekövetkezett Trianon, István hazajött. A Bajai-csatornán ekkor még volt hajóforgalom s őt a későbbiekben hajósok szöktették oda-vissza a határon .Testvérével Ifj. Jánossal ,Budapestre az óbudai hajógyárba ment dolgozni, ahol a legnehezebb munkát kapta: a nittelést, izzó nittszegeket kellet a lemezbe verni hatalmas kalapácsokkal. Egy szintén bezdáni származású kollégája összeesett a munka közben. Dolgozott még a budapesti Ganz üzemekben is. Budapesten tartózkodása allat sok nagyvárosi csínyt tanult ki. Ő és barátai elvitték a lányokat szórakozni a vidámparkba s a ma műemlékként nyilvántartott 1906-ban épült régi körhintára ültették őket. Ha elegük volt a női társaságból ők leugrottak a paripákról míg a lányok forogtak tovább. A zombori hotel fűttőjeként és a szabadkai vasút karbantartójaként is kereste kenyerét. 1925-ben Niš-ben volt sorkatona. István 1929-ben a bezdáni villanytelep főgépésze lett. Részt vett a Kiskőszeget és Bezdánt összekötő Duna alatti villanyvezeték lefektetésében is. Amikor befejeződött a II. Világháború jó ideig nem lehetett húst venni és disznót vágni is tilos volt. István aki húsimádó volt, a bezdáni hentessel szövetkezett. Éjjek a hentes biciklivel ment el a villanytelep felé és a becsomagolt húst bedobta a nyitott abalakon. István, disznót is vágott. Félő volt, hogy a szomszédság meghallja a malac visítását ezért ő a gépházban végzett az álattal, ahol a gépek zúgása elnyomta a visítást.
1930-ban az 1913-ban született kiskőszegi Kollár Katalint vette feleségül. 4 gyermekük született: 1931-ben Ifj. István, 1935-ben Hermina és 1942-ben ikrek, Mária és László.

Ifj.Kalinka János(Jani batya), a második gyermek élete korántsem volt zökkenőmentes. Több rokon családot is kifosztott. Horváth József szombathelyi üzletét kirabolta, és szülei üzletét is 2-szer is kiürítette. Minden pénzét elherdálta. Kidobólegény is volt ,mégpedig apja kocsmájában ahol a verekedő parasztokat kellet szétválasztania és kihajítani azokat akik már túl sokat ittak. Jellemző ezköze a kiskalapács volt. Az ő feladata volt, még az is, hogy a pincében felvizezze a bort, hogy a Madárkocsma már ittas vendégei ne kapjanak alkoholmérgezést.  Pestre költözött ahol, született fia, szintén János. Jani batya pesti zsivány volt a javából. A Hámán Kató utcától nem messze lakott egy társasházban. Majd később a Kemény Zsigmnd utcában is lakott, szegényes körülmények között élt itt. Ágyrajáróknak adott ágyat s ebből élt meg. Árucsempészéssel is foglalkozott ám de minden üzletébe belebukott.
Fia az 56’-os forradalomtól tartva Nagy-Britanniába menekült.

Kalinka Péter(Péter batya), a bezdáni villanytelep, ecetgyár és hajógyár munkása volt. Ám ivott. A fizetése is jó volt, mind elitta volna ezért bátyja, István ment el rendszeresen a fizetéséjért a gyárba. Amikor az ecetgyárban  dolgozott,  rászokott a spirituszra ezért elbocsájtották. Apatinban is dolgozott erdészsegédként, beleszeretett az erdész lányába de ő ezt nem viszonozta. Amikor az erdészék elmentek otthonról, Péter belefeküdt a lány ágyába és szerelmi bánatában pisztollyal mellkasba lőtte magát. A szívére célzott de a golyó azt elkerülte, így életben maradt.  Nem lett felesége. 1973 november 8.-án 64 évesen a Ferenc-csatornába fulladt.  Nem tudni újra öngyilkos akart-e lenni vagy részegen beleesett és megfulladt. Holttestét egy vasárnap délután a Cseh-hídnál találták meg a nádasban. Nem tudták beazonosítani, orvost és rendőrt hívtak. Péternek mindig dagadt a lába, az orvos így ismerte fel ugyanis ő kezelte a baját. Zsebében egy 5 dináros érmét találtak. Háza az ecetgyár mögött állt és áll. Van egy kép Péterről és nagyapjáról(Kalinka János), melyen Péter hátán iskolatáska és egy bili látható. A kép az I. Világháború után készült, amikor is egy Vörös keresztes vagon a bezdáni vasútállomáson ragadt. A vagonban étel és szanitáris felszerelések voltak. Az emberek elkezdték szétlopkodni a vagon tartalmát. Péter épp az iskolából tartott hazafelé amikor meglátta a nagy nyüzsgést az állomáson. Ő is bement a vagonba ám neki már csak egy bili jutott. Nagyapja már várta, hogy fényképezkedni menjenek.

Kalinka Mihály(Misi batya), Gábriel Karolinával kötött házasságából 2 gyermek született. 1941-ben Ibolya, majd 1942-ben Ifj. Mihály.
Misi batya a Kolut utca és a Kossuth Lajos utca kereszteződésénél lakott. Argentínában dolgozott sofőrként. Még öreg korában is tudott Portugálul. Eredeti szakmája asztalos volt de ezt nem szerette. Nagyon, nagyon nehéz munkának tartotta. Később Misi betársult az ecetgyárba, ekkor az egészet átköltöztette magához. Ezután szódagyára és szörp üzeme is működött.

Térjünk rá a Gombárovics ágazatra, ez a második legrégebbre vezetett ágazata a családfának.
A név eredetéről semmit sem tudunk.
A gyökerektől indulok ismét. A következő személyek Kelle Verona ősei: 1762 Dél-Magyarország. Palotabozsokon vagyunk, ez egy kisváros Mohácstól 15km-re északra. Itt születik meg Rell János és Gertrúd fiaként Ifj. Rell János aki később Abaligetre költözik. Ez egy szintén aprócska falu a Mecsek nyugati részén 15km-re Pécstől. Ma a cseppkőbarlangjáról híres.Ifj. Rell János, A.Máriával esküdik meg az oltár előtt. Fiuk, szintén Abaligeten születik, neve Rell György. György, Dorottya és Koch Ádám unokájával, Koch György 1789-ben született Németbólyi lakos és Werner Margareta leányával Koch Magdolnával házasodott össze.
Németbóly(ma csak Bóly) kisváros Mohácstól 15km-re nyugatra. A környék gazdasági központja. E falut svábokkal telepítették be a 18. században.
Györgynek és Magdolnának 1821-ben születik lányuk, akit Rell Örzsébetnek neveznek. Ő lett Kelle János bezdáni lakos első felesége. 7 gyermekük születik: Ifj. János, Tamás, Mária, Imre, György, Mártony és 1848. január 13.-án Verona.
Miután Örzsébet elhunyt(feltételezzük még fiatalon) János újra megnősült, az új neje Kóbor Franciska özvegy lett. Közös gyermekük nem született.
Kelle György, Tóth Adéllal kötött házasságából 4 gyermek született: Anna, Mária, Rozália és Ifj. György.
Kelle Verona, Gombárovics Ignác és Horváth Anna unokájával az 1825-ben született Gombárovics Miklós és az 1826-ban született Mathaisz Julianna gyermekével, Gombárovics Istvánnal kötött házasságot. Gombárovics István 1845.augusztus 26.-án született Bezdánban. 5 testvére volt: Terézia, Anna, Ludvig, András és Genovéva.

Genovéva volt Gyenka nena, akinél az iskolások laktak. Férje, Zomborban volt tűzoltó parancsnok, nem tudni, hogyan vesztette el a jobb szemét de annyi biztos, hogy üvegszeme volt. Soha sem lett Genovévával gyermekük. Gyenkáé volt a híres családi album. Az album a 19. század közepén készülhetett Angliában, a Dep Peartree & Co. réznyomat gyárában.

Gombárovics István, kocsmáros, idős korára megzavarodott és lánya Gombárovics Hermina(Kalinka János neje)gondozta. Kocsmája Bezdánban, a mai Templomköz utcában állt. Herminának még 4 testvére volt: Katalin, Ferenc, Ifj. István és Flórián.

Katalin(Dora néni), a kiskőszegi Dora Péter irodatiszt felesége lett. Házuk az egyik legszebb volt Batinán. A II. Világháborúban lebombázták a házat, sok ideig csak romok voltak a helyén. Amikor Dora néni megözvegyült, megzavarodott és Bezdánba ment lakni nővéréhez Herminához. Misi batya ekkor csalta ki belőle a rengeteg aranyát.  Soha sem bírt gyermeke lenni.

Ifj.István kályhásmester volt, Nagybecskereken élt: 2 gyermeke született: Ferenc és István. A két testvér egy lányba volt szerelmes, összevesztek. Pisti 1938 november 12.-én lelőtte Ferit, majd másnap hajnali 4:30-kor magával is végzett. 14.-én már el is temették a két testvért.

Ferencnek 4 felesége volt, és nem volt neki bal füle. Így született, a fényképeken is mindig úgy áll, hogy ne látszon a hallószerv hiánya. Pomázon élt, foglalkozása vadőr avagy erdőkerülő volt. Egy orvvadász agyonlőtte. Feltehetően szászországban volt katona, így ír 1917 nyarán családjának a frontról:
„Kedves szüleim!”
„Tudatom, hogy hála istennek meg vagyok, jó egészségben! Kezeiteket csókolom, szerető fiuk
Feri”
Harctér, 1917.06.11
Flórián a kiskőszegi hegyre hajtott fel lovas- kocsival amikor is a mélyúton leesett a kocsiról s a lábát eltörte. Pestre indultak vele orvoshoz ám útközben meghalt. Érc koporsóban hozták haza. Kocsmáros volt. Felesége 6 hétre rá bánatában meghalt. 3 gyermeküket Istvánt, Amáliát és Katalint a gyermektelen Dora néni, Kelle Verona valamint Gombárovics Hermina nevelték fel.
Katalin(Tallósi Kati nena), Tallósi Jánossal kötött házasságából, egy fiuk József született.


Most a Kollár rész következik, Kalinka István nejének ágazata.
A Kollár név eredetét nem lehet meghatározni,  az egész Kárpát-medencében viszonylag gyakori név. Régen a kerékgyártót vagy a bognárt nevezték kollárnak. Van akik szerint zsidó, de ami még valószínűbb német eredetű. Németül Das Kollar annyit tesz, Gallér.
1800-as évek eleje, a mai Horvátország. Kiskőszeg avagy Batina.
1828-ban megszületik Kollár Sztaniszlav aki később a monostorszegi Kuszturin József és Forgich Julianna 1831-ben született leányával Kuszturin Katalinnal házasodik össze. 4 gyermekük születik: Kollár György, Kollár Ádám, Kollár István és 1851.október 15.-én Kollár József. Kollár Györgynek 3 gyermeke született: István, Ricsi(valódi nevét nem tudni de annyi bizonyos, hogy lány volt), és Teréz(Tercsi). Teréznek egy fia élt, György. Istvánnak pedig egy lánya volt, Minci.

Kollár József a szintén Kollár vezetéknevet viselő 1856. október 11.-én született Terézt veszi feleségül.
Teréz édesapja, Kollár Mátyás, határőr kapitány volt. Ő Várovics Mihály és Schifferer Anasztázia 1829-ben Karádon született gyermekével Várovics Ágnessal esdüdik meg. Karád kisváros Somogy megyében. A török uralom felszámolása után, 1695-ben Karádot Kaposvár után Somogy vármegye legjelentősebb településének, fontos mezővárosának tartották. Szépen fejlődött a Rákóczi-szabadságharc küzdelmei után is.
Kollár József a testvérével Istvánnal  hajó tulajdonosok voltak. István, Budapesten rendezte az adminisztrációt és fogadta a hajókat, míg József  Kiskőszegen felpakoltatta a hajókat és útnak indította őket. A budapesti Gizella-malomba szálítottak gabonát. István halász volt fiatalon, így került Pestre. Ekkor még nem léteztek gőzhajók, lovak húzták fel Pestre a hajókat. Amikor József unokája Helena(Kollár Katalin nővére) az 1900-as évek legelején elhunyt, felhagytak a hajózással és szőlőket, földeket vásároltak, valamint 1905-ben egy bika akol helyére felépítették a mai nagy Kollár házat. Ebben három család is kényelmesen elfért.Valószínűleg Kollár József vette vagy a kapta a kengyiai földet is. Aprócska stéget épített a Bajai-csatorna partjára ahonnan ő és a környező földek munkásai az öntözéshez szükséges vizet hordták. Mindig nagy Csapósügéreket fogott a kis mólójáról. Öreg korában minden nap fogta görbebotját és a ház előtt az utcán valamint az udvarban sétálgatott. Még le nem sétálta a saját maga által előírt keretet nem is jött be a házba. Unokáira és dédunokáira bízta az állatok gondozását. Mikor dédunokájának azt parancsolta adjon a malacoknak vizet az öntött is nekik de József, hogy le ellenőrize a munkát beletette görbebotját a disznóvájúba és közelebb emelvén magához(ekkor már rövidlátó volt) a botot látta azon, hogy valóban van vize a malacoknak. Imádta unokáit és dédunokáit akik egyébként „dádó”-nak szólították, egyiküknek rendszeresen a következő dalocskát énekelte:”Išla cura sa skele i nosi bele cipele!”. József imádta a lekváros kenyeret és a krumplilevest. Amikor 1944 telén elkezdődött a batinai csata, a falu egész lakossága elmenekült. A Kollár család is útnak indult, három lovával. Darázs felé mentek. József ekkor már 93 éves volt és nem bírta, tovább a gyaloglást így hát a megmenekített dunnák közé kötözték a többiek, majd felrakták a kocsira. Nappal erdőkben bújkáltak, csak éjszaka mentek, hogy a katonák nehogy meglássák a menekülő családot. Nem mentek messzire, Nagybodolya falucskában(horvátul Podolje) Gombárovicsiéknál(nem rokonok) laktak a megszállás idelyén akik fogadósok voltak. A Csibogáti csárdát üzemeltették, nevének hallatán ma már egyre kevesebb ember kapja föl a fejét, csak az idősebbek emlékezhetnek még rá. Nagybodolya és Darázs között állt, a főút mellett, a Csibogáti-szurdoktól egy kilométerre. Ma már egyedül a hozzá tartozó, üresen tátongó pince látható. Kollár József már nem élhette meg a felszabadulást ugyanis a szálláson a rázós út megviseltében, egyszerűen ágyba esett és meghalt. Egy Nagybodolya melleti akácos erdőben elhantolták a testét és fa keresztet tettek a sírra, gondolván ha vége a megszállásnak, majd visszajönnek a tetemért. Monostorszeg plébánosa, aki Nagybodolyán is misézett, megpróbálta lebeszélni a családot a holttest bolygatásáról de hiába. Az Orosz csapatok kivonultával visszatértek Nagybodolyára ám de soha többé nem találták meg a sírt.

József neje Teréz, idős korára megzavarodott. Rendszerint nagy kalamajkát csapott a házban így hát a Kollár ház egyik apró szobájában tartották fogva az idős asszonyt. Férje, folyamatosan őrködött mellete. Hideg tél volt, József begyújtott a nyitott kandallóba, megzavarodott felesége szobácskájában, majd kiment, egy pohár vízért. Még ő poharat keresett, Teréz a tüzet piszkálta és valahogy felgyújtotta magát. Férje rögvest leöntötte egy vödör vízzel. S a forró gőztől szenvedett égési sérülésekben, nem sokra rá meghalt.
Neki és Teréznek 2 gyermeke született: Kollár István és 1875 december 24.-én  Kollár Ádám.

Kollár Istvánt a legtöbb családtag csak „Nagybácsi”-ként ismerte. A felesége neve Klára volt.Van egy kereszt, melyet Kollár István vett egy aszonytól aki a zombori pap szakácsnője volt. Neki a pap ajándékozta a keresztet , de pénzre volt szüksége és eladta, így került a családba s állítólag szerencsét hoz. A kereszt szétnyitható, belül szentek nevei s szentek ruháinak darabjai láthatók. A Délszláv háború idején a Kollár házat teljesen kipakolták, mindössze néhány széket és ezt a keresztet nem vitték el a szerb betolakodók.
A „Nagybácsi”-nak és Klárának 3 gyermeke született: Teréz, Ivo és Julianna

Kollár Julianna, 9 évig volt tüdöbeteg. TBC-ben szenvedett. Gyógyítatta magát Budán és Novi Marofon is ahol tüdő kórház működött. Mivel apja gazdag volt
el tudta küldeni különféle gyógyklinikákba, ám de kezelése sikertelen volt. 24-25 éves korában tüdübajt kapott Tuberkolózisára s  ez végzett vele. Mindig bátyja, Ivo hajtotta a lovaskocsit. Juliska és unokatestvére(Kollár Katalin) mindig piszkálták, vigye el őket is. Ivo, egy kukoricahordó kosárba ültette a két lányt s úgy tett mintha a kosarat oda kötötte volna a kocsihoz. De igazából nem kötötte oda a kosarat s elindulva helyben hagyta a lányokat.

Kollár Teréz, a zombori suszterrel, Merkl Józseffel házasodott össze. Aki meglehetősen részeges volt. Teréz agydaganatban halt meg. 2 gyermekük volt: Ifj. József és Juliska.

Kollár Ivo, a béregi Gorjanac Mandával(Milica) kötött frigyéből(Ábra XX. eljegyzés) 2 gyermek, Kollár István és Kollár Helena(Helus nena) született. Ivo, tragikus halált halt. Amikor a család visszatért az 1944-es menekülésből a Kollár ház egy része le volt bombázva a tető pedig le volt égve. A szobákban lovak voltak. A bomba az udvar közepére esett, az általa ütött lyukba 3 lovat temettek. A ház lakhatatlan volt. Így a háznép a borospincébe menekült. Jóideig itt bújkáltak, krumplin aludtak. Odakint a katonaság mindenre lőtt ami mozgott. Ivo épp a pinceajtóban állt amikoris egy partizán katona eltévedt lövedéke áttszakította az ajtót és Ivót aki éppen egy poharat fogott a kezében tüdején találta. Elvérzett, ez volt halálának oka.A katona aki a lövést, állítólag örömében leadta, elmenekült.

Térjünk csak vissza Kollár Ádámhoz(Ábra XVII.) Már 13 évesen hajózott a Dunán, feladata a gabonás zsákok felhordása volt a hajókra, majd később szőlősgazda volt, a batinai hegyen. Imádott olvasni. Ami a kezébe került, mindent elolvasott. Bort is készített. Présháza és pincéje ma is áll a kiskőszegi domboldal alján a főutcán. Szőleje volt még Vörösmart és Kiskőszeg között az úgynevezett Poljac-ban. Itt egy kis nádkunyhóban csőszködött nyáron. A szőlőt sokszor végigjárta kereplőjével, hogy a termést dészmáló madarakat elriasztja. Ezt a tevékenységet pudárkodásnak hívták. Miközben járta a szőlőt s üldözte a madarakat a következőt énekelte:
„Hej, seregély madár!
Én vagyok a pudár!
A Zöld –sziget közelében Ádámnak kaszálója volt. Kedves lova, Olga vitte mindig útjaira. Édesapja halála után ő rendezte a kengyi földet is. Ott dinnyést avagy bostan-t tartott. A mai föld lapályos részén egykor füzes állt. Ádám ide kötötte Olgát míg ő a földön dolgozott. Kedvenc lovához, szerencsétlen úton jutott hozzá. Volt egy jó egészséges lova amit az orosz hadsereg bevonultakor nagyon féltett, mivel a katonák mindent elvittek ami mozgatható volt. Ádám vejénél a bezdáni villangytelepen, mindig rengeteg összevágott fa volt mivel a telepet fagázzal működtették. Ádám a fahasábokból vastag falat emelt a ló köré, így elrejtve azt. Hiába rejtegette ugyanis a katonák észrevették a csínyt s elvitték az állatot. A szomszéd háznál a katonaság több selejt lovat is otthagyott. Mivel a szomszádok tudták, hogy Ádám lovát elvitték felajánlották neki a fájós lábú Olgát. Ez azonban gazdáját nem zavarta ugyanis nem dolgoztatta. 1941-ben amikor bejöttek Kiskőszegre a Magyar csapatok összevesztek Ádám apjával és több értékes lovát is követelték. Józsefre  a veszekedés közben ráfogta az egyik katona, hogy nem is Magyar hanem Horvát. Mire a 90 éves József: „Én bizony nagyobb Magyar vagyok mint maga!”
Ádám öreg korában Id.Odri Sándor segített neki a nehéz munkában. Ekkor már nem jól látott szegény s egyszer lánya azon kapta, hogy a kenyér helyett a szivacsot rágcsálja. Alkalmi dohányos volt, felesége nem szerette, hogy pöfékel ezért mindig rászólt férjére amikor rágyújtott:”Adame, Adame! Pušiš ko Alföld!”-Azaz:”Ádám, Ádám! Úgy füstölsz mint az Alföld”-Az Alföld egy gőzhajó volt a Dunán. Voltak Ádámnak visszatérő szólásai/mondásai: Pl. „Evezünk, evezünk de megyünk de köd van!Evezünk, evezünk de megyünk de köd van!”-ez a szólása azt vetíti elénk, hogyan evezett át a Skadari-tavon katonasága alatt egy őszi napon. Vagy van még a „Ne akármit!”(Makar  šta!)-ezt akkor mondta amikor nem akármilyen ebédre fájt a foga.  Nagyon szerette a bodzapalacsintát. Ádám a mai Albániában a Skadari-tónál, majd a mai Montenegróban a  Kotori -öbölnél és később Itáliában volt katona az I. Világháborúban. Szolgálata alatt Tífuszt kapott de kigyógyult. Egyszer épp az Albán  hegyekben menetelt az osztag melyben szolgált s egy fa alatt egy öreg juhász üldögélt. Egy szerb katona kilépett a sorból és semmi ok nélkül agyonlőtte a pásztort. Ádám haragudott a katonára s leszidta amiért végzett az ártatlan öreggel. Hajóval vitték át Montenegróból Olaszországba ahol egyszer az utcát járva isteni paprikás illat csapta meg. Katona társaival gondolt egyet és betértek a jó illatot árasztó fogadóba, ahol nagy sokk érte őket. Ugyanis a pörkölt alapjául nem csirke vagy marha és nem is disznó hanem kutyahús szolgált. Büszke volt bajúszára. A katonaságnál a tiszt nagy dícséretben részesítette pödrött, szép bajúsza miatt.
A tiszt így szólt: „ Nézzétek csak a sor végén a kis káplárt! Na, olyan bajúsza legyen mindenkinek!”
Kollár Ádám az 1881.július 21.-én született Andrin Máriát vette nejéül. 1900 körül született meg első lányuk Helena aki sajnos 2 évesen, torokgyíkban elhunyt(mikor meghalt megszűnt a hajózási vállalat). Nagyon szép és aranyos kisleány volt. Még a felnőttek kátya partyt csaptak a házban a lány a kapuban állt kötényével, melybe a party látogatói a jattot dobálták. A csemete később ezekkel a vaspénzekkel játszott a porban. Amikor a kicsi eltávozott Kolláréknak nem bírt gyermekük lenni. Ezért Andrin Mária, rendszeresen Pestre járt nőgyógyászhoz csaknem tíz éven keresztül amikor is  1913-ban megszületett második lányuk Kollár Katalin. A Kollár család nagyon vallásos volt, ezért minden böjt kezdetekor lúggal mosták ki az edényeket, hogy állati zsírnak még nyoma se maradjon rajtuk. A kiskőszegi plébános egy nap böjt alatt ellátogatott Kollárékhoz és kolbászt falatozott. A család felbőszülten meredt a papra és megkérdezték miért eszik kolbászt bőjt alatt. A pap válasza az volt, hogy kolbászt lehet enni mert az hüvelyes! Andrin Mária annyira csalódott az egyházban, hogy nem is járt többet templomba.
Andrinék Szántováról a mai Hercegszántóról származtak.Máriának 3 testvére volt: Pero, Fülöp és Ivo

Andrin Pero(Čika Pero), amikor apja Péter már ápolásra szorult megkérdezte gyermekeit ki vállalja a gondozását. Fülöp elvállalta a feladatot. Ekkor a vagyont szét is osztották. Fülöp kapott legtöbbet, a többiek pedig a maradékot osztották szét. Pero a maga részét elherdálta. Cukorbeteg volt, le kellet amputálni egy lábát, ekkor halt meg. Leánya Katica, Eszékre került és úgyszint elzűlött. Kalinka István egyszer épp üzleti úton volt Eszéken ahol meglátta Katicát a hotel előtt amint kínálja magát.

Andrin Fülöp(Fila batya), felesége Bosnyák Klára volt,  2 gyermekük született: Andrin Helena(Helen Teta) és Andrin György(Gyuri batya). Fülöp az I. Világháborúban harcolt, és fogjul ejtették az olaszok. Folyamatos látomásai voltak haláláról. Ezt nem bírta tovább s 1917-ben felakasztotta magát. Az Olaszországhoz sorolt Szardínia szigetétől nem messze egy kisseb szárazföldön az Isla di Asinara(Szamár-sziget) szigeten volt fogoly rettenetes körülmények között. Lányának, Helenának is hasonló látomása volt haláláról. Az ő látomásában édesanyjával műtéti előkészületben,  letakarva fekszenek s egy pap keresztet vet rájuk. Látomása hitelesnek bizonyult ugyanis néhány napra rá műtét után elhunyt.     Bosnyák Klára mindössze 48 éves volt mikor meghalt, utolsó kívánsága azt volt lányához, hogy vágjon le egy tyúkot és főzzön belőle paprikást valamint, hogy süssön a családnak diós és mákos kalácsot. Az I. Világháború alatt így ír érdekes nyelvezeten férjének a hadszintérre:
„Faljen Isus dragi Filo!
Moj evoti pisem daszmo živi i zdravi što i tebe od dragog boga želyim Dragi Filo moj evoti šalyem nasu
szliku da nas vigyes jel davnoj bija mozgositas kodszmo sze vidli Dragi Filo moj valda tye dat bog Dragi patyemose vidit statyemo kod tako mora bit dobar je bog szamo toj dugo al vlado vety tako dugo netye bit ko štoj bilo. Zbogom dragi. „
Klára két gyermeke nagyon szerette egymást ezért a hagyatéki tárgyaláson úgy osztották el a vagyont, hogy gyufát húztak. A bíró erre azt mondta, ilyet még nem látott.

Andrin Ivo, feleségének nevét homály fedi. Mint tudni, a batinai hegyről esőkor lezúduló víz, mély szurdokokat vály a hegybe. 1934 december 19.-én Ivo, hajnalban kiskőszegi borospincéjéből 2 nagy hordónyi borral a szekéren elindult azt Zomborba eladni. Esős december volt, az eső épp, hogy szemetgélt. Ivo egy szurdoki úton hajtott le amikor is egy víznyelőbe szakadt az út s elnyelte őt lovastól, kocsistól, hordóstól. Nyakcsigolyályát törte, életét vesztette. Édesapja a hír hallatán az eset helyszínére sietett, és menteni próbálta a fiát, de ekkor már késő volt. A lovaknak és a bornak semmi baja sem lett. Egy lánya, Júlia maradt utána aki néhány társával az országot járta és főzött.

Júlia avagy Julka nena az egész országban lakodalmakban, búcsúkon, aprócska falvakban és Pesten a legelőkelőbb helyeken is szakácskodott. Feltehetően tőle érkezett a családba a Dobostorta receptje is.
Andrin Máriának, Peronak, Fülöpnek és Ivonak a szülei az 1856-ban született Andrin Péter és az 1859.november 22.-én Kiskőszegen született Gorjanac Katalin voltak.
Péternek 4 testvére volt: Mária, Rózsa, József és Ádám. Péter Hercegszántón született paraszti családban. Szolgálónak ment Kiskőszegre ahol a tehetős Gorjanac családnál szolgált. Itt nagyon jó inasnak bizonyult, saját vagyonaként vigyázta s ápolta munkaadói birtokát. 7 évnyi szolgálás után Gorjanac János a következőt kérdezte tőle: „Péter!Megtetszett-e neked az én Kató leányom?”

Péter elfogadta az ajánlatot s így került össze Gorjanac Katalinnal. Megörökölték a Gorjanac birtokot, e gyönyörű terület s rajta a mesés, több mint 200 éves ház még ma is a család birtokában van. A ház szinte eredeti állapotában maradt fenn. Az épület melleti völgyben egykor apró épület állt, ez volt Andrin Péter pálinkafőzője.  Gorjanac Katalin nagyon szigorú volt leányához, Máriához. Esküvője napján felpofozta s figyelmeztette, ha az új háztartásba kerül s főznie kell, nehogy elhappolja a család elől a finom falatokat, azokat mindig adja az urának és a gyerekeknek. Katalin öreg korában minden éjjel lefekvés előtt ugyanazt mondta:”O bože moj ja ležem na pokoj svoj, kao u grob moj ako ustanem hvalu ti dajem! Ako ne ustajem, dušu ti pridajem!“-azaz:“Minden éjjel úgy fekszem le mintha a síromba feküdnék és mikor felkelek hálás vagyok az úrnak!Ha nem kelek fel akkor pedig lelkemet adom neki!” Idősen gyakran ült az ágya szélén lábait egy sámlira téve és igy beszélgetett a hozzá járó barátnőkkel. Az  egyik barátnő egyszer rákérdezett Katalinra, hogy miért ilyen elnehezült, mire az asszony:”Az ég magasan van, a föld kemény, és én a soromat várom!”.Egy testvére volt, Julianna. Juliannának egy lánya volt Kolutac Klara avagy Hrđan teta. Amikor Gorjanac Katalin 1944-ben meghalt nagyon nagy fekete színű fodros ruhában temették el.  A földi maradványokat 7 év múlva exhumálták, hogy férjével egy koposóba tegyék azokat. 7 év elteltével a fodros ruhából mindössze egy fejkendő maradt a csontokon. A kiskőszegi családi kriptát egykoron ormótlan, 8 centiméter vastag betonvas ajtó őrizte, ezt mára praktikusabb anyagra cserélték de ami érdekes az a kripta kulcsa. Ugyanis az áll a kulcson: „Tihi dom”-azaz:”Csendes otthon”.
Péter szülei az 1820-ban született Id.Andrin Péter és a szintén Kollár, 1821-ben született Kollár Julianna voltak.
Gorjanac Katalin szülei, az 1825-ben született Gromovics Mara és az 1818-ban született Gorjanac János hajós kapitány voltak.  A ma is álló csaknem 200 éves kiskőszegi házat Gorjanac János építette. Birtokot vásárolt Sepsén(Kotlina) és ide vette fel későbbi vejét szolgának. A batinai ház helyén egyor Benedek-rendi kolostor állt. A IXX. század közepén Gorjanacék állatokat is tartottak méghozzá a háztól néhányszáz méterre lévő hegy közelében lévő istállóban. Amikor eljött az esti etetés ideje a házbéliek még világosban mentek ki az istállóba de mire a munkát befejezték besötétedett és ilyenkor mindig vasvillával tértek vissza a lakóházhoz. Ugyanis ekkortájt még farkasfalkák járták a vidéket.