Az ördög városa 2. fejezet

2. fejezet

5. rész

Visszatérés


Oliver ott feküdt, a vérbe fagyott Eveline mellett. Kimondhatatlan elégedettséget érzett. Bár most először gyilkolt emberi alakjában,ez igaz, de nem várhatott tovább. A hűtleneknek meg kell fizetni! Hiszen az éjjel nem sikerült megszabadítania a világot egy csalótól. Most végre befejezte, amit akkor félbehagyott. Még mindig hiányzott neki volt kedvese, kinek árulása változtatta szörnyeteggé a férfit. A legjobb lenne, ha elmenne egy időre a városból, hiszen nem akarhatja, hogy gyanakodjanak rá. Egyetlen nő sem csalhatja meg szerelmét, különben megfizet. Gondolta, s Eveline mellkasából kitépett szívét ajkához emelte…

/Néhány hónappal később/

A városban néha még most is emlegették a decemberi gyilkosságokat, de ez nem tántorította el a fiatalokat a késő esti buliktól, és az iskolakerüléstől sem. Az éppen érettségiző osztály néhány tagja Evaline barátai szerveztek egy hatalmas bulit, hogy kiélhessék magukat a vizsgák előtt. Ami igencsak kockázatos volt, tekintve az alkohol fogyasztásának következményeként előtörő amnéziát… a tételekkel kapcsolatban. De fiatalság, bolondság, ahogy a mondás tartja.
Wesley, bár nem volt túl húga tragikus és rejtélyes halálán, megpróbált nem gondolni rá. Valahogy túl kell tennie magát rajta, ahogy azon is hogy Audrey halott. A partit Wesley egyik barátja, Quinn szervezte, és az ő szüleinek házában tartották. A csapat nagy része már ott volt. Eközben Quinn húga, a 16 éves Wanda éppen a barátját csalta meg egy ismeretlen fiúval az emeleten.
Elég gyorsan összegyűltek a meghívott fiatalok, és ment a zene, folyt az alkohol is jócskán. Mivel a zene fülsiketítően és elviselhetetlenül hangos volt, nem hallották az emeletről leszűrődő sikolyt. Eközben Wesley is elég sokat ivott, és beszédbe elegyedett, egy szőke fiatal lánnyal Wicky-vel, majd hevesen csókolózni kezdtek. Órákon át tartott, mígnem Wes eltolta kissé a lányt magától.
- Várj egy kicsit kislány. Had kapjak levegőt.
- Mi a baj baby?
- Itt túl nagy a zaj, menjünk fel az emeletre az egyik szobába, ahol kettesben lehetünk. Ott sokkal kényelmesebb hidd el.- persze Wicky-nek sem kellett kétszer mondani.
- Rendben van, menjünk.



6. rész


Végzetes vonzerő

Wesley és Wicky felfelé tartottak a lépcsőn, nevetgéltek… egy pillanatra sem akarták elengedni egymást. A fiú ivott ugyan, de annyira nem volt részeg, hogy ne érezze a vér szagát. –Istenem! –Gondolta Wes- Már megint kezdődik?Mi lesz ennek a vége? Vajon tényleg visszajött az a gyiklos aki a húgom életére tört?- A fiú elviselhetetlen fájdalmat érzett. Az egész testét átjárta, nem tudta mit évő legyen.
Soha életében nem hitte hogy ennyi vért, ennyi halált, és ennyi szenvedést fog látni. Gyűlölte magát, mert senkinek nem merte bevallani érzelmeit, húga iránt. Ez persze egyáltalán nem beteges, hiszen Wesley tudta, hogy őt csak adoptálták Eveline szülei. A lánynak nem mondták el.. egyszer azért mert még túl kicsi, nem értené meg, aztán pedig eltelt jó néhány év, és már késő volt elmondani.

Wes szerette Audreyt, de nem tagadhatta le, hogy már évek óta szerelmes Evelinbe, és a halála teljesen összetörte a fiú szívét. Gondolatai visszatértek, s tudatosult benne.. felértek az emeletre. Egyre erősebben érezte a vér szagát. Benyitott balra a második ajtón. A látvány ami fogadta felért egy pofonvágással. Wanda ott feküdt mozdulatlanul, vérbe fagyva az ágyon teljesen meztelenül.
A falon ugyanaz a felirat állt, mint hónapokkal ezelőtt Audrey, és Eveline halálának helyszínén. Wicky meglátván a holttestet, sikoltozni kezdett, és elrohant. A zene abbamaradt, Quinn rohant fel a földszintről. A vér szaga megcsapta orrát, mintha csak egy jobb egyenest kapott volna. Mikor szemei rámeredtek húga halott testére, mely tele volt vérrel, a fiú felordított -Meg-megh-meghalt! –kiabálta, majd sírva fakadt és térdre borult.
Wesley hazafelé menet bement a parkba, s leült egy padra.. a csillagokat nézte. A levegő tiszta volt, mélyeket lélegzett. Távolinak tűnt, de valójában néhány méterre tőle egy nő sikoltott.

A mellette álló férfi csak bámult, és nem tett semmit. Hihetetlen, milyen gyáva egy olyan ember, aki szereti a párját. Egy hatalmas szőrös szörnyeteg rontott rá az asszonyra. Wes-nek eszébe jutott mit mondott a rendőrnek Eveline, mikor kikérdezte a támadásról. A Wendigo visszajött, hogy újabb áldozatokat keressen.
A másodperc töredéke alatt odarohant a nőhöz, aki nem volt más, mint az édesanyja. Öklével verte a szörny testét, ahol csak érte, majd meglátott egy hatalmas fadarabot, felkapta, és a Wendigo mellkasába szúrta. Egy pillanatra megbénult, mert a lény megragadta a karót, és ordítva kihúzta a mellkasából. Sárgás, zöldes folyadék szivárgott a sebből. A fiú szíve megszakad, és sírva fakadt, mikor a földön fekvő édesanyjára vetette tekintetét. Későn érkezett. A lény akkorra már kitépte a nő szívét, és eltűnt az éjszakában…