Biológia

A biológiaóra elején Ms Yariman elmondta a diákoknak, hogy olyan dolgot fognak látni, ami biztosan meg fog maradni bennük és ezért hálásak lehetnek az egyik diák édesanyjának, aki önként vállalta a felkérést. Bemutatta a mellette álló csinos hölgyet, Mrs Schulze-t, aki kiszáradt torka és hevesen dobogó szíve ellenére uralkodott magán és nem mutatta idegesség jelét, hanem csak kedvesen mosolygott.

Ms Yariman udvariasan megkérte Mrs Schulze-t, hogy vegye le a ruháját és feküdjön a vizsgálóasztalra. Ezután közelebb hívta az osztályt, hogy vegyék körül az asztalt, hogy mindent jól lássanak. Amíg mindenki közelebb jött, egy injekciót adott Mrs Schulze-nak. Elmondta, hogy ez egy erős fájdalomcsillapító keverék, amitől Mrs Schulze nem fog semmit érezni. Fájdalommentes lesz számára a dolog, de eszméletén lesz, ezért az esetleges pánikreakciókat elkerülendő megkérte Karent, hogy rögzítse édesanyját az asztalhoz.

Karen büszkén és kötelességtudóan leszíjazta Mrs Schulze kezeit, lábait és csípőjét. Mrs Schulze bátorítóan nézte a lánya tevékenységét. Amikor Karen végzett, felsóhajtott, becsukta a szemét és megpróbálta elengedni magát.

Ms Yariman újra figyelmeztetett mindenkit, hogy jól figyeljen, mert nem tudja megismételni, amit csinálni fog. Ezután felvett egy szikét és lassan felnyitotta Mrs Schulze-t. Félrehajtotta a bőrt és a belső szervek láthatóvá váltak. Ms Yariman benyúlt a nyílásba és kiemelt egy kis darab sötétlila, fénylő belet és elmagyarázta a szerepét és működését az emberi testben. A beleket félrehúzva bemutatta a gyomrot, a májat és a veséket. Ezekről is beszélt, a diákok pedig feszülten figyeltek és jegyzeteltek.

Ezután a vágást tágítva megmutatta a hüvelyt, a méhet és a petefészket. Miután hosszú percek múlva befejezte az ezekről szóló mondandóját, Mrs Schulze fejéhez lépett. Az egyik kezét a homlokára tette, majd végigsimította a vérveszteségtől eddigre sápadt és remegő nő arcát. Felvett egy kanálszerű eszközt, két ujjával szétnyitotta Mrs Schulze csukott szemhéját és kiemelte a szemgolyót, majd ugyanezt a műveletet megismételte a másik szemmel. A szemgolyókat egy kis tálcára tette és közölte, hogy ezeket még majd később tovább vizsgálják.

Ezután egy kis körfűrésszel eltávolította Mrs Schulze kopnyájának tetejét. Ms Yariman megérintette az ujjával az agy egyes területeit, a diákok pedig érdeklődve figyelték, ahogy az ingerlés helyétől függően megrándulnak Mrs Schulze különböző testrészei.

Amikor eleget beszélt az agyról, megkérte Karent, hogy tartson egy tálat az édesanyja koponyájához. Karen izgatottan figyelte, ahogy Ms Yariman kifordítja az agyat a kezében tartott edénybe.

Ms Yariman ezután az utolsó szervvel folytatta. Szélesre repesztette Mrs Schulze mellkasát, hogy a még mindig dobogó szív mindenki számára láthatóvá váljon. Megkérte Karent, hogy húzza ki a szervet. A lány benyúlt és érezte a lüktetést. Azután összeszorította a kezét és egy erős rántással kitépte a szervet. Vér fröcsögött Karen arcára és ruhájára. Egy pillanatra megállt az édesanyja szívével a kezében, majd lassan egy tálcára tette a mozdulatlan szervet. Ms Yariman megköszönte Karen és anyukája közreműködését. Karent mosakodni küldte és folytatta az órát.