Az ügyvédnő

Jane Patterson, egy újabb győztes pert tudhat maga mögött. Arcán visszafogott mosollyal lépett ki a tárgyaló teremből, ahol a vádat kíméletlenül romba döntötte. Az ügyfele hosszas hálálkodására, csak egy: "Igazán nincs mit"-el válaszolt, picit mosolyogva. 28 éves kora ellenére, a megye legismertebb, legsikeresebb ügyvédjeként, nem gyakran találkozik olyan üggyel, ami igazán próbára tenné a képességeit. Kivéve a mostanit, ami egy igen kemény per volt. Hetek óta húzódott, és igencsak próbára tette őt. Az ügy minden percét nagyon élvezte, kicsit bánta is, hogy vége, de a győzelem édes íze kárpótolta. Az ügyész, aki utána lépett ki az ajtón, valószínűleg nem így nyilatkozott volna. Hisz a város többi ügyvédje, a per előtt szinte imádkozott, hogy ne Jane-t kapják ellenfélnek. Akik pedig voltak olyan pechesek, hogy ellene kellett pereskedni, már tudták magukban, hogy minden tudásokat latba vetve is kevés az esélyük a győzelemre. Sokszor már a bíróság előtti per egyeztetésen visszaléptek az ellenfelei, vagy elfogadták az általa kínált feltételeket. Amikor tárgyalóterembe belépett, szinte meghűlt a levegő. Határozott, kemény, szigorú. Ez volt az első három szó, amivel jellemezték őt. A nagyon is találó, "Jégkirálynő" becenevet még az egyetemen ragasztották rá a csoport társai, ő pedig egyáltalán nem bánta. Ehhez méltóan, a tárgyalásokra, a fekete kosztümje alá, mindig kék blúzt vett fel. Gyönyörű arca, és karcsú alakja miatt, szinte minden férfinak megakadt rajta a szeme, ahogy a tanuknak is, akik bármit bevallottak volna neki. Aki még nem ismerte, egy visszafogott, szerény ügyvédnőt várt, aki lágy, kedves hangon föltesz pár kérdést, és leül, amilyen a többi ügyvédnő. Ehelyett, a kellemes női hang, úgy szegezte nekik a kérdést, hogy hirtelen azt se tudták hol vannak. Még azokat is megkavarta akik az igazat mondták, így akik nem mondtak igazat, nagyon hamar lebuktak.
- Milyen egy parancsolgató sárkány lehet otthon. Biztos valami papucs a férje. - mondták rá a háta mögött. Nem is sejtették, milyen messze járnak az igazságtól. 
Az ügyvédnő a bíróság épülete előtt elköszönt az ügyfelétől, aki sokadszorra is, hosszas háláját fejezte ki, a fiatal ügyvédnőnek. Jane beült az autójába, berakta maga mellé a táskáját, hosszú, egyenes, barnás-fekete haját hátul összefogta, majd a magassarkúját, egy kényelmesebb, vezetésre is alkalmas, egyszerű, belebújós, balettcipőre cserélte, végül elindult. Ahogy távolodott az épülettől, úgy kezdett halványodni a győzelem okozta öröm, és úgy vette át a helyét a hiány, amit a férje iránt érzett. Az első piros lámpánál megállva, bekapcsolta a rádiót, ám egy idő után már ez se tudta elvonni a figyelmét. Minél közelebb volt, annál jobban haza akart érni, hisz amióta a per tartott, szinte csak dolgozott, a férjével alig tudtak pár szót beszélni egymással. A házuk környékére érve, már szinte az utat sem figyelte. Hazaérve már nem is bajlódott a rendes parkolással, csak egyből megállt a garázsuk előtt, leállította a motort, és már szállt is ki. Határtalan öröm fogta el, amikor belépett a lakásba.
- Mi lett a per eredménye? - kérdezte a férje Logan, átlag magas, kicsit izmos, átlag testalkatú, rövid fekete hajú férfi, miután köszöntötték egymást.
- Van más lehetőség, mint, hogy győztem? - mosolygott Jane, miután letette a táskáját.
- Akkor megérte ennyit dolgozni rajta. - mosolygott vissza Logan, majd végigsimogatta a felesége arcát. Jane csak mosolygott, és bújt a férje kezéhez. - Most viszont máson kéne dolgoznod.
- Tudom. - tört ki a hatalmas mosoly Jane arcán, és már térdelt is le.
A férfi lejjebb húzta a nadrágját, és parancsoló hangon mondta azt, amit Jane már hetek óta várt: - Csináld, ribanc!