Betegnapló III.

Betegnapló III – Alex
 
Egy piszkos sikátorban álltam a falhoz lapulva, megbújva az árnyékokban. Az orromat betöltötte a háztartási hulladékok bűze és némi vizelet szúrós szaga. A napfényes kis utca, amit figyeltem egy kicsi és érdektelen városban volt. Már több hete itt tartózkodtunk. Elrejtőzni tökéletes volt. Az itteniek nem voltak túl érdeklődőek az idegenek iránt. Megszokták az átutazókat és mindenki élte a nyugodt, egyszerű életét. 
- Ő az? – kérdeztem halkan és a tekintetemmel egy csinos, középkorú nőt követtem.
- Igen, a szőke hajú – felelte Lauren.
- Biztos, hogy nem idevalósi? – tettem fel egy újabb kérdést.
- Teljesen biztos. Tegnap szállt meg a miénkkel szemközti szobában. Hallottam, amikor telefonált. A barátaihoz megy Rochester-be – válaszolt Lauren.
- Tényleg tökéletes – suttogtam.
- Igen az – felelte Lauren. 
Megfordultam és a szürke szemeibe néztem. Ugyanazt a sajnálatot láttam bennük, amit én is éreztem. Több hónapnyi rejtőzködés után végre újra teszünk valamit. Még ha olyan szörnyűséget is, mint amire készültünk. Tényleg sajnáltam azt a nőt, de egyikőnk se tud megváltozni. Lauren többször mondta: csak azok lehetünk, akik vagyunk. Mióta együtt megöltük Dr. Greyt sokat fantáziáltunk a gyilkolásról, de a fantázia már nem elég, ennek a belső kényszernek a szolgái vagyunk mindketten és tudtuk, hogy ez örökké így lesz. A fény felé fordultam és újra a nőre néztem. Figyeltem a kecses alakját és bár már negyven körül lehetett a bőre feszes volt, a mozdulatai pedig lazák és fiatalosak. 
- Tetszik? – kérdezte Lauren egészen mély hangon.
- Igen – ismertem be. 
Éreztem, ahogy közelebb húzódik hozzám, majd azt, ahogy gyengéden végig simít a hátamon. Aztán a nyakamhoz hajolt és puha csókokkal borította be. A testemen forróság hullámzott végig. Éreztem a lassan feltörő sötét vágyat a vérre és Laurenre. 
- Mikor csináljuk? – kérdeztem elakadó lélegzettel.
- Szerintem ma este – suttogta Lauren egészen közel a fülemhez. 
Megborzongtam a forró leheletétől. A testemet az övéhez nyomtam, megfogtam a kezeit és a melleimre húztam. Lauren azonnal simogatni kezdte őket, aztán a testével erősen a falhoz préselt. Az arcomon és a melleimen éreztem a csupasz téglák hűvös érintését. Lauren ujjai a nadrágom gombját szabadították ki egy pillanat alatt, aztán már éreztem is a kezét a bugyimban. Halkan nyöszörögtem, ő pedig a fülembe lihegett egyre szaporábban. 
- Annyira nedves vagy – suttogta és egy ujját betolta a hüvelyembe. 
Hátra nyúltam és belemarkoltam a hajába. Próbáltam visszafogni magam, hiszen csak pár méterre tőlünk emberek intézik a dolgaikat. Csendben kellett maradnom.
- Menjünk vissza a szobánkba – hallottam meg ismét a hangját.
Tudtam, hogy igaza van, de annyira élveztem amit csinált. Úgy éreztem nem bírom ki, ha abbahagyja.
- Kérlek ne – nyöszörögtem.
- Fel kell készülnünk az estére – suttogta de az ujjával továbbra is engem kényeztetett. 
- Csináld két ujjal – kértem nem törődve az előbbi mondatával.
Egy pillanatra megmerevedett és én azonnal elkezdtem mozogni rajta. Lauren felnyögött, majd gyorsan kihúzta a kezét a nadrágomból. 
- Megláthatnak – mondta sajnálkozva. 
Felé fordultam és közben próbáltam magam lecsillapítani. A testemet belülről égette a forróság, de meg kellett szelídítenem. Ennek a vágynak az energiáira szükségem lesz néhány óra múlva. És tudtam, hogy akkor még ennél is erotikusabb és élvezetesebb lesz minden. Még egyszer kinéztem az utcára, de a szőke nőt már nem láttam. 
A délutánból maradt néhány órában Laurennel beszereztünk némi ragtapaszt, kötelet, egy üveg whiskeyt, pár doboz cigarettát és két teljesen átlagos, bármelyik szupermarketben kapható hosszú pengéjű kést. Ittunk pár pohárral és teljes izgalomban vártuk a megfelelő pillanatot. Már elég hosszú ideje besötétedett. Hallottuk, amikor a nő megérkezett és magára zárta az ajtót. A környéken minden csendes volt és tudtuk, hogy itt az idő. Magunkhoz vettük a felszerelésünket, minden egy kis hátizsákban volt és a folyosóra mentünk. A szívem a torkomban dobogott. Annyira gyorsan vert, mint még soha ezelőtt. Féltem, hogy elájulok, de élveztem is. Laurenre néztem és láttam, hogy ő is a feltörő érezelmeivel küzd. Csak néhány lépést kellett megtennünk a szomszéd szobáig. Amikor megálltunk egymás mellett, a nő ajtaja előtt az utolsó pillanatban, amikor még visszafordulhattunk volna meghoztam a döntést. Lauren is. Egymásra néztünk és értettünk mindent. Felemeltem a kezem és határozott mozdulatokkal kopogtam néhányszor. Hallottam, ahogy kattan a zár. A kilincset néztem és láttam, ahogy lenyomódik, aztán lassan kinyílt és ott állt az a csinos, hosszú szőke hajú nő, kissé zavart tekintettel egy szál hálóingben. Nem volt ideje sikoltani. Rögtön rátámadtam és a lendületet, valamint az egész testemet használva a falhoz szorítottam és a bal kezemet a szájára tapasztottam. Lauren pedig szinte azonnal előszedte a ragtapaszt és beragasztotta a száját. Megfordítottuk a nőt és az arcát a falnak nyomtam. Lauren hátrakötötte a kezeit, szorosan egymáshoz. Amikor végzett elengedtem a nőt és hagytam, hogy felénk forduljon. Ránk nézett. Látszott, hogy nem érti mi történik és a szemeiből könnyek folytak az arcára. Nem akartam, hogy sokáig szenvedjen. Nem az volt a cél, nem ártott nekünk semmivel egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. És rossz emberekkel találkozott.
Próbált ellenállni. Minden erejével küzdött miközben együtt az ágyhoz húztuk. Erősen meglöktük és ő háttal az ágynak esett. Biztos fájt neki, mivel a kezei hátra voltak kötve. Ráültem az ágyékára és lefogtam a vállait, közben Lauren egy újabb adag kötéllel összekötötte a lábait. A nő szemébe néztem. A tekintete homályos volt a könnyektől.
- Ne küzdjön – mondtam halkan. 
Dühös nyöszörgés volt a válasz. 
- Gyorsan vége lesz, megígérem – suttogtam. 
- Készen állsz? – kérdezte Lauren. 
- Igen – feleltem határozottan. 
A nő alattam, már kevésbé vonaglott, de az ágyékát így is hozzám nyomta. Ösztönösen mozogtam vele együtt és figyeltem Laurent, ahogy előveszi a késeket. A testemet újra elborította a vágy. Akármennyire abba akartam hagyni, képtelen voltam rá. Mintha nem lettem volna ura a saját mozdulataimnak. Lauren felém nyújtotta az egyik kés markolatát és a nő feje fölé térdelt. Remegett a kezem, ahogy elfogadtam, de nem a félelemtől. Izgalom és adrenalin tombolt minden sejtemben. Egyre erőteljesebben mozogtam a nő ágyékán. Lauren szemébe néztem. Ő is és én is tartottuk a nő vállát. Aztán felemeltük a kést. Egy pillanat múlva mindketten felnyögtünk és egyszerre sújtottunk le az előttünk rángatózó mellkasra. A penge gond nélkül elmerült a csontok és a szövetek mélyére. A seb széleinél vér bugyogott fel sötéten és csábítóan. Mindketten kihúztuk a késünket és az ágy mellé ejtettük. Mindenről megfeledkezve csúsztam lejjebb és hajoltam rá az általam okozott sebre. Az ajkam a puha bőrhöz ért és én lassan nyelni kezdtem a mélyvörös, fémes ízű vért. Gyorsan és erőteljesen tört a felszínre. Beborította az arcomat, a nyakamat  majd lassan csordogált a felső testemre. Aztán éreztem Lauren arcát az enyém mellett. Kíváncsi és még izgatottabb lettem, ezért felültem. Úgy volt ahogy gondoltam. Ő a másik sebre hajolt és a nő bőréről nyalta fel a vért, ami már csak lassan csordogált. A hüvelyem azonnal lüktetni kezdett a látványtól. Nem bírtam tovább türtőztetni magam. Kigomboltam a nadrágomat és lassan simogatni kezdtem a puncimat. Éreztem milyen nedves vagyok. Halkan nyöszörögtem, miközben Laurent néztem, ahogy egyre érzékibben nyalta fel a kis vérpatakokat. Ő is legalább annyira összekente magát, mint én. Lassan ő is felült. A nő már percek óta nem élt, gyorsan vége lett, ahogy ígértem. 
Lauren felállt és gyors léptekkel mögém került. Megragadta a nadrágomat és elkezdte lefelé húzni. Felváltva emeltem fel a lábam, hogy sikerüljön, a bugyimat szinte letépte rólam, majd a lábam közé nyúlt és gyengéden simogatni kezdett. A felső testemet a véres ágyra nyomta és éreztem, hogy belémtolja egy ujját. Lassan mozgott bennem, közben én a csiklómat simogattam. Egyre hangosabb nyögésekre késztetett, aztán még egy ujját belém csúsztatta és egyre gyorsabb és határozottabb lett. 
- Ezt akarod? – kérdezte rekedtes hangon. 
- Igen – nyögtem hangosan egyre jobban átadva magam az élvezetnek. 
Lauren egyre erősebben ujjazott és én vadul mozogtam rajta, majd a testemet elborította a gyönyör. Hangosan élveztem el, képtelen voltam visszafogni magam. Remegett a lábam, ahogy kihúzta az ujjait a hüvelyemből, de felálltam és én is lehámoztam róla a feleslegessé vált ruhákat. Amikor minden lekerült a földre, a kések mellé szorosan hozzá simultam és megcsókoltam. Éreztem az ajkain a vér ízét. Vad táncot jártak a nyelveink, aztán Lauren újra az ágyra lökött, majd elindult felém. Én is érezni akartam őt, ezért így szóltam: 
- Ki akarlak nyalni. 
Egy pillanatra megtorpant, aztán elvigyorodott és ismét elindult. A lábait átlendítette fölöttem úgy, hogy háttal legyen nekem, majd a puncimhoz hajolt és végignyalt a csiklómon. Közben én is a számba vettem az övét. Ebben a pózban tökéletesen hozzáfértem. Azonos ritmust vettünk fel, ahogy kényeztettük egymást. Úgy éreztem magam, mintha a mennyekben lennék, pedig tudtam, hogy ha létezik, oda biztosan nem kerülök. Lauren nyelve a puncimon és az, hogy közben én is nyalhatom az övét, minden képzeletet felülmúlt. Ő élvezett el előbb. Az orgazmus pillanatában a nyelvemhez nyomta magát és ő diktálta a tempót. Nekem se kellett sok, ahogy magához tért folytatta a csiklóm izgatását és néhány pillanat múlva az én testemet is az orgazmus hatalmas ereje ragadta magával. 
Miután lecsillapodott a légzésem felkeltem az ágyról és körbenéztem a szobában. Lauren már öltözködött. Én is összeszedtem a ruháimat és felvettem őket. Mind véres volt, ahogy a szoba is. Tudtam, hogy ismét tovább kell mennünk. Lehetőleg minél hamarabb. Ezúttal egyáltalán nem vesződtünk semmilyen takarítással. Visszamentünk a szobánkba és összepakoltuk azt a kevés holmit, amink volt, aztán a lehető leghalkabban elhagytuk a várost. 
Három nap múlva már az egész ország televolt a képeinkkel. Minden létező újságban, a televízióban és a rádióban is kérték a lakosságot, hogy értesítsék a hatóságokat, ha látnak minket. Azt hiszem ez lett a vesztünk, bár a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy nem lesz hosszú életem és hogy ez a kaland se fog sokáig tartani. 
Egy poros kis vegyesboltban szúrtak ki minket. Éppen csak befejeztük a vásárlást már hallottam a szirénákat. Összenéztünk Laurennel és tudtuk, hogy futnunk kell. Az autó rendszámát, amivel jöttünk már nyilván bejelentették. Minden erőnket beleadva szaladtunk, de a nyílt terepen esélyünk se volt. Futás közben Lauren megfogta a kezem, erősen szorítottam, úgy kapaszkodtam belé. Tudtam, hogy reménytelen a helyzet, de nem álltam meg. Hallottam, ahogy azt kiáltozzák álljunk meg, aztán eldörrent az első lövés. Mi szaladtunk tovább. Aztán valaki újra elsütötte a fegyverét. Hatalmas rántást éreztem a jobb karomban. Lauren elesett és magával húzott. A hasán vérfolt kezdett szétterülni. Mellé térdeltem és a sebre szorítottam a kezem. Ismét rámkiáltottak:
- Alex Montgomery! Lassan tegye a kezét a tarkójára és álljon fel!
Nem mozdultam. Lauren szemébe néztem. Tudtam, hogy nem fél. Én se féltem. Úgy tűnt, mintha az idő lelassult volna. Lauren táskájába nyúltam és elővettem az egyik kést azok közül, amiket a legutóbbi gyilkosságunknál használtunk. Mielőtt felállhattam volna eldörrent a harmadik lövés is. Éles fájdalmat éreztem a mellkasomban, majd ráestem Lauren testére. A következő pillanatban már alig éreztem a fájdalmat. Olyan gyengeség kezdett rajtam erőt venni, amilyet még soha nem éreztem. Mindent beleadva legurultam Laurenről, közvetlenül mellé. Felé fordítottam az arcomat és a szemébe néztem. Szerettem volna beszélni hozzá, de nem volt hozzá erőm, ezért csak néztem őt. Halvány mosoly jelent meg az arcán. Visszamosolyogtam, aztán hangok nélkül eltátogtam egy köszönömöt. Úgy tűnt mintha ő is mondani szeretne valamit, de kifutott az időből. Látni már én is alig láttam, de éreztem, hogy elment. Nem is akartam már mást, csak követni, bárhová is került. Valahogy tudtam, hogy így lesz, mi összetartozunk még a halálban is. Ugyanabból a szörnyű tűzből születtünk. Hálát és megkönnyebbülést éreztem. Örültem, hogy vége a menekülésnek és a bujkálásnak és még valamit: szabadságot. Olyan fajtát, amelyet még soha nem éreztem. Aztán teljesen megszűnt minden érzékem. Meghaltam.