Az ördög városa 11. - 12. fejezet

11. fejezet


A szökés


17. rész

2006. augusztus

Carrie az erdőben menekült. Az elmúlt években Oliver házának foglyaként élte életét kislányával együtt. Már nem tartotta a férfi mindig megkötözve, kapott ételt, tisztálkodhatott, és néha még a szabadba is kimehetett.
A kínzások rabságának első pokoli éve után fokozatosan szűntek meg néhány hónap alatt. Egyre ritkábban vagdosta össze a férfi Carrie bőrét, nyomott el rajta cigarettát, vagy égette meg öngyújtóval.
Reggel hét óra körül járhatott, amikor egy órával ezelőtt a férfi elment, hogy ételt hozzon nekik, bezárta ugyan Carrie-t a szobájába, de valamire nem számított. Miután a férfi elment, Carrie a lepedő egy darabjába csavarta a kezét, és kitörte az ablakot. Kiemelte lányát, majd maga is kimászott, és ettől a pillanattól nem volt megállás. Rohant, ahogy tudott, s mikor már Emma nem bírta, őt karjába kapva futott az erdőbe. Az oldala már szúrt. Az elmúlt évek alatt a férfi a pincében tartotta, s tegnap este döntött úgy , hogy a lány és Emma kapnak egy szobát a ház földszintjén.

Carrie megállt, hogy kifújhassa magát. Egy fának támasztotta a hátát, és kezével a térdére támaszkodott. Kapkodva szedte a levegőt. Nagyon legyengült, lefogyott, alig maradt ereje. De tudta, hogy küzdenie kell. Emmáért, és Wesley-ért. A főút már csak néhány méternyire volt tőle. Kislányát kézen fogva mentek, míg el nem érték az út szélét. Carrie-nek nagy szerencséje volt. Alig öt perccel később már leintett egy kocsit, s a fiatal nő bevitte őket Los Angelesbe. Az asszony megállt egy benzinkútnál, Carrie pedig megköszönte az utat, és segített Emmának is kiszállni a kocsiból.
Ezután a lány leintett egy taxit, és Wesley lakásának címét mondta be. Miután odaért, fizetett, és lányával együtt bement a lépcsőházba. Gyorsan kapkodta a lépcsőket, s mikor felért, lihegve nyomta meg a csengőt. Miközben várt, hirtelen megtelt szíve félelemmel… mi lesz ha már nem is lakik itt? Vagy ha van valakije és engem régen elfelejtett? Gondolatait az ajtó lassú csikorgó nyílása törte meg.

- Carrie? – kérdezte Wesley, aki az ajtóban félmeztelenül ácsorgott. Szeme elkerekedett, s megtelt könnyekkel.
- Én vagyok!


- Jézusom, Carrie! – kiabált Wesley, s mikor átölelte a lányt, a könnyek sebesen folytak végig arcán.
- Nincs semmi baj drágám, itt vagyok. – Mondta Carrie, és ő is szorosan magához ölelte.

Kibontakozva az ölelésből Wesley egy kicsit magához tért.

- Ne ácsorogjatok itt, gyertek be!

A lányok bementek, az ajtó becsukódott, és a nappaliba mentek, ahol Carrie mindent elmesélt. Miután Wesley végighallgatta, alig tudott megszólalni.

- Nagyon sokáig kerestettelek… évekig, de a nyomozók feladták.
- És mi lesz most Wesley? Mi lesz velünk?
- Hogy érted ezt?
- Hiszen nagyon sokáig voltam rabságban. Nem tudtad mi történt. Gondolom, van feleséged, és gyereked…
- Nincs. És sosem akartam senki mást, csak titeket.
- És mit tegyünk azzal a szörnyeteggel?
- A rendőrségre nem mehetünk, mert kinevetnének, ha elmondanánk, hogy egy démon rabolt el.
- Démon ellen csak természetfeletti erővel lehet harcolni.
- Majd lopok neked.
- Komolyan mondtam. Én hiszek az ilyesmiben. Régen én magam is gyakoroltam boszorkányságot. Talán sikerülhet. Írok egy igézetet, és főzök egy bájitalt. Oliver most úgyis dühös, hiszen megszöktünk Emmával. És téged is meg akar ölni. Mindent elmesélt, arról ami történt, és mért gyűlöl téged annyira.
- Szóval szerinted én legyek a csali?
- Vagy mindannyian.




12. fejezet



Leszámolás



18. rész


2006. december

Az elmúlt hónapok különleges esemény nélkül teltek. Wesley Carrie és Emma minden idejüket együtt töltötték, s eközben a nő a megsemmisítő bájitalon dolgozott. A Karácsony kellemesen, és boldogan telt el, s mikor már azt hitték volna, hogy a bosszú elmarad, december utolsó napjának éjjelén Oliver berontott a házba. Wendigo alakjában sokkal nagyobb erővel rendelkezett, így nem jelentett áttörni a számára papírvékony téglafalat.



- Szóval itt vagytok! – ordított a Wendigo. Gonosz, démoni lelke felemésztette Oliver egész testét.
- Wesley a bájitalt, gyorsan!
- Oh kedves, ne fáraszd magad. Nem fog működni! Inkább gyere szépen magadtól, ne akard hogy kényszerítselek!
Wesley rohant, bájitallal a kezében, és Carrie-nek dobta. A lány a szörnyeteg felé dobta, és hangosan mondta a varázsigét:

Démoni erő
Közel s távol
Űzd el a gonoszt,
Ebből a házból!

Ördögi lélek távozz el!
Pokol tüze égessen el!

Eme test legyen tiszta!
Gonosz hatalom, többé ne térjen vissza!



19. rész


A vég 3./1.


Oliver visszaváltozott emberi alakjára, és a gonosz démoni lélek vöröses felhője elhagyta a testét. A férfi már csak ember volt, nem emlékezett semmire, ami az érettségi utolsó éve óta történt vele.

20. rész


A vég 3./2.


Wesley, és Carrie összeölelkeztek, s miután elengedték egymást, a férfi elé térdelt.

- Carrie! Olyan sok mindenen mentünk már keresztül, szeretjük egymást. Tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom, de nem akarom, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy most megkérdezzek tőled valamit. Lennél a feleségem?
Carrie-t mindez váratlanul érte, de boldog akart lenni, és tudta senki más oldalán nem lehetne teljesebb az élete.

- Igen.

21. rész


A vég 3./3.


Mikor Wesley, megkérte Carrie kezét, csak egymásra figyeltek, s nem vették észre, hogy a démoni vörös fény eltűnt Emma testében. Mikor Carrie ránézett, azt hitte, csak a lámpa sárga fénye csillant meg a szemében…