Boszorkányok áldozata 1. fejezet

1.fejezet
 
 
Szeptember. Már megint új év . Remélem az idei jobb lesz , mint a tavalyi. Fura érzés van a gyomromba ahogy újra ezen a folyosón sétálok . Mindjárt elérem az osztálytermet.
-Olívia várj már meg! Hallod ! - ordított utánam Rebeka. Most is gyönyörű  volt,  ahogy az tőle várható. Hosszú , hullámos haj, természetes smink , farmerszoknya és egy piros pántos felső.
-Beki ! Szia ! Ne haragudj , kicsit még alszok!
-Hallottad hogy két új osztálytársunk is lesz ?- hát ez meglepett. Nekem miért nem szólt senki?
- Arról sem hogy egy.
- Remélem cukik . Olyan bukó osztálytársaink vannak .
- Nem ők tehetnek róla. Mi vagyunk a furák . 
-Pedig még nem is tudnak rólunk semmit!-nevette el magát Beka. 
- Hát igen . -nevettem én is . 
Beléptünk az osztályba , és megpillantottam Emmát aki az osztályvégében pakolt valamit. Aztán észrevettem egy magas szinte fekete hajú fiút. Farmer nadrág , és egy fekete ing volt rajta. Valamit keresett a táskájában , de észrevette hogy bejöttünk. Megfordult , és szembe néztem egy gyönyörű kék szempárral . Köszönt és odanyújtotta a kezét hogy bemutatkozzon. Elakadt a lélegzetem tőle. Volt benne valami , de még nem tudtam mi. Én is kinyújtottam a kezem , amint megfogta mintha áramütés ért volna. Beugrottak képek . Szörnyű képek. Egy autó ahogy felborul ,és totál károsra törik . Aztán temetés , szomorúság , kín , fájdalom . Elengedtem a kezét , és a szemébe néztem . Kutatón nézett rám , majd bemutatkozott. 
-Zalán vagyok .
- Én Olívia - nyögtem ki lassacskán - Mennem kell mert … még beszélnem kell a… az osztályfőnökkel .
- Rendben , persze . Majd találkozunk .- nézett mélyen a szemembe. Csak bólintottam , és kiviharoztam a teremből. Rebeka , és Emma utánam siettek a mosdóba , és kérdőn bámultak rám.
- Ez mi volt? Mi történt ? - kérdezte Emma elsőnek .
- Nem tudom. Tényleg nem . Láttam dolgokat.
-Ezt kicsit kifejthetnéd - mondta Beka.
- Volt egy autóbaleset. Azt hiszem a szüleié. 
- Nem hallottam a szüleiről , de úgy tudom egy rokonánál  élnek . - válaszolta Emma aki mint mindig , most is mindent tud. Becsöngettek.
- Mennünk kell. 
Beértünk a terembe mielőtt a tanárnő megérkezett volna . Hátul foglaltunk helyet. Zalán sietett be , mögötte Berta néni. Előttünk ült le. Egész nap hátra sem nézett. Végig rajta gondolkoztam. Vajon mi történt? Miért láttam?  
Ebéd után felszaladtam a táskámért , hogy mehessünk haza. Az osztály előtt hallottam ahogy Zalán és egy lány veszekednek .
-Te is tudod hogy szükségünk van rájuk!- ordított a lány elég mérgesen.
-Tudom , de lehet hogy nem őket kellene választanunk .
-És szerinted hány hozzájuk hasonló rohangál erre felé? Mert rajtuk kívül mást nem találtam!
-Van itt valaki .
Csönd lett .Nem tudtam hova tenni a beszélgetésüket. Kikről beszélhettek ? Kirontott az ajtón Kinga , Zalán ikerhúga . Furán nézett rám , majd elment. Beléptem , Zalán ott állt az ablakban és nézett kifelé.
 -Szia. Csak a hátizsákomért jöttem .
 -Tudom hogy reggel láttál  valamit.-mondta egyszerűen. Eltátottam a szám. Csak néztem rá.
-Nem láttam semmit.
- Nem kell hazudnod. Én akartam hogy lásd .
-Te akartad ? 
-Én . Beengedtelek a fejembe , hogy én is beléd lássak . - ez mellbe vágott. De honnan tudta hogy látni fogom?
-Egy balesetet láttam . És egy temetést.
-A szüleim . 3 éve történt . 
-Honnan tudtad hogy…
-Hogy boszorkány vagy?- kérdezte szemrebbenés nélkül. Bólintottam .
-Éreztem . 
-Livi mennünk kell mert lekéssük a buszt!- ordított be az osztályba Emma.
-Megyek.
-Jó volt veled beszélgetni Olívia – mosolygott rám Zalán 
-Igen , veled is , azt hiszem .
Haza felé feldobtam a témát , hátha tudnak mondani rá valamit . 
-Beszéltem Zalánnal. Azt mondta ő küldte a látomást.- kezdtem 
-Tudja? - kiáltott fel Emma
-Azt hiszem igen. Mármint rólatok elvileg nem . 
-De honnan? Sikerült évekig titkolnunk , most meg belép az osztályba első nap,  és közli hogy tudja mi vagy?-hitetlenkedett Rebeka
-Én sem értem.
-Ma volt egy közös órám Kingával . Nagyon … félelmetes lány. Sötétséget éreztem körülötte.- mondta Emma
-Valami nem oké velük. De mi?- kérdezte Beki
-Ki kell derítenünk , mert ők elég sok mindent tudnak rólam. 
-Igen, igazad van . Megpróbálok otthon kiötölni valamit. – érződött Emmán az elszántság . Remélem sikerrel jár.
-Köszönöm! –néztem rájuk hálásan . Rájuk mindig számíthatok.
-Ne viccelj ! Ez mindhármunkat érint . Ráadásul a legjobb barátnőid vagyunk. - mondta Beka 
-Annál sokkel többek vagytok!- öleltem meg őket.
Nem akartam beszélni arról amit hallottam az osztályban . Igazából én sem tudom mit hallottam .
Este kattogott az agyam míg el nem nyomott az álom.