Buszban ragadva

Buszban ragadva

A nap már kora reggel nagyon sütött ahogy Szabó Árpád és családja az utcán loholtak. Sok holmi volt náluk,bár a nagy részét
a családfő cipelte. Emiatt szinte minden lépésnél káromkodott egyet.
-Siessünk már! Ezzel a tempóval soha nem érünk az utazási irodához.
Sürgette férjét Klára.
-Mit szólnál drágám ha néhány táskát te vinnél?
-Viccelsz Árpi? Tudod,hogy a jógamester azt mondta,hogy ne eröltessem meg maga,mert árthat a belső kisugárzásomnak.
Árpád halkan megjegyzi: -Neked olyanod is van?
-Mit mondtál drágám?
-Semmit édesem.
-Nézz oda! Már látom az irodát.
-Mégis van Isten!
Egy alacsony és kissé rozzant épület ajtaján ez a felirat állt: \"VILLÁM UTAZÁSI IRODA,SZÁRNYAT ADUNK VÁGYAIDNAK\"
-Ó Nézd Árpi! Hát nem elragadó idézet?
-De igen,csak olyan ismerős. Ez régen nem a MALÉV mottója volt?
-Biztosan nem. Mire vársz még? Hozd a cuccot!
-Hozom-hozom!
Az épület belső fele sem volt oylan elragadó. Egy kis teremből és egy irodából állt az egész. A terem közepére egy portának
elnevezett ósdi asztalt tettek. A porta mögött egy visszataszító barna,zsíros hajú nő ült. Kezében cigaretta.
-Miben segíthetek?
Kérdezte a portás fáradt hangon,majd furcsa köhögésbe kezdett.
-Jó napot kívánok! Az én nevem Szabóné Fülöp Klára és a férjemmel szeretnénk megvenni a jegyeket az Ukrajnai 7 napos üdülésre.
-Jelentkezési lapjuk van?
-Van. Árpi keresd elő gyorsan!
-Nálad kell,hogy legyen! Én nem hoztam el.
-Direkt kihangsúlyoztam,hogy ne hagyd otthon,mert ennélkül nem tudunk utazni.
-Lehet,hogy valamelyik táskában van.
-Megnézem.
Árpád a táskájában kutatott fél órán keresztül, míg elkiálltotta magát: -Megvan!
-Végre,hogy megtaláltad. Ne haragudjon hölgyem,hogy eddig raboltuk az idejét!
-Semmi baj. Akkor mit adhatok?
-2 jegyet az ukrajnai utazásra.
A nő egy zsebszámológépet vett elő a fiókból és beütötte az összeget,de számlát nem adott.
-Itt a 2 jegy.
-Köszönjük!
-8000Ft lesz.
-Amikor kitöltöttük a jelentkezési lapot azt mondták,hogy 2 főre csak 4000HUF-ot kell fizetni.
-Biztos félreértették. 8000Ft-ot kérek!
-Tessék itt van.Csak menjünk már!
Mondta a férj.
-Siessenek,mert nemsokára indul a busz a pályaudvarról! Jah és köszönjük,hogy a \"VILLÁM\" utazási
irodát választották blablabla...!
Mikor kiért a házaspár az utcára a férfi megjegyezte: -Nem tetszik nekem ez a nő,sőt ez az egész
utazás nem tetszik. Menjünk inkább haza!
-Miket beszélsz? Azért vettük meg a jegyeket? Hidd el drágám Ukrajna szép hely. Jól fogjuk magunkat érezni.
Kettesben.
-Remélem,hogy igazad lesz.
A beszélgetés közepette megérkeztek a buszpályaudvarra. Nem voltak túl sokan rajtuk kívül. Talán a
fél busz telt csak meg. A sofőr egy Ukrán származású férfi volt. Ruhája szakadt és kék színű. Minden utastól beszedte a jegyeket és néhány perc múlva hátrakiabált az utasoknak,
hogy a busz elindul.
-kicsit koszos ez a busz. Nem gondolod Árpi?
-Kicsit? Az nem kifejezés. Abban is kételkedem,hogy van-e érvényes műszakija. Ez a sofőr sem tűnik megbízhatónak.
-Nyugalom drágám! Ukrajnában sokkal jobb lesz minden.
Árpád elszundított,de a felesége:klára ujságot olvasott. A mögöttük lévő ülésről megkérdezte valaki:
-Ha majd végigolvasta elkérhetem?
-Ó hogyne!
Felelt Klára. Társasági ember volt ezért hamar szóba elegyedett a nála sokkal fiatalabb nővel.
Megtudta,hogy ők is ketten jöttek a férjével,csupán 2 éve házasok,de nincs sok pénzük ezért választották ők is ezt az utazást.
A buszon rajtuk kívül ült még egy rövidnadrágos férfi,aki egyedül utazott, egy 4 tagú család akik között nem volt kisgyermek,csak 2 tizenéves fiatal fiú és egy lány és a két szülő.
Elöl egy idősebb nő ült férjével. Más nem is volt más a furcsa különjáraton.
A busz már elhagyta Magyarország határát és utána kietlen puszta következett.A rövidnadrágos férfi odament a sofőrhöz és szóba elegyedett vele.
A buszvezető nem tudott teljes mértékben magyarul ezért ha valamit nem értett arra csak helyeselt. Nem beszéltek sok mindenről,csak az ételekről,időjárásról és Ukrajnáról.
A férfi akit Oszkárnak hívtak felvetette,hogy ha valaki itt eltévedne és nem ismerné a vidéket nem sok esélye lenne.
Amikor meghallotta a sofőr egyből válaszolt:
-Nem kell aggódni! Én ismerem itt a járást. Ha nem így lenne tényleg baj lenne mert van most nyár és meleg. Autó erre nem jár. Mi rövidítünk.
-Értem.
Mondta Oszkár és visszaült a helyére.
Klára ránézett az órájára és felkeltette férjét.
-Drágám! Már fél 2. Rég ott kéne lennünk. Talán valami baj van?
-Nem hiszem.
-Azért menj és kérdezd meg.
-Jólvan megkérdezem csak nyugodj már meg!
Árpád a buszvezetőhöz ment.
-Elnézést uram!
-Parancsol?
-Mikor érünk oda?
-Ha maga itt engem zargat akkor még soká, Kérem üljön vissza helyre!
A Zavartnak látszott a buszvezető. Árpád ezt észre is vette.
-Na mit mondott?
-Azt,hogy nemsokára odaérünk.
-Már jó lesz.
A puszta végtelennek tűnt.Hiába ment a busz nem volt sem város sem falu a közelben. Egyszercsak hatalmas csattanás törte meg a csendet.
A jármű össze-vissza rázkolódott.Az utasok pánikba estek. Nem történt baleset. Csak megállt a busz.
-Mi volt ez?
Kérdezte Oszkár és odament a buszvezetőhöz.
-Nem tudom. Üljön le! Megyek megnézni.
Kinyitotta az ajtót és kiment,hogy megnézze mi történt a busszal.Oszkár utánament és ő is vizsgálgatta a kerekeket.
-Ez defekt. Menjen vissza nyugtatni utasokat! Én kezelem a problémát.
Oszkár visszament és közölte az utasokkal,hogy nincs semmi baj csak defektet kapott a busz.
-Tudhattam volna,hogy ez lesz belőle.
Bosszankodott Árpád.
-Most mit csináljunk?
Kérdezte a fiatal nő Klára mögött.
-Semmi baj nyugodjunk meg a sofőr majd megcsinálja a buszt.
Okoskodott Klára.
Így is lett.Kintről egy hang hallatszott,hogy mindenki hagyja el a buszt. A Férfi utasok segítségével kicsrélték a kereket és
folytatódhatott az utazás. Még egy jó óra múlva sem érte el lakott terültetet a busz. Kezdett mindenki pánikba esni. A sofőr próbálta nyugtatni őket,hogy mindjárt megérkeznek.
Most rázkolódás nélkül ugyan,de a busz ismét megállt. A Vezető káromkodott,de nem magyarul. A hangsúlyból mégis azt lehetett kivenni,hogy szitkozódik.
-Kifogyott a benzin. Elmegyek keresni Benzinkutat.Én hozok benzint,mindjárt. Mindenki marad!
Azzal az ajtó kinyílódott és egy benzineskannával indult útnak a sofőr. Mindenki arról beszélt,hogy mennyire bánja már,hogy jelentkezett az útra. A 4 tagú családból a fiú elővett egy laptopot
és rákeresett a \"VILLÁM\" utazási irodára. A kereső nem adott ki semmit. Megpróbálta mégegyszer hátha rosszul írta be. Az eredmény ugyanaz. Megmutatta apjának is,aki felállt a helyéről és
a vezetői üléshez ment papírokat keresni.Csak a buszról voltak amik segítségével átjöhettek a határon.
A férfi elmondta ezt a többi utasnak akik a hír hallatán nagyon megrémültek.
-Látod Klára? Én megmondtam,hogy ennek nem lesz jó vége. Nem is létezik ez az iroda.
-Most mit akarsz azt,hogy azt mondjam igazad van? Hát az van!
-Kérem Klára hagyják abba a veszekedést! Most össze kell tartanunk. Gondolkodjunk együtt! Mit lehetne csinálni?
Szólalt fel a Klára mögött ülő Zsuzsa nevű fiatal nő.
-Én tudom mit kell csinálni. Agyon kell ütni azt a sofőrt ha visszajön.
Mondta Oszkár.
-Ha egyáltalán visszajön.
Tette hozzá a Férfi akit Istvánnak hívnak. István elővette a mobilját,hogy hívjon segítséget,de nem volt térerő.
-A rádió!
Kiáltott fel Zsuzsa.
-Ez az! Próbáljunk segítséget kérni a rádión keresztül.
István a volánhoz ment és be akarta kapcsolni a rádiót.
-Figyelem! Hall valaki? Segítségre lenne szügségünk. Kifogyott a benzin a buszunkból.
Semmi válasz. Később újra próbálta,de eredmény akkor sem volt.
4 óra körül járt,de a sofőr még nem érkezett meg. István és Árpád elhatározták,hogy elmennek segítségért.
Klára nagyon féltette a férjét,de Zsuzsa megnyugtatta,hogy nem lesz semmi baj. Így hát elindult a 2 férfi egyenesen a semmibe...



Ez a történet egy regény kezdete. Azért tettem fel ide,hogy megtudjam vajon érdemes-e folytatnom a sztorit. Kérek mindenkit,hogy írja le mit gondol róla!
Köszönöm!