Budapesti Helyszínelők - Magasugrás

Egy 10 emeletes ház előtti forgalmas útnál egy ember feküdt az úton. A taxis sokkos állapotban feküdt a mentőautóban. Az autó eleje szét volt törve.
– Hát ez a taxi sem visz több utast! – jegyezte meg Kocsis Dávid a helyszínelők főnöke. – Mi történt, Anna? – fordult a nyomozóhoz.
– A taxisofőr, aki a mentőautóban van, elütött egy embert. – és maga elé mutatott – Azt mondta, hogy az egyik pillanatról a másikra került az ember az útra. Volt egy utasa, aki nem látott semmit, mert éppen a táskájában kutatott.
– Rendben. Kata, mi a helyzet? – fordult a helyszínelő a halottkémhez, aki éppen a halott mellett térdelt.
– Hát érdekes. Ugye azt szoktuk mondani, hogy akit elüt egy autó, annak eltörik a lábszára, sípcsontja, és ha szerencséje van, akkor nem szilánkosan. – Kocsis bólintott – De ennek az orsócsontja, és a singcsontja van eltörve. Valamint kemény ütés érte az oldalát, sőt, a feje is vérzik. Nincs meg három ujja, de bővebben a boncolás után.
– Köszönöm.

– De ez hogy lehet? Gázolásnál, kéztörés? – Kérdezte a két érkező helyszínelő: Nagy Diána, és Ughy Gergely. Mindkettőjük kezében ott volt alumínium szeres táskájuk.
– Hát úgy, hogy nem elgázolták! – nézett fel Kocsis a mellettük tornyosuló tíz emeletes ház tetejére. Gergő! Te itt nézz körül. Dia, te gyere velem.
– Hová megyünk? – kérdezte ártatlanul a fiatal rendőr.
– A tetőre. És hol a Józsi? Nem ő lenne ma? – kérdezte a helyszínelő és elindult a tető felé. – Nem ő van ma helyetted?
– De igen, de szóét hogy jöjjek, mert elromlott a kocsija. – felelt az ifjú hölgy.
– Jó indok sose rossz. – hangzott a rövid válasz.

E közben Ughy már szorgosan csattogtatta fényképezőgépét.
– Köszönöm Kata, vihetitek.
– Nem így kellett volna meghalnod. – simított végig a halott arcán a halottkém.
– De így sikerült neki. A mi dolgunk pedig kideríteni az okát. Ahhoz viszont szükségünk van a boncolásra, úgyhogy menj dolgozni. – vigyorgott a Katára.
– Vihetik! – hangzott az erőteljes szó a halottkém szájából.
– Ez meg mi? – gondolkodott magában az egyedül maradt helyszínelő, miközben lerakta a 12-es kis táblácskát egy szemüveg mellé. Lefényképezte, majd zacskóba rakta. Ez után a kocsi féknyomát kezdte el vizsgálni, hiszen a kocsit már bevitték a rendőrségre. Lerakta a 13-as táblácskát, és megjegyezte:
– Tényleg későn vette észre, vagy nem akart fékezni. Bár olyan ködben, ami volt reggel, inkább az elsőt gondolom igaznak. Nyomozó!
– Igen? – szólt vissza Soós Anna nyomozó.
– Pontosan mikor történt?
– Reggel 8 óra 15 perckor. Az utas azt mondta, hogy 8:10-kor szállt be a kocsiba.
– Akkor még köd volt ugye?
– De még mekkora!

E közben a két másik helyszínelő a tetőre ért. Nem láttak semmi érdekeset. Elkezdték jobban vizsgálni a területet, de semmi gyilkosságra utalót sem találtak. Érdekesnek találták, hogy semmi nincs a feltételezett helyszínen.
– Ezt nem értem. – jegyzete meg a helyszínelő, amikor megszólalt a telefonja. – Kocsis! – szólt bele komoran.
– Szia, itt Molnár Kata! Jobb lenne, ha bejönnél.
– Máris! –rakta le hirtelen, és már 15 perc múlva a kapitányságon volt két társával együtt. Azonnal lement a hullaházba.
– Szia Dávid!
– Szervusz! Mi volt ilyen sürgős?
– Utánaszámoltam. A kézcsonttörései alapján úgy 15 méterről zuhanhatott le.
– Az annyi mint az ötödik emelet. Ugye? – a halottkém bólintott. – Abba nem halhatott bele. Csak a kezét törte, ha fel akarta fogni az esést.
– Így van. Ezzel is van egy kis gond. A kezét minden bizonnyal az után törték el, hogy leállt a keringése. Semmi belső vérzés nincs a törés környékén, és a máj hőmérsékletéből arra következtetek, hogy körülbelül 20-25 órája lehet halott.

– És mi ez a sérülés a fején?
– Hát igen. Szerintem abba halt bele. Még kivérzett, úgyhogy élt amikor ezt a sebet szerezte. A koponyára mért erős ütés hatására túlnyomás lett az agyban, mire az agyi erek elpattantak.
– Nem kapott vért az agya. Értem. És mik ezek a darabkák itt a kezében?
– Ezt már én is néztem. A mindkét felkarjában végig szilánkok vannak. Már elküldtem a laborba. Mindenesetre tipikus öngyilkosságnak beállított gyilkosságnak tűnik nekem.
– Az is. És mi ez a folt az oldalán?
– Itt ütközött az autóval. Más ütődésnyom nincs rajta, úgyhogy feltételezem, hogy még nem ért a földre, amikor az autó elütötte.
– Várjál. Van egy hiba. Az egyik, hogy ha nem az esésnél törte a kezét, akkor honnan tudjuk, hogy milyen magasról esett le?
– Hát igen. Ez a te dolgod, hogy ilyesmikre figyelj.
– És mi az ott a lábában? – figyelt fel szemfülesen Kocsis.
– Fa. Röviden és tömören ennyi. Már elküldtem azt is a laborba. Úgy nézem, hoyg festett fa szálkák.
– Azaz végighúzták valami fán.
– Ez óriási észrevétel. – jegyezte meg kissé ironikusan a halottkém.
– Zsebéből az iratai?
– Minden, ami nála volt a ruhával együtt Gergőnél van.
– Köszönöm. Sokat segítettél. – köszönt el a rendőr, és fölment kollégáihoz.

– Dávid! – szólt hozzá Ughy azonnal – A halottunk neve Vágó István. Mint a kvíz-mesteré. Van egy felesége, bejelentett lakcíme itt van. A ruháján találtam valami kis faszilánkot, és homokot. Azon kívül vért.
– Kiét?
– Még dolgozik rajta Melinda.
– Rendben. Akkor most elmegyünk a feleséghez. Dia te vizsgáld át az autót.

Az bólintott, és már mentek is. A halott felesége egy 5 emeletes ház 3. emeletén lakott Pesterzsébeten. Odaértek, bekopogtak.
– Igen! – nyitott ajtót morcosan egy nő. – Kik maguk?
– Jónapot! Kocsis Dávid Ughy Gergely és Agura Anna a bűnügyi labortól. – Kihajtotta zakóját, így láthatóvá vált jelvénye. – Ismer ön egy bizonyos Vágó Istvánt?
– Igen. A férjem. Vagyis csak volt.
– Nem akar minket beengedni?
– Nem. – válaszolta határozottan.
– Elváltak a férjével?
– Még nem, de már 1 hónapja külön élünk! Ő keserítette meg az életemet. Miért? Mit csinált?
– Meghalt!
– Micsoda? – kérdezett vissza meglepetten.
– Megölték. Gondoltam segíthetne a nyomozásban.
– Nem jól gondolta. Ezt is csak azért sajnálom, mert így kevesebb pénzt kaphatok tőle.
– Volt a férjének ellensége, esetleg barátnője?
– Az biztos volt, különben hova ment volna, amikor nem itthon aludt? Általában a Castoba szokott menni és ott szedi föl őket. Már nem egyszer rajtakaptam.
– Köszönjük.
– Viszlát! – felelte röviden, és már be is csapta az ajtót.
– Ilyenkor szoktad azt mondani, hogy gyanúsított. – reagált Gergő Dávidnak, mire Anna válaszolt:
– Majd lesz az!

Budapest egyik leghíresebb party-helye volt a Casto. Oda ment a három rendőr. Lent volt a Duna partján a Lágymányosi híd alatt. A csaposhoz mentek. Éppen romokat takarított.
– Jó nagy buli lehetett. – szólt Kocsis.
– Az is volt. Miben segíthetek?
– Agura Anna, Ughy Gergely és Kocsis Dávid a bűnügyi labortól. – újra kihajtotta zakóját, így láthatóvá vált jelvénye.
– Fenyvesi Károly. Enyém ez a klub. Mellesleg én vagyok a csapos.
– Ismeri Vágó Istvánt?
– Több Vágó Istvánt is ismerek.
– Erről az emberről beszélek. – és nyújtott egy fényképet a halottról a csaposnak.
– Igen ismerem. Minden héten itt bulizik. Tegnapelőtt is itt volt.

– Volt vele valaki? – kérdezte a nyomozónő, miközben Ughy körülnézett.
– Mint mindig. Néha a felesége, néha más. Tegnap éppen másik nővel jött, és közben toppant be a felesége. Nagy balhé volt.
– Várjunk csak. Azt mondta, hogy a feleségével szokott jönni? – vágott közbe Kocsis.
– Igen. Mint két hete.
– Együtt jöttek, együtt mentek? Béke velük? – folytatta a helyszínelő
– Minden természetes volt. Viszont tegnapelőtt Verekedés is volt. Pont most kezdtem eltakarítani a nyomait. Tegnap nem voltunk nyitva a nemzeti ünnep miatt.
– Várjon a takarítással tíz percet! – mondta Kocsis. – Itt történt minden?
– Igen ebben a boxban. Bármiben segíthetek szóljanak.
– Köszönjük.

A férfi elment, a rendőrök kinyitották helyszínelő táskájukat, és körülnéztek, Ughy fényképezni kezdett, míg Kocsis mintákat szedett. Találtak sok-sok törött poharat, néhányon vérfolttal. Mindegyikből vett mintát Dávid. Ezen kívül volt a boksz oldalán egy nagy vérfolt és beleragadva egy hajtincs. Természetesen ez is mintavételezésre került, és fénykép is készült róla. Kocsisnak feltűnt valami.
– Ezt az asztalt ide rakták, a verekedés után. Gergő4! Emeljük fel, mi van alatta!
Az asztal olyan volt, mint egy kocka, csak az alján nyitott. A többi 5 oldala tömör volt. A két rendőr közös erővel odébb rakta. Nehéz volt.
– Jézusom! – szólalt meg Gergő. Három ujj volt az asztal alatt.
– Zacskózd be! Fenyvesi Úr! Hol tartott a takarításban?
– Éppen most érkeztem. Maguk is láthatták, hogy még nem voltam a boxban sem.
– Akkor maga semmit sem tud erről igaz? – mutatott ujjával a két levágott ujjra.
– Még jó hogy nem! Ilyenekre nem is gondoltam. Sokszor kijut nekünk egy kis balhé. Nem is csodálkoztam, hogy verekedés van.
– Más is beszállt a verekedésbe a házaspáron kívül?
– A feleség nem is nagyon verekedett, csak néhányat odacsapott a férje barátnőjének. De mások is verték a férjet. Rendesen rászálltak.
– Ismeri őket?
– Gyakorlatilag egy banda volt itt. A főnökük törzsvendég. Siklós Tamás.
– Nem tudja, hogy hol találhatjuk meg?
– Fogalmam sincs, de ha jól tudom büntetett előéletű.
– Ez sokat segített.

Fél órával később a központba értek. Azonnal a laborba sietett Ughy, és Kocsis, a nyomozó az irodájába ment. Ő nézett utána Siklósnak. Kocsis az eredményekért, Ughy az új mintákkal ment a laborba. A helyszínelők főnöke reménykedett, hogy sok újdonságot megtudhat.
– Dia! Mi a helyzet? – tette fel a kérdést kolléganőjéhez érve.
– Egy pillanat! – hangzott a rövid válasz, miközben a nő írt valamit.
– Addig él elviszem ezeket. – szólt közbe Gergely, mire Dávid bólintott.
– Tehát. A halott kezében ugye üvegszilánkok voltak.
– Igen. A Castoban is volt a boxban a verekedés helyszínén.
– És az kék volt? – elővette a kis zacskót, amibe a nyomokat szokták rakni, és megmutatta főnökének. – A lábában pedig piros színű lakkozott faszálkák voltak. Ezen kívül volt még a szemüvege, ami csupa karc. Úgy sejtem, a dulakodásban leeshetett.
– De ki rakta rá vissza?
– Miért ne tudta volna ő visszatenni? – értetlenkedett Nagy.
– Szerintem eszméletét vesztette a clubban.
– Ott is kéküveg volt?
– Nem.
– Akkor azt hiszem, hogy máshol is dulakodhatott, mert ezt nem rakják csak úgy a lábába. Nem?

– Ebben igazad van. Még valami?
– Igen. Volt a körme alatt haj. Ez a dulakodásból származhatott.
– DNS?
– Már le is futtattam az országos adatbázison. Kokas Gergő.
– Már szabadlábon van?
– Két hónapja, jó magaviseletért engedték el. Te tartóztattad le?
– Egy ilyen embernek nem szabadna még egyszer az utcára kerülnie! Keressél még rá kérlek egy Siklós Tamás nevű emberre is.
– Mi érdekel?
– Lakcím, családi állapot. Miért ült, mennyit, kivel, látogatási lista. Ez utóbbit Kakasról is kerítsd elő. Légy szíves. Az autóban találtál valamit?
– Csak a sofőrt tudom igazolni. Későn kezdett el fékezni.
– Ez nem segített volna a barátunkon. Köszönöm. – felelte a főhelyszínelő.

Kocsis Dávid helyszínelő a laborba ment segíteni Ughy Gergelynek kiértékelni az új bizonyítékokat. Belépett a laborba. Ughy éppen az egyik vérmintán dolgozott, mikor Kocsis eszébe jutott, hogy a halotton mit kell még ellenőrizni.
– Boldogulsz egyedül? – kérdezte Ughyhoz fordulva.
– Persze. Menjél csak. – felelte a nélkül, hogy fölnézne.
Lement a hullaházba alumínium dobozával együtt.
– Szia Kata. Hol a halottam?
– Szia. Várj egy percet. Éppen hívni akartalak. A halál oka fulladás.
– Micsoda? – szólt a helyszínelő.
– Igen. Megfulladt. Ám van valami, ami érdekesebb lehet.
– Egyszerre az agya és a fulladás?
– Ugye mondtam? Hosszas keresgélés után rájöttem a megoldásra.
– Késett az agyhalál.
– Igen. Nem volt elég erős az ütés. Ezért valamit itatott a gyilkos az emberünkkel.
– Mi volt a tüdejében?
– Kérdezd Melindát. Felvitte megvizsgálni.
– Tehát eszméletét vesztette, és amikor fejével a földre esett, ráesett a sebre, és ez már elég erős volt. Jól mondom? – kérdezett vissza Kocsis
– Valami ilyesmiről lehet szó. Amúgy lenyomatot akarsz venni?
– Éppen ezért jöttem. – felelte röviden, és már elő is készült.

Elővette a kis négyszög alakú sablonját, a gyorsan kötő gipszpasztát, és a borotvát. Leborotválta a seb körül a hajat, majd odarakta a halott fejére a sablont, és beleöntötte a gipszpasztát. Alig 15 másodperc múlva már meg is száradt. Ekkor kivette a mintát, és készített hozzá egy alapot. Azaz megcsinálta a fej pontos mását, amibe beleillett az előbb készített minta. Visszament kollégáihoz, és Diánát kereste meg
– Hol dolgozik a barátunk?
– Kokas vagy Siklós? Amúgy a kérdés felesleges. Mindketten a Nagy és Társa autószervizben dolgoznak. Azt hiszem oda kéne mennünk.
– Dávid! Kokast minden nap látogatta Siklós. – jött az irodába a nyomozónő.
– Menjünk! – mondta végül Kocsis, és már úton is voltak.

Az autószerelő műhely a Csepel Művek területén volt. Ez volt Budapest legcsúnyább ipari környéke. Senki sem szeretett ide járni.
– Jónapot! Agura Anna, Nagy Diána és Kocsis Dávid. Bűnügyi labor. – szólt a helyszínelő, és kihajtotta zakóját, így láthatóvá vált jelvénye – Kokas, és Siklós urakat keressük.
– Jónapot! – felelt a műhely tulaja.
Dávid meglátta Kokas Gergőt. Gergő is észrevett egykori elfogóját, és kipattant a kocsi alól, amit éppen szerelt, és a műhely hátsó kijárata felé futott.
– Állj meg Gergő! – kiáltotta Kocsis, miközben előrántotta fegyverét, és futni kezdett.
A műhely udvarán aztán elesett Kokas, így a helyszínelő könnyen megbilincselhette.
– Nyomozó! Vigye be! – szólt végül Annának Dávid. – és a másik jómadár? – fordult újra a műhely tulajához.
– Szabadnapos.
– Hol lakik?
– Nem tudom.
– A rendőrségen sem tudná? – tette fel kedvenc kérdését Kocsis. Erre általában vagy felelnek az emberek, vagy elhallgatnak valamit.
– Nem! – hangzott a határozott válasz. – Elnézést de sok a dolgunk. Viszlát!
– Erre mérget vehet. – válaszolta Dávid, és ezen Dia csak vigyorgott.

Bementek a rendőrségre kihallgatni a szerelőt.
– Gábor, Gábor. Megnehezíted a saját dolgod. – szólt hozzá Kocsis.
– Baszd meg! – válaszolta röviden a gyanúsított.
– De kérlek ne hölgyek előtt. – mondta a helyszínelő, hiszen a nyomozó, Anna is a teremben volt. A többiek kívülről figyeltek.
– Bekaphatja! – hangzott az újabb rövid válasz.
– Elárulná, hogy hogy került erre a pulóverre a vére? – szólalt meg a nyomozónő, miközben egy fényképet nyújtott át Gergőnek, amin Vágó István pulcsija volt. A férfi nem szólalt meg.
– Majd én segítek. – szólt közbe Dávid – Ki bérelt föl?
– Egy nő. Nem ismerem. A Tomi tárgyalt vele.
– Siklós?
– Igen.
– Hol találom meg?
– Váci utca 3.
– Köszönöm. Vihetik. – szólt az egyenruhásokhoz. – Menjünk. – szólt a nyomozóhoz.
10 perc alatt ott voltak.

– Jónapot! Ő Agura Anna, én Kocsis Dávid vagyok a bűnügyi labortól. Siklós Tamás urat keressük.
– Én vagyok. Jöjjenek be. – válaszolt udvariasan. – megkínálhatom önöket valamivel?
– Nem köszönjük. Ismeri Kokas Gergőt?
– Igen egy helyen dolgozunk.
– Azt hiszem azért ez több munkahelyi barátságnál. Maga minden nap meglátogatta Gergőt büntetése utolsó két hetében. – szólt közbe a nyomozónő.
– Igen. És mi van abban? Jó barátok vagyunk.
– Állítólag maga valamilyen banda főnöke. Igaz ez?
– Sokan mondják, mert rengeteg barátom van, akikkel néha el szoktunk menni igazságot hirdetni. De semmi törvénybeütközőt nem csinálunk.
– Ismeri Vágó Istvánt? – kérdezte Dávid.
– Nem. – hangzott a nem meglepő válasz.
– Gergő azt állította, hogy maga volt kapcsolatban a nővel, aki megbízta őt Vágó úr meggyilkolásával. Nem igaz?
– Ez így nem. Egy nő megkeresett, hogy lenne egy melója nekem. Mondtam, hogy semmit sem vállalok, mert nem akarok visszamenni a börtönbe, mire ő megkért, mondjak neki valakit, aki segíthet neki. Nem tudtam, miről van szó.

– Ki volt ez a nő?
– Valami Sarolta. Azt mondta, hogy én menthetem meg az életét, mert a szerelme férjnél van. Nem tetszett ez nekem.
– Köszönjük. Rengeteget segített. – mondta végül a nyomozónő.
Kimentek a házból, és Dávid Vágóné lakására vezetett.
– Miért jöttünk ide? – kérdezte a nyomozó, amikor megcsörrent Kocsis telefonja
– Kocsis! – vette fel.
– Szia! Ughy vagyok. A tüdejében vohítót találtunk kissé fölturbózva. A háromféle vérnyom a Castoból: egy ismeretlen, a másik a halotté, a harmadik a tulajé. Ezt a kórházi adatbázisban találtam meg. Rendszeres véradó. Várj! A másik is most futott ki. Csűrös Sarolta. Azt végképp nem tudom ki. A három ujj, passzol a halottra.
– Köszönöm! – felelte Kocsis röviden, és már le is rakta. – Mehetünk. Fölfelé mindent elmondok.

Mire felértek, Anna is tisztában volt a helyzettel. Bekopogtak.
– Mit akarnak már megint? – kérdezte Vágóné az ajtóban.
– A barátnőjét. Részt vett egy gyilkosságban. – mondta a nyomozónő
– Nincs barátnőm! – felelt Vágóné.
– De van! – szólalt meg mögötte valaki. – Nem öltem meg. Csak terveztem.
A beszélgetést a kapitányságon folytatták.
– Beszéltem róla Valami Kokassal, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar intézkedik. Nem beszéltünk meg semmit, csak azt mondtam neki, hogy lenne a feladat, és hogy részletek később, de amikor meglátott engem Istvánnal a Castoban, azonnal ránk szállt. Megütötte valami vascsővel, én meg nekiestem, hogy mi az istent csinál. Ekkor csöppenhetett az én és az ő vére is a palánkra. Majd azt hittem, hogy meghalt az István, úgyhogy angolosan távoztam. Utána az utcán elkapott Gergő, hogy kéri a pénzét, de én nem fizettem neki.
– És maga? – fordult Kocsis Vágónéhez.
– Ő Semmit nem tudott az egészről. – Válaszolta Csűrös kisasszony.
– Értem. Ez csak a maga féltékenységi háborúja?
– Így van.
- Ám ez nem változtat a tényen, hogy Vágóné hazudott nekünk. Anna! Hívjuk be a mi clubvezető barátunkat, de előtte beszéljünk Gergővel.
5 perccel később visszahívta Kokas Gergőt a helyszínelő.
– Miért? – kérdezte.
– Bárki megölheti magát piával nem?
– Hát nem. Ő nem tette volna. Sőt ha jól tudom, beteg volt. Nem bírta az alkoholt.
– Honnan kellett volna tudnom?
– Nem kellett volna tudnia, de megtennie sem. Uraim! Vigyék innen. – mondta az egyenruhásoknak.

15 perccel később már Fenyvesi ült a vallató székben.
– Miért nem mondott igazat? – kezdte Kocsis.
– Nem hazudtam.
– Igaza van. Nem kérdeztem, hogy mit tett Vágóval.
Csak kis szünet után szólalt meg a clubvezető.
– Tudja maga, hogy milyen forgalomkiesést jelent, ha kiderül, hogy a clubban meghalt egy ember? Nem, azt maga el sem tudja gondolni.
– És maga tudja, hogy milyen büntetést von maga után a tette? Hogy törte el a kezét?

Fenyvesi nem válaszolt.
– Szánalmas! A pénzért? – az bólintott. – Nem is gondolt rá, hogy nem jó megoldás ha ledobja egy tetőről? Á, ezért esett az útra: üsse is el egy autó. – meg sem mozdult a gyanúsított. – Hát ennyi pajtikám. Nyomozó! – szólt Annának.
– Letartóztatom a hivatali szervek félrevezetéséért, és Vágó István meggyilkolásának elhallgatásáért. – mondta miközben a bilincset Fenyvesire csatolta.
– Ismerem a jogaimat. – mondta végül, és mérgesen elhagyta a termet két egyenruhás társaságában.
– Anna! Jól vagy? – kérdezte Dávid.
– Köszönöm igen. Mondhatok valamit?
– Mondd!
– Még mindig csodállak. – a helyszínelő elmosolyodott.