Másnap reggel a nagy csomagokkal elindultak a reptérre. Tamás megnyugtatta a lányt, hogy bármennyi csomagot hozhat és adott neki ajándékba egy bőröndszettet, de arra is figyelmeztette, hogy ahová mennek ott is lehet mindent kapni. Lili nem vitte túlzásba a pakolást, amin a férfi meg is lepődött. Ő ahhoz volt szokva, hogy a nők, akikkel utazott az egész gardróbjukat bepakolták, és amikor odaértek, akkor mégis arról panaszkodtak, hogy mennyi mindent otthon hagytak. A lány panaszára is fölkészült. A repülőút neki már nem jelentett nagy élményt, megszokta és nem foglalkozott vele. Úgy viselkedett, mintha csak kocsival ruccanna át egyik helyről, a másikra, de a lány csodaként élte meg a repülést és ezt a csodát meg is akarta osztani a férfival. Tamás örült, hogy a családi géppel mentek és más nem látta a lány lelkesedését, bár emlékezett arra, hogy Péter is mennyire imádta a repülést. Lilit nem lehetett elhúzni sem az ablaktól, ahová szinte rátapadt és lelkendezve nézte a hófehér felhőket, a pici autókat, a házakat, a tájat, amely innen föntről annyira más és csodálatos volt számára. A leszállás után hosszan csókolta a férjét.
- Köszönöm neked ezt a csodát! – mondta rajongva.
- Nincs mit – a férfi nem tudta átélni a csodát, de élvezte a lány lelkesedését, mert tudta, hogy őszinte.
A reptéren egy kocsi várta őket sofőrrel, és tényleg nem kellett a csomagokkal foglalkozniuk, a város felé indultak, ahol a tengerhez érve egy hajóba szálltak át. Lili ezt is lelkesen fogadta. Csodálattal nézte Velencét, a házakat, a vizet, a hajókat. A kis mólóra lépve újra körülnézett és a férje nyakába csimpaszkodott.
- Mondtam már, hogy mennyire imádlak? Ezért a látványért nem is tudom, mit adhatok neked cserébe – Tamás elmosolyodott.
- Nem kell mindenért adnod valamit, de a látványért majd azért behajtok némi jutalmat, hiszen minden rajtam múlt, az is hogy most süt a nap.
A lány is elnevette magát. A férfi fölkapta és már vitte is a karjaiban fölfelé a lépcsőn a márvány lépcsőházban. A sofőr ment mellette, nyitotta neki az ajtót, majd a kezébe adta a kulcsokat és elköszönt. Lili próbált körülnézni, de nem igazán sikerült, mert a férfi a hálószobába vitte és letette az ágyra. Megállt a lány fölött és mosolyogva nézte, aztán megint fellobbant benne a tűz és úgy érezte uralkodnia kell, mert annyira szerette a lányt, hogy ettől már megijedt, de amikor úgy érezte uralja, akkor megkönnyebbült. Ráfeküdt a lányra és a kezeit a feje fölött lefogta, keményen hatolt a szájába a nyelvével és úgy döntött, hogy most a szopásra is megtanítja a feleségét. Igaz eddig is próbálkozott, elég ügyetlenül a lány a szájjal kényeztetéssel, de most igazi oktatást akart neki adni belőle. Lecsupaszította a lányt teljesen és ő is levetkőzött, aztán a lány fölé térdelt és a szájába nyomta a farkát. Lili meglepődötten nézett föl rá, és ettől a nézéstől annyira beindult, hogy egyre keményebben nyomta be vaskos férfiasságát a lány szájába. Lili próbálta megmarkolni és kissé visszatartani, hogy ne menjen mélyre, de ő szerette volna, ha mélyebbre nyomakodhat és mikor a lány már szinte fuldokolt, akkor kihúzta és a levegő után kapkodó lányt nézte és már megbánta, hogy ilyen kemény volt. Ezután elárasztotta a kicsi feleségét a gyengédségével és feledtetni szerette volna a kemény kezdést. A szájával kényeztette, szívta, csókolta a csiklóját és érezte, amikor remegve élvez a keze alatt, aztán nem engedte csitulni, mert még mindig lelkiismeretfurdalása volt és újra a csúcsra vitte a szájával és az ujjaival. Lili már kimerült volt, mire belé hatolt és dugni kezdte. Már ő is annyira fel volt izgulva ekkor, hogy hamar kielégült.
Amikor már fáradtan lihegve feküdtek egymás mellett, Lilinek akkor sikerült fölmérni a csodás szobát. Modern bútorok, minimál stílus, régies belső tér, hatalmas üvegablak, ami a teraszra nyílt. A lány lelkesen kelt föl és állt meg az ablaknál. A látvány annyira lenyűgözte, hogy alig jutott szóhoz. A Grand Canaléra nézett az ablak, de a lenti nyüzsgésből egy hang se hallatszott föl. Hallotta a lány, hogy valaki motoszkál kinn, ami kicsit zavarta, bár már kezdett hozzászokni ahhoz, hogy mindig személyzet veszi körül. Magára kapta a takarót és kinézett, látta, hogy láthatatlan kezek fölcipelték a bőröndjeiket és letették az előszobában. Sejtette, hogy szakácsnő is van, aki most készíti nekik a finomságokat. Tamás szunyókált, de ő nem akarta hagyni, mert ahhoz volt kedve, hogy kóboroljon ebben a csodás városban. Bement zuhanyozni, majd fölvette a ledobált ruháit és nekiindult fölfedezni a lakást, majd a környéket is. Nem figyelte az utat, mert a város, a kis hidak, az eldugott sikátorok, a házak, mintha egy másik, régi korba került volna vissza, ez teljesen elvarázsolta. Ámulva sétált és bámészkodott. Amikor magához tért, már késő volt odafigyelni az útra, már nem tudta hol van, és merre kell menni hazafelé. Haladt tovább utcáról utcára és egyre ijedtebb volt. Eszébe jutott, hogy azt sem tudja hol laknak, mi lehet a cím. A zsebében kutatott és megtalálta a mobilját, hívta Tamást, de a telefon olaszul beszélt hozzá. Nem volt beállítva a készüléke külföldi használatra. Kétségbeesetten állt meg és akkor jutott eszébe Péter. Sms-t küldött a férfinak.
- Föl tudsz hívni? Most! – a férfi egy percen belül jelentkezett is.
- Mi történt? Jól vagy? – a hangja aggódó volt.
Lili a férfi hangját hallva megnyugodott.
- Neki indultam sétálni és most nem tudom, hol vagyok – a férfi nevetett.
- Ismerős érzés. Velencében sokszor jártam így. Ne félj, majd kivezetlek – nyugtatta a lányt, majd nekiállt elmagyarázni, hogy mit csináljon.
A lány szaladt is a férfi utasításai szerint, és nézte az utcatáblákat, majd elindult a megfelelő irányba. Amikor már ismerős volt a környék, elbúcsúzott a férfitól. Úgy érezte, mintha Péter egy kicsit ott lett volna vele. Megígérte a férfinak, hogy térkép nélkül nem indul el másnap és a lejátszót is vinni fogja, amit a férfitól kapott.
- Ha már otthon vagy, azért küldj egy sms-t, hogy tudjam rendben hazaértél.
A lány megígérte és még azt kérte, hogy ne árulja őt el Tamásnak, mert az aggódna érte és nem engedné el egyedül legközelebb.
- Most sem értem, hogyan engedhetett el egyedül? – kérdezte Péter
- Nem is engedett el, mert ő elaludt, de nekem ki kellett mozdulnom, annyira izgalmas ez a város – lelkesedett a lány.
Péter tudta, hogy amikor megérkeztek egy hatalmas szeretkezés után aludthatott el Tamás, és irigyelte őt ezért, de azt is tudta, hogy ő ment volna a lánnyal, egy percre sem hagyta volna magára. Lili belépett a házba és elindult fölfelé a lépcsőn, de már közben írta az üzenetet Péternek, aztán készített egy képet magáról és azt is elküldte. A férfi rögtön letöltötte a lány képét a gépére és a telefonján is berakta a lány száma mellé, hogy ez jelenjen meg, ha hívja.
- Hol voltál? Már izgultam érted – fogadta őt Tamás.
- Muszáj volt körül néznem – védekezett Lili.
A férfi az elkövetkező napokban többször is elment a lánnyal sétálni a városba, de Lili ezt nem tartotta elegendőnek, és ő akkor, amikor a férje telefonált vagy írt, akkor is elindult felfedező utakra. Ezután már sokkal jobban figyelt és minden esetben vitt magával térképet és a kis lejátszót a fülébe dugta, ahonnan Péter hangját hallotta vagy csodálatos zenéket, amik a hely hangulatához passzoltak. A férfi több órányi anyagot vett föl neki, amiben csodálatos sétákra invitálta. Lili ment a kis sikátorokon keresztül, a tereken, lagúnákon át a kis hidakon és Pétert hallgatta. Az asszisztense, naponta bejelentkezett és elmondta miket tervez, miket végzett el, kivel találkozott és a lány hozzájárulását kérte a teendőkhöz. A lány arra kérte, hogy mindent mutasson meg Péternek is.
Amikor Péter hallgatta az asszisztenst, mindig tudni akarta, hogy Lili mit szólt a dolgokhoz és mindent jóvá hagyott, ami a lánynak is tetszett.
Állandóan a lányra gondolt, nagyon hiányzott neki Lili jelenléte. Tamással többször beszélt és próbált nem érdeklődni, de képtelen volt. Mindig meg kellett kérdeznie, hogy hogy van a lány. Tamás is szívesen mesélt róla. Tudta, hogy Péter az egyetlen talán, aki annyira szereti a lányt, mint ő. A városból két hét után mentek tovább Toscanába Péter birtokára. A lány útközben is ámuldozott. Imádta Olaszországot, szinte a szerelmese lett már Velence után is, de amint haladtak befelé az országba ez a szerelem egyre mélyült. A Garda tó környékén is megálltak, de amikor megérkeztek Firenzébe, Lilit alig lehetett rávenni, hogy haza menjenek, csak ment volna és mindent látni akart még aznap. A birtokra fáradtan értek éjjel, amikor már szinte semmit sem lehetett látni. Bedőltek az ágyba és rögtön elaludtak, de másnap reggel a lány korán ébredt és kiállt a teraszra, ahonnan a látvány, ami elé tárult teljesen elvarázsolta. A rendezett sorokban futó szőlőtőkék, a dombocskák, a fel-felbukkanó fák, a kanyargós utak, virágos mezők olyan látványt nyújtottak, hogy a lány szíve megremegett, mintha most ért volna haza. A házaspár, aki a birtokot kezelte idős volt, de velük laktak a gyerekeik is családostul, ami nagyon tetszett a lánynak. A birtok közepén állt a hatalmas kúriaház, amiben ők laktak és az épületcsoportban volt a nagy parasztház is ahol a gondnok és családja élt. A fiataloknak kicsi gyerekeik voltak, több korosztályból. Lili megkedvelte a gyerekeket és azok is őt, szinte állandóan együtt kóboroltak a környéket. A gyerekek voltak az idegenvezetői. A kicsik tanultak tőle angolul ő meg tőlük próbált olaszt elsajátítani. Az idős asszony és a menye főzött minden nap, ami a lánynak is megtetszett és megpróbált több órát is a konyhában tölteni velük és ellesni a titkaikat. Amikor Tamás két hét után újra hosszabban beszélt Péterrel, elújságolta, hogy Lili már önállóan főzött neki, és minden szabad idejét a gyerekekkel tölti a környéken kószálva.
- Imádja a gyerekeket és ezért állandó lelkiismeret furdalásom van, mert én nem tehetem őt anyává, pedig az minden vágya. Ha látnád milyen szomorú minden hónapban, amikor kiderül, hogy most sem sikerült. Képtelen vagyok neki megmondani, hogy hiába vár – Péter próbálta vigasztalni.
- Vannak még más lehetőségek is. Beszélj neki a problémádról. Biztos megérti, hiszen baleseted volt és belemegy a mesterséges megtermékenyítésbe.
- Az nem olyan. Ez szóba sem kerülhet köztünk, hiszen ő megérdemli, hogy igaziból mindent átéljen.
Péter figyelmeztette.
- Ezt nem teheted vele. Kérlek, beszélj vele – Tamás már otthon is előállt egy képtelen ötlettel, ami vonzotta őt, de mégis viszolygott tőle.
Tamás azt akarta, hogy ő ejtse teherbe titokban a lányt, aztán az egésznek legyen vége gyorsan egy együttlét után és Tamás elismerné a gyereket minden kérdezés nélkül. A férfi most is előhozta a témát.
- Péter nem csak értem, és érte kell megtenned, hanem a családunkért is. Nem akarok idegen beültetett sejtet, amiből a gyerek születne, nekem az kell, hogy igazi Széchenyi legyen, és ha nem én, akkor te vagy úgyis a sorban a következő. Ha beültetésre mennénk, tudod, hogy a gyerekem nem örökölhetne. Péter meg kell tenned - a férfi nemet mondott, de már alig tudta magát meggyőzni, hogy így jó, hiszen arra vágyott, hogy a lányt ölelhesse, ha csak egyszer is.
Tamás minden beszélgetésük alkalmával fölhozta a témát és kihasználta, hogy tudta, hogy Péter szerelmes a feleségébe. Hosszan mesélt a lány tevékenységéről, arról, hogy már milyen jól beszél olaszul, hogy már kerékpárt is vettek, amivel hosszú túrákat tesz. Naponta be kerekez a szomszéd kisvárosba és bevásárol az ebédhez. Arról is mesélt, hogy egyre jobban főz és élvezi is a főzést. Elmondta, hogy a könyve miatt vissza kell mennie Angliába egy hónapra és nem akarja a lányt egyedül hagyni.
- Péter, gyere ide és tedd meg végre értünk – próbálta meggyőzni a férfit.
Péter gyötrődött, napokig törte a fejét, majd nem tudott már gondolkodni sem és igent mondott.
- Odamegyek hétvégén, de addigra gyere el, és amikor jössz, előtte szólj, hogy el tudjak menni. Nem ígérem, hogy biztosan megteszem, de odamegyek, hogy ne legyen egyedül – Tamás tudta, hogy Péter annyira szerelmes, hogy képtelen lesz ellenállni az ő gyönyörű, és ártatlan feleségének.
Lili tényleg nagyon élvezte az életet itt. Imádta a tájat, minden nap csodálattal állt meg a domb tetején, amikor a városba indult kerékpárral és szinte könnyes volt a szeme a táj szépségétől, ami minden nap változott valamit és mindig csodaszép volt. Megértette Pétert, aki itt vette meg ezt a házat. Sajnálta, hogy nincs ott a férfi, és nem tudják együtt fölfedezni ezt a sok szépséget. Tamás ugyan el-elment vele sétálni, na és kocsival is bejárták a vidéket, de nem annyira lelkesedett, és őt kinevette az állandó lelkesedés miatt. Nem is értette, hogy hogyan tud mindent annyira élvezni, hogy tud egy szál mezei virágnak annyira örülni.
Lili egy szál virág tökéletességén is elsírta magát időnként. Annyira vágyott már a terhességre, hogy mikor a gondnok menye egy ilyen könnyezés láttán azt mondta biztosan babát vár, ő nagyon boldog volt és napokig csak repdesett, aztán amikor megbizonyosodott felőle, hogy tévedtek, akkor nagyon szomorú volt és egyedül járta a vidéket könnyezve. Nagyon szeretett volna egy kisbabát. Szerette volna, ha meg tudja ajándékozni Tamást egy kisbabával. Péter azért is hiányzott neki, mert úgy érezte vele mindent meg tudna beszélni. Bár szinte naponta kapcsolatban voltak a férfi az utóbbi időben nem volt annyira közvetlen, csak a munkáról beszélt a lánnyal, és amikor azt befejezték, akkor gyorsan elbúcsúzott.
A lány éppen egy hosszú kirándulásról ért haza, ahová a gyerekeket is vitte magával és közben angolul és olaszul beszéltek fölváltva, mikor Tamás komoly arccal fogadta.
- Holnap reggel elutazom. A könyvem kiadójával tárgyalok, az utolsó simításokat végezzük, és nem tudom, meddig leszek távol. Ha akarsz, jöhetsz, de azt hiszem, az jobb lenne, ha maradnál, mert úgy látom itt boldog vagy.
A lány szomorúan ült a férjével szemben az asztalnál és belegondolt abba, hogy nem fogja minden nap látni.
- Nem fogom kibírni nélküled. Megyek veled haza – mondta határozottan.
- Nem lenne jó, hiszen én egész nap a kiadóban leszek, és nem tudok veled lenni – mondta a férfi, aztán a főadut is bevetette.- Péter ide fog jönni, a napokban. Nem leszel egyedül.
A lány arca földerült. Nem tudta és nem is akarta elrejteni az érzéseit.
- Idejön? Biztos? Péter jön? Mikor? Annyira örülök!- örömében odaszaladt a férjéhez és megcsókolta. Tamás már majdnem féltékeny volt az öröm láttán, de tudta, hogy ez az öröm kell ahhoz, hogy a terve megvalósuljon. Remélte, hogy Péter nem fog majd ellenállni ennek a tüneménynek.
- Nem tudom pontosan mikor jön, de a napokban tervezi. Igazából meglepetésnek szánta, ezért kérlek, lepődj meg nagyon.
A lány kacarászott.
- Nagyon, nagyon meglepett leszek – mondta és újra megcsókolta a férjét. – Nem baj, ha tényleg nem megyek veled? Itt annyira jó és ha Péter is jön, akkor mindent megmutathatok neki. Megmutatom, hogy milyen jól főzök és azt is, hogy beszélek olaszul és azt is, hogy tudok bicajozni – sorolta lelkesen a lány.
Tamás átölelte és ezen az éjjelen többször is bizonyította mennyire szereti a feleségét. Reggel korán elment, de a lány fölkelt és kiment vele a ház elé, ahol forró csókokkal búcsúzott.
– Siess vissza hozzám – mondta sírós hangon. - Nagyon fogsz hiányozni - a szemei könnyesek voltak, és amikor a férfi beszállt a kocsiba és elindult, már nem tudta visszatartani a könnyeit, keservesen zokogott és hosszan nézett az autó után.
Tamás is szomorú volt. Kicsit attól is félt, hogy a terve rosszul sül el, bár bízott Péterben. Azt gondolta, amikor elengedte a lányt és beült a kocsiba, hogy legközelebb már nem ez a lány lesz az, aki fogadja. Valami meg fog változni, de remélte, hogy a gyerek mindent elfeledtet velük.
Lili egész nap a gondnokék családjával volt és a nők befőzési recepteket, praktikákat osztottak meg vele. Lekvárokat, chatnikat és pestókat készítettek. Észre sem vette Tamás hiányát addig, míg este vissza nem ment a házba, de szerencsére a férje nemsokára bejelentkezett a videotelefonon és hosszan beszélgettek. Lili aztán a gép mellett aludt el. Másnap reggel éppen nyújtózkodott, mikor meghallotta, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt, nem is gondolkodott, kipattan az ágyból és rohant lefelé a lépcsőn, majd ki az udvarra és Péter karjaiba. A férfi boldogan kapta föl és átölelve megpördült vele.
- Úgy örülök, hogy itt vagy! – mondta a lány és a férfi tudta, hogy ez az öröm őszinte.
- Örülök, hogy itt vagyok – adott puszit a lány arcára. A gondnokék is megjelentek és a gyerekek is körbe rajongták, akiknek ajándékcsomagokat osztott szét. A lányt is meglepte aztán azzal, amit mondott.
– Szerintem holnaptól kivehetik az éves szabadságukat és elutazhatnak a tengerparti házamba. Itt nem lesz semmi gond, hiszen Lilit megtanították főzni úgy hallottam. Már kezdhetik is a pakolást. Ma is ellátjuk magunkat, ugye Lili? – nézett a lányra, aki meglepetten, de helyeselt.
A gondnokék boldogan mentek haza. Lili a konyhába sietett és nekiállt gazdag reggelit készíteni a férfinak.
- Biztos éhes vagy – tette elé a finomságokat. Péter nekiállt az evésnek, de minden második falatot a lány szájába tett. Amikor jóllaktak a lány nekiállt mesélni és mutogatni.
– Gyere, menjünk el sétálni, annyi mindent meg akarok neked mutatni - húzta a férfit maga után. Arra nem is gondolt, hogy esetleg Péter fáradt lehet, hiszen hajnalban kellett indulnia, hogy ilyen korán ideérjen. Útközben lelkesen mesélt a férfinak, és amikor a folyóhoz értek leültek a partra és a vizet nézték megbabonázva. Péter lefeküdt a fűbe, aztán egy idő után el is szundított. Lili odahúzódott hozzá és a fejét az ölébe húzta, és a haját simogatta. A férfi kb. fél óra múlva kinyitotta a szemét és mosolygott.
- Nagyon szépet álmodtam – mondta és a fejét a lány ölébe fúrta.
- Bocsi, hogy így lerohantalak. Gondolhattam volna, hogy fáradt vagy – szabadkozott a lány és tovább simogatta a férfi haját. Péter fölült és a szemébe nézett.
- Veled minden perc csodálatos – megsimogatta a lány arcát, aztán fölállt, fölsegítette és elindult visszafelé.
A házhoz érve a gondnokékat nagy munkában találta. Az asszonyok a konyhában pakoltak és a lánynak magyarázták, hogy mit mire használhat majd föl. A család délutánra pakolt össze és indult el a tengerhez boldogan.
- Szép volt tőled, hogy elengedted őket – mondta a lány és odabújt a férfihoz, aki magához húzta és halkan mondta.
- Önző voltam, kettesben akartam veled maradni – majd elengedte a lányt és elindult befelé. – Szerintem öltözz föl és menjünk be a városba vacsorázni – a lány már szaladt is az emeletre boldogan.
- Fél óra múlva itt lent találkozunk – kiáltotta még vissza.
A kisvárosban a főtéren volt a vendéglő, ahová a jó idő miatt a teraszra ültek ki.
Tamás és Lili már jártak itt többször is, de a lány nem tudta, hogy Péternek itt milyen kapcsolatai vannak. A dekoratív, olasz tulajdonosnő, amikor meglátta a férfit rögtön odajött és átölelte, látszott mennyire megörült neki.
- Itt maradsz éjszakára? – kérdezte tőle olaszul.
Péter a lányra nézett és úgy mondta már angolul.
- A sógornőmmel jöttem – mondta és nem magyarázkodott. – Bemutatom neked Lilit, Tamás feleségét – a lány a kezét nyújtotta, de a nő ezt nem fogadta el.
Mondott még valamit a férfinak, amit ő nem értett és elment. Ezután már csak a pincérek szolgálták ki őket és a lány eléggé kellemetlenül érezte magát. Sejtette, hogy a nő Péter szeretője volt, és arra számított, hogy a férfi vele marad, és most őt hibáztatja amiért nem. A lány próbált enyhíteni a hangulaton és odasúgta a férfinak.
- Maradhatsz, ha engem valakivel hazavitetsz, vagy haza szaladsz velem és visszajöhetsz – Péter a szájára tette a kezét és a szemébe nézve súgta vissza.
- Veled akarok lenni és nem vele. Akartam, hogy lássa, hogy nem akarok vele lenni. Már többször is közöltem vele, hogy vége, de nem tudja elfogadni. Az elfogadhatatlan, hogy rád féltékeny – megsimogatta a lány kezét, aztán a vacsora végén elnézést kért és bement a nőhöz a vendéglőbe.
Pár perc múlva jött vissza és szótlanul kísérte a lányt a kocsihoz. Lili fejében az járt, hogy neki is el kellett volna menni Tamással, és akkor Péter együtt lehetne a nővel nyugalomban. Úgy gondolta most miatta utasította el. Ez igaz is volt, mert Péter mióta a lányt ismerte, nála szóba sem jöhetett más nő, hiszen csak a lányra tudott gondolni. Hazaérve a lány hangulatát még mindig a vendéglői találkozás felhőzte. Hallgatagon ült le a nappaliban, és csak nézett maga elé, majd fölment a szobájába és bejelentkezett Tamásnál. Mesélt neki a gondnokék elutazásáról és a vacsoráról a városban, de a találkozást nem említette, csak azt mondta fáradt és mindjárt le fog feküdni.
- Péter most hol van? – kérdezte a férje aggódva.
- Lent hagytam a nappaliban – a lány szomorúnak látszott. – El kellett volna mennem veled. Akkor talán Péter a régi szerelmével lehetne. Tudtad te, hogy a vendéglősnő a kedvese? – Tamás aggódott.
- Úgy tudom, annak már vége. Nem haragudj Péterre olyanért, amiről nem tehet – védte a férfit. – Fáradtnak és szomorúnak tűnt, kérlek, inkább vidítsd föl – a lány megígérte, hogy segít Péternek kikapcsolódni. Befejezték a beszélgetést és a lány automatikusan rákattintott Péter nevére a listában, arra nem is számított, hogy a férfi ott lesz a vonal végén.
- Szia – jelentkezett be.
- Szia - kuncogott a lány.
Nekiálltak beszélgetni, mint ahogyan minden este, amikor a férfi még otthon volt.
– Hiányzol – mondta közben a lány és a férfi ekkor fölpattant és átszaladt hozzá a hálószobába.
Lili az ágyon feküdt és kacagott, amikor a férfi mellé heveredett.
– Ha minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülhetne.
- Van még kívánságod? Mindet teljesítem – mondta a férfi és kikapcsolta a videó kapcsolatot. – Beszélgessünk még, vagy így szemtől szemben nem megy? – Lili fölült és komolyan mondta.
- Veled mindig meg tudok mindent beszélni. Annyira örülök, hogy itt vagy velem – mesélt a férfinak az itt töltött napokról és az lelkesen hallgatta – Péter én itt olyan nagyon boldog voltam, de tudtam, hogy egy valami hiányzik és az te voltál. Veled szeretnék a dombok között sétálni, a folyóban fürödni, az úton bicajozni, szamócát szedni – a férfi átölelte és a szájára hajolva megcsókolta.
Lili nem ellenkezett, ez is olyan természetes volt köztük, hogy nem is tudott volna tiltakozni. Eszébe jutott az a szenvedély, amit akkor érzett, amikor a rendőröknek segítettek, és a szeretkezést imitálták. Egy pillanat alatt vad szenvedély gyúlt a testében és már nem tudott gondolkodni. Vadul csókolóztak, a férfi ölelte és simogatta, lassan fejtegette le róla a ruhákat, majd közben ő is megszabadult egy-egy darabtól a lány segítségével. Lili agyában még egy pillanatra megfordult az, hogy ez nem helyes, de ezt elnyomta valami, ami erősebb volt mindennél. Lihegve álltak meg egy pillanatra mikor már mind a ketten meztelenek voltak, aztán még vadabbul vetették magukat a szeretkezésbe. Most nem imitáltak, ölelték egymást, és amikor a férfi a lány hüvelye felé törekedett az boldogan fogadta be, sőt még lökte is magát előre, segített a csípőjével. Péter a behatoláskor a gyönyörtől ordított és a lány is kéjesen nyögött föl, mire a férfi megállt és a fülébe suttogott.
- Fájdalmat okoztam?
- Jaj, nem, annyira jó! – sóhajtott föl a lány és újra lökte előre a csípőjét, hogy még beljebb tudja a férfit, aki boldogan merült bele a szenvedélyes szeretkezésbe.
A póz ugyanaz volt, mint amit a rendőröknek és a maffiózóknak bemutattak, de most nem játszottak, most minden lökéssel közelebb kerültek a csúcshoz, ami már nem volt messze, hiszen minden mozdulatuk kéjes gyönyört okozott. A csúcsponton, mind a ketten vonaglottak és hangosak voltak, majd erősen lihegtek, de néhány pillanat múlva újra ölelkeztek, és a férfi fölkapta a lányt és kiment vele a fürdőszobába. Ez is kísértetiesen hasonlít ahhoz a mímelt szeretkezéshez, ahol alig tudtak uralkodni magukon, de most semmi sem állította meg őket, most újra és újra szerették egymást. Ez az éjjel a gyönyör, és az egymásra találás hangulatában telt. Már hajnalodott, mikor kimerülten elaludtak egymás karjaiban, még mindig összeolvadva. A reggeli napsütés is így talált rájuk. Péter rögtön csókolta a lányt, aki most zavarban volt.
- Ami ennyire jó, az nem lehet bűnös dolog, de hiába próbálom megmagyarázni, tudom, hogy nem lett volna szabad ezt tennem.
- Kérlek, ne gondolkozz. Lehet még egyetlen napot, órát, percet együtt lennünk úgy, hogy nem tör ránk a bűntudat? Szeretlek. Ez bármennyire is bűn, nem tagadom, és ki kell mondanom, hogy te is tudd, bár azt hiszem eleget bizonyítottam – a lány odabújt hozzá és teljesen hozzátapadt a férfihoz.
- Nem is tudok gondolkodni, hiszen még alszom – mondta halkan és közben a száját is fölkínálta a férfinak újra, majd a csípőjét nyomta oda hozzá és alig várta az újabb behatolást.
A szeretkezésük annyira más volt, mint ami Tamással történt, az komótos és kiszámítható, vagy vad és durva, ez szenvedéllyel teli és vad. Lili úgy érezte a testét tűz égeti, olyan tűz, ami gyötrelmes és csodálatos. A csúcsokra érve mindig lihegve néztek egymás szemébe, és megfogadták, hogy ez volt az utolsó, de aztán újra kezdték. Közben szundikáltak, és zuhanyoztak, de az is mindig szeretkezéssel végződött. Órák múlva a lány ajánlotta föl.
– Fölkelünk és eszünk valamit – a javaslatát a férfi elfogadta, és neki is indultak, de a konyhában is szeretkeztek még egyszer.
A reggelit is szerelmeskedés közben fogyasztották el, majd felöltöztek és sétálni akartak menni, de aztán az előtérből újra a hálószoba felé vették az irányt. Nevetgélve vetkőztették le egymást, majd a lány megállt és a férfi szemébe nézve mondta.
– Ha egyszer végre abba tudom hagyni ezt veled, akkor hogyan élhetek tovább? –a férfi elkomolyodott.
- Ez csak egy epizód, az életed ugyanúgy fog folytatódni, mint eddig. Te Tamás felesége leszel, és én csak a rokonod vagyok. Együtt kellett lennünk, ahhoz, hogy tovább tudjunk élni, mert különben egész életünkben ott lett volna közöttünk ez a szenvedély.
A lány halkan kérdezte.
- Ezt el is hiszed, amit mondasz? Így is gondolod? – a férfi megrázta a fejét és megcsókolta.
- Most még nem hiszem, most még úgy érzem, hogy soha nem tudlak többé elengedni.
Lili könnyes szemmel bújt oda hozzá.
- Nem akarok fölébredni. Még nem akarok a valóságba visszatérni – mondta kétségbeesetten, és újra szeretkeztek.
A felhőtlen szenvedélyt fölváltotta a kétségbeesés.
Lili agyában villództak a gondolatok. Szerette Tamást, de amit most Péterrel megismert, ezt a szenvedélyt, nem akarta többé elengedni. Ölelte a férfit és sírt.
- Miért kellett nekem már megint elrontanom mindent? Volt egy viszonylag nyugis életem. Boldog voltam és most minden megváltozik és megbántom azt az embert, akit annyira szeretek.
A férfi erősen ölelte, és közben simogatta.
- Ne sírj! Itt vagyok veled és mindennél jobban szeretlek. Hidd el, hogy Tamás nem fog megbántódni. Ő is szeret téged és azt akarja, hogy te boldog legyél.
A lány eltolta magától a szerelmét és az arcát fürkészte.
- Ezt most miért mondtad? – kérdezte halkan.
- Tudom, mennyire szeret téged és nem akarná, hogy szomorú legyél – mondta a férfi, de aztán érezte, hogy többet nem mondhat, hiszen a lányt bántaná meg.
- Egyáltalán nem áltatom magam azzal, hogy a szeretete majd mindenen átsegít. Ha veled leszek, akkor ő lesz szomorú, őt bántom meg, ha veled leszek, akkor…- megállt és a férfi arcát fürkészte újra.
- Akkor én leszek szomorú, és állandóan arra vágyom, hogy megérinthesselek és várom a pillanatot, amit velem töltesz, a percet, amikor rám nézel, de megbirkózom vele és minden ellopott pillanattól boldog leszek. Nem kell őt megbántanod. Nem kell megtudnia semmit. Nem szólok neki kettőnkről. Szeretlek, és azt szeretném, ha boldog lennél, és ha nem velem, akkor vele, csak láthassalak időnként, érinthesselek.
A lány csodálkozva nézte tovább és a férfi már egyre rosszabbul érezte magát emiatt, mert hazudott.
- Vállalod, hogy vele maradok, és te csak külső szemlélő maradsz?
- Vállalom – mondta a férfi határozottan és közben a szíve szakadt meg.
- Nem akarom a kettős életet, képtelen lennék rá. Most is majd belehalok, abba, amit tettünk, pedig annyira szeretlek - a lány könnyezett. – Nem lehetne visszatérni arra a pillanatra, amikor a szenvedélytől nem tudtam gondolkodni és csak téged akartalak?
A férfi csókolni kezdte és újra szeretkeztek, de ez már olyan szeretkezés volt, amit a kétségbeesés hajtott és az elválástól való rettegés. A lány a csúcsra érve zokogni kezdett. Péter simogatta és vigasztalta, de ő is sírni szeretett volna a helyzettől. Szorosan ölelték egymást. Ezen az estén, amikor Tamást hívta, a férje vidám volt, ő meg szenvedett.
- Ne haragudj, de most nem tudok beszélgetni. Jó lenne, ha már itt lennél és beszélhetnénk. Szeretnék valamiről beszélni veled – mondta komolyan.
- Sietek vissza, már csak pár napi munka van hátra. Amint vége, már indulok is. Valami baj történt? – kérdezte aggódva.
Félt a választól, mert Péter is eléggé szűkszavú volt az üzenetében, csak azt írta meg, hogy teljesítettem, amit kértél. Tudta, hogy a barátja mennyire szereti a lányt, és egy kicsit félt, is hogy elveszi tőle Lilit.
- Hiányzol! – mondta a lány, aztán elbúcsúzott gyorsan és szaladt sírva Péter szobájába a karjaiba.
A férfi ölelte és azon gondolkodott, hogy hogyan fog ezután kapcsolatot tartani Tamással, és Lilivel. Abban biztos volt, hogy a találkozásokat redukálnia kell.
Másnap még elmentek kerékpározni a környékre, és a szomorúságuk ellenére nagyon jól érezték magukat. Újra az a hangulat volt közöttük, ami a szeretkezésük előtt, amikor csak nagyon jó barátok voltak és vágytak egymásra. A folyónál álltak meg ebédelni, és amikor jóllaktak lehevertek a fűben és beszélgettek. Megpróbálták elkerülni az elválás témáját és Tamásról sem ejtettek szót. Hazaérve aztán az ajtón belépve egyszerre nyúltak a másikért, ölelték át egymást és szeretkeztek. Péter, ezután beszélt arról, hogy el fog menni.
- Életem legszebb napjait töltöttem veled. Szeretlek. Minden vágyam az, hogy veled legyek, de Tamás a legjobb barátom, unokabátyám. Őt nem bánthatom meg, azzal, hogy a számára legnagyobb kincset elveszem tőle. Tudnod kell, hogy én mindig itt leszek neked. Mindig fordulhatsz hozzám, de nem tehetem meg Tamással, hogy tovább folytassam ezt a kapcsolatot ebben a formában. Holnap, ha a gondnokéktól valaki megérkezik, én elutazom. Nem szeretném, ha teljesen egyedül maradnál itt, ezért visszahívtam valakit. Még nem tudták, hogy ki jön vissza, de holnap megérkezik, és én utána elindulok vissza. Tamás is azt mondta, hogy nemsokára jönni fog. Legyél erős, szeresd őt, ezt a két hetet meg tartsd meg a kellemes emlékek között.
Lili könnyek között nézett rá.
- Nem hittem volna, hogy el fogsz hagyni. Azt hittem, hogy elrabolsz, és azt akarod, hogy csak a tiéd legyek. Szeretem Tamást, de nem tudom elképzelni, hogy újra minden olyan legyen, mint azelőtt. Nem tudom, hogy elmondjam-e neki, ami történt, de ha nem mondom el, akkor állandóan ez fog gyötörni, mert nem akarom őt félrevezetni.
Péter a lány arcát simogatta.
- Kérlek, ne mondd el neki. Hagyd meg ezt az élményt nekünk. Legyen ez csak a kettőnk ügye. Nem akarom, hogy szomorú legyen. Ezt te sem akarod.
- Nem tudom, hogy képes leszek-e hazudni – Lili ránézett az ártatlan szemeivel és a férfi újra azt érezte, hogy a hiányába bele fog pusztulni.
Megbeszélte Tamással, hogy Lilit abban a hitben tartják, mintha ő nem tudna semmiről, hogy a lány gyorsabban vissza tudjon zökkenni a régi kerékvágásba. Nem tudták, hogy Lili teherbe esett-e, de a két férfi abban reménykedett, hogy nemsokára ez ki fog derülni. Péter belegondolt abba, hogy, ha nem fog sikerülni, akkor neki még megadatik két ilyen hét, második próbálkozásként. Hatalmasat sóhajtott.
– Szeretlek Péter – mondta neki a lány és ő könnyes szemmel csókolta meg újra és újra, majd szeretkeztek. – Tudom, hogy el kell menned, de azt hiszem, én sem tudok tovább itt maradni. – panaszkodott a lány. – Haza megyek inkább – a férfi vigasztalta.
- Nem sokára megjön Tamás, és akkor már eszedbe sem fogok jutni. Maradj.
Reggel Péter átment a szobájába és becsomagolt, majd amikor megállt a kocsi az udvaron és meglátta a gondnok fiát és annak feleségét, akkor odament a lányhoz és átölelte.
- Ne gyere ki most. Maradj itt a szobában, amíg el nem megyek.
A lány sírt, de bólogatott. Pétert még látta beszállni a kocsiba az udvaron. A gépe jelzett, hogy Tamás akar vele beszélni. Letörölte a könnyeit és odakattintott.
- Szia kicsim! Péter elment már?
A lány azt hitte, hogy el tudja majd fedni az érzéseit, de képtelen volt erre és elsírta magát.
- Igen, elment. Annyira fog hiányozni – potyogtak a könnyei. – Te mikor jössz? – kérdezte.
- Ne sírj, kb. egy hét múlva ott vagyok. Sietek hozzád. Péter még maradhatott volna, amíg odaérek. Jól éreztétek magatokat? – a férfi úgy beszélgetett, mintha semmit sem tudna. Ez még jobban fájt a lánynak.
- Ne haragudj, de most nem tudok beszélgetni. Sírni fogok – mondta szipogva.
A férfi még vigasztalta, de aztán elbúcsúzott.
A gondnok vitte ki a reptérre a Pétert, de a felesége otthon maradt és be is jött a lányhoz. Ő sírva küldte el és kérte, hogy egyedül maradhasson. A nő mosolyogva hagyta ott és már látta, hogy ki után sírt igazán a lány.
Pár nap múlva reggel Lili émelygett és szédült, ezért alig evett. A fiatal nő megpróbált legalább narancslevet beleerőltetni, amit végül ő meg is ivott, de egész délelőtt émelygett tőle. Másnap aztán ez az állapot oda fajult, hogy már hányt is, aztán az elkövetkező napokban minden délelőttje arról szólt, hogy émelygett. Mire Tamás megjött a lány rosszullétei már állandósultak. A férfi aggódva hallgatta a fiatal alkalmazottat, aki mindent elmondott neki a lány betegségéről. Lili amikor kettesben maradtak halkan súgta.
- Tamás, szerinted ez komoly lehet?
A férfi megsimogatta a feleségét, aki már nagyon hiányzott neki.
- Meglátjuk. Szerintem a legjobb az lesz, ha erre rápisilsz – mondta mosolyogva és egy terhességi tesztet adott a lány kezébe.
A lány a nyakába csimpaszkodott és erősen ölelte, közben azért imádkozott, hogy csak most ne igazolódjon, amiben eddig annyit reménykedett. Nekiállt számolni és akkor már szinte biztos volt az eredményben. Sápadtan várta a teszt eredményét, ami megerősítette, hogy gyermeket vár. Tamás boldog volt, ő meg gyötrődött. Tudta, hogy most már nem mondhatja el nyugodt szívvel a férjének, hogy mit is tett Péterrel.
Az elkövetkező napokban Lili a rosszullétekkel küzdött és sokat sírt. Tamás azt hitte, hogy a lány majd boldog lesz, de egyelőre csak azt látta, hogy a lány gyötrődik és kétségbeesett. Péterrel többször is beszélt erről és kérte, hogy beszéljen a lánnyal, de ő nem volt hajlandó.
- Képtelen vagyok elutasító lenni vele, amikor szeretném őt átölelni, megvigasztalni, soha el nem engedni. Ha beszélek vele, akkor odarohanok és elrabolom tőled – mondta a férfi komolyan.
- Remélem, majd idővel megnyugszik – reménykedett Tamás.
Néhány nap után aztán úgy döntött, hogy jobb lesz, ha hazamennek. Ezt a lány is elfogadta, aki sápadtan és lefogyva ült az ablaknál és már nem ment naponta be a városkába vásárolni és a gyerekekkel is kevesebbet kirándult. A lány egész úton szótlan volt, és abban reménykedett, hogy majd otthon beszélhet Péterrel, aki az utóbbi időben kerülte a kapcsolatot vele. A lány csak a férfi asszisztenséig jutott el, és csak vele tudott megbeszélni dolgokat és üzenetet hagyhatott a férfinak, de az soha nem hívta vissza. Próbált neki emailt is írni, de Péter arra sem válaszolt.
A lány a nászútján sikeresen befejezte a tanulmányt, amit az elnöknő kért tőle. Ezt is meg akarta mutatni Péternek. Szerette volna, ha a férfi átnézi, értékeli az írását. Annyira nem volt gyakorlata az írásban és szinte csak a szívéből írt, hogy attól tartott, hogy ez hátrányt jelent.
Hazaérve Tamás megbeszélt egy időpontot a család orvosával. Aggódott a lányért, aki már sokat fogyott az utóbbi héten.
Lili kérte a férfit, hogy az utazás után kicsit pihenhessen, aztán együtt mentek el az orvoshoz, aki megerősítette a diagnózist, a lány gyermeket vár. Adott neki vitaminokat és tablettát a hányinger ellen és megnyugtatta őket, hogy az első időben ezek a rosszullétek teljesen normálisak. A férfi kissé megnyugodva vitte haza a lányt. Lili azt mondta le fog pihenni, ezért a férfi leült az ágya szélére és megcsókolta, majd betakargatta és ki akart menni. A lány megfogta a kezét.
Tamás, azt hiszem, én nem akarok még felnőtt lenni. Eddig azt hittem, hogy a gyerek létem simán folytatható, de ha gyereket szülök, akkor ennek vége, és fel kell nőnöm, de én nem akarok még felnőtt lenni.
A férfi megsimogatta.
- Lehet, hogy korai még, de megoldjuk. Te is maradhatsz gyerek és kapok én is egy gyönyörű kisbabát tőled. Együtt babázunk majd. Ne félj, itt leszek veled és segíteni fogok mindenben.
A lány úgy tűnt megnyugodott, becsukta a szemét és elfordult, pedig csak azt akarta leplezni, hogy újra sír. Tamás átment a szobájába és hívta Pétert, aki már nagyon várta tőle a híreket.
- Gyerekünk lesz – mondta a barátjának rögtön, eléggé kétértelműen. – Kaptunk tablettákat hányinger ellen és vitaminokat. Lili most lefeküdt. Remélem most már jobb hangulata lesz. Látom, hogy bántja valami és állandóan attól rettegek, hogy elmondja nekem a viszonyotokat, amit majd nem tudok rendesen kezelni, hiszen föl kellene háborodnom, mert azt mégsem mondhatom neki, hogy én szerveztem, hogy odamenj és ejtsd teherbe.
A férfi, amikor fölnézett meglátta a lányt az ajtóban állni, mint egy sóbálvány. Lili annyira meglepődött, hogy föl sem tudta rendesen fogni, amit hallott. Tamás rögtön látta rajta, hogy mindent hallott és csak annyit mondott Péternek, hogy majd beszélünk és lekapcsolta a gépet. Rohant a férfi a lány után, aki az ágyán ült összekuporodva és zokogott.
- Te szervezted? De miért? Boldog voltam veled. Miért kellett ezt tenned? Péter elvette az eszemet, olyat tettem, amit szégyelltem és fájt és mégis boldoggá tett, és én azért gyötrődtem, hogy ne érezd magad megcsalatva és most kiderül, hogy ezt mind te szervezted? Kijátszottál engem. Azt hiszem, nem akarok itt maradni tovább – megtörölte a szemét és fölállt. Tanácstalanul nézett körbe és aztán egy kistáskát vett elő a szekrényből és beledobott néhány ruhát, aztán elindult lefelé a lépcsőn. A hallban a házvezetőnő és a sofőr álltak, és a lány talán először parancsot adott ki. A sofőr kezébe adta a táskát és elindult kifelé.
– Elvinne engem valahová? – Tamás tehetetlenül állt mögötte és próbálta visszatartani, de Lili nem akart veszekedést.
- Gondolkodnom kell. Lemegyek vidékre, kérlek, ne gyere utánam, majd jelentkezem.-
A kocsiból telefonált az asszisztensének és közölte, hogy lemegy és ellenőrzi az építkezést és a gyerekek új helyeit. Az elkövetkező napokban belevetette magát a munkába. Járta a családokat és beszélgetett velük, a gyerekekkel, gyűjtötte az információkat a tanulmányához. Megpróbált nem gondolni Tamásra és Péterre, de ez nem sikerült. Már nem akart Péterrel se beszélni, bár a férfi már kereste többször is. Megkérte az asszisztensét, hogy senkit se kapcsoljon neki. Egyik este a kastély felé sétált a városból és látta, hogy az intézetben még égnek a lámpák. Kíváncsi volt, hogy ki dolgozik még ilyenkor is, ezért arrafelé fordult. Az épület előtt megtorpant és kicsit meg is ijedt, mert attól félt, hogy majd Péterrel fog találkozni, de amikor a fiatal építési vállalkozót meglátta az asztal fölé görnyedve, akkor megkönnyebbült.
- Bocsánat. Nem akartam megzavarni - szólította meg a férfit - fényt láttam és kíváncsi voltam ki van még itt ilyenkor is.
A férfi fölnézett karikás szemekkel és köszönt a lánynak, majd fölajánlotta, hogy körbe vezeti. Lili örült ennek, mert még nem is látta a végeredményt. A Péterrel való találkozástól félt, ezért nem jött az épület közelébe se. Amit látott az nagyon tetszett neki. A lakrészek már majdnem teljesen készen voltak, még apró simítások kellettek, aztán az egyik szobában a lány nagyon elcsodálkozott, mert az ágyon egy gyereket látott feküdni. Amikor beléptek kinyitotta a szemét és ijedten pislogott rájuk.
- Ő itt Anna – ült le a gyerek mellé a férfi és megsimogatta a fejét. – Ne félj, csak a házat mutattam meg a grófnőnek. Mindjárt végzek és mehetünk haza. Jól vagy?
A kislány átkarolta a nyakát és puszikat adott a férfinak.
- Szeretlek Apa – mondta, amitől Lili elérzékenyült, és könnyek szöktek a szemébe, amit megpróbált elleplezni, de hiába, mert az áradatot nem lehetett megállítani. Lili lelkéből felszakadt az évekig érzett elhagyatottság, az az érzés, hogy ő soha nem kellett senkinek, az az érzés, hogy a gyereke, akit a hasában hord talán ugyanilyen apátlan lesz, mint ő, és az hogy látszott ez a férfi mennyire szereti a kicsi lányt és az viszont őt. A férfi ijedten állt föl.
- Mi történt? Megbántottam? Kérem, ne haragudjon.
A hangjában szomorúság és fájdalom volt.
- Egyedül nevelem őt és nem szeretem idegenekre bízni. Akkor érzem jól magam, ha itt van a közelemben.
Lili a könnyein át szipogva próbálta megnyugtatni a férfit.
- Nem maga a hibás a könnyeimért, nagyon, nagyon mélyről jött ez a sírás. Hirtelen annyira egyedül éreztem magam és nagyon hiányzott az apai szeretet, egy ölelés, egy jó szó. El tudja képzelni, hogy engem soha nem ölelt így meg senki? – újra sírt, de elfordult és zsebkendőbe rejtette az arcát.- Bocsánat – mondta és nagy levegőt vett, megtörölte a szemét, orrát és megfordult.
Ami ekkor történt az meglepte és újra sírásra késztette. A kicsi lány odajött hozzá és átölelte a lányt, majd a férfi is, aki fölvette a kislányt és közösen ölelték át a lányt. Lili zavarban volt, de amikor meglátta a férfi szemében is a könnyeket, már nem bánta a kitárulkozást és sírva ölelkeztek. A lány volt az, aki kibontakozott és zsebkendővel törölgette az orrát, majd a férfinek is nyújtott egy zsebkendőt. A kicsi lánynak láthatóan nagyon tetszett ez a szituáció, mert nevetgélve állt mellettük és nézett föl rájuk. Az apja, miután megtörölte a szemét lehajolt hozzá és átölelte.
- Most már megyünk haza – mondta és nagyon jól érezte magát.
Lili hálás volt a férfinak.
- Köszönöm Géza és Anna. Igazán nagy szükségem volt erre az ölelésre. Mostanában nagyon összejöttek a dolgaim – a férfi elmosolyodott.
- Nekem is eléggé összejöttek a dolgaim, megértem, hogy kikészült. Időnként én is vágytam arra, hogy átöleljenek.
A kislány is megszólalt.
- Apa én mindig átölellek.
A férfi megpuszilta a gyereket.
- Ez tartja bennem a lelket.
A lány ekkor ébredt rá, hogy teljesen mindegy ki az apja a gyermekének, hiszen a gyermek akkor is áldás és öröm és reményt jelent. A hasára tette a kezét és nagyon hálás volt a férfinak és a kicsi lánynak. Nem akart tőlük elválni.
- Maga nagyon fáradtnak látszik. Nem akarnak inkább hozzám jönni a kastélyba? Kapnának vacsorát, akár ott is aludhatnának – nézett a férfira, de közben megfogta a kislány kezét.
- Tényleg fáradt vagyok, de pont ezért kell hazamennem. Na és Annának is minél előbb ágyba kell kerülnie.
Lili most ebbe kapaszkodott.
- Akkor mi lenne, ha a kis hercegnő jönne hozzám ma éjjelre, és maga nyugodtan tudna aludni, reggel sem kell sietnie, majd kimentem. Kap egy szabadnapot. Holnap Annával töltöm a napot, elmegyünk vásárolni a házba való kiegészítőket, maga meg azt csinál, amihez kedve lesz. Legfőképpen aludjon, mert azt hiszem, arra szorul rá leginkább.
A lány hangja szinte segélykérő volt, nagyon nem akart egyedül maradni. A férfi a kislányra nézett, aki boldog mosollyal fogta a nő kezét és nézett föl rá.
- Apa ugye vele mehetek? Jössz te is? – Géza sóhajtott.
- Menjetek, én hazamegyek és összepakolok, nemsokára jövök a cuccokkal. Anna, egyél rendesen – szólt még oda a kislánynak, az asszonynak meg csak annyit mondott. – Tejterméket ne adjon neki, mert arra érzékeny. Sietek – Lili nevetgélve ment a kastély felé a kislánnyal, Géza meg kocsiba ült és haza indult. Amikor hazaért és elkezdett pakolni egy pillanatra eszébe jutott a nő ajánlata és majdnem elcsábult, de aztán győzött a kislánya utáni aggódása és a táskába magának is pakolt és indult is vissza.
A kastélyban nagyon idilli kép fogadta. Anna az asztalnál ült és evett és közben be sem állt a szája, mesélt a nőnek, csacsogott. Lili boldogan hallgatta és válaszolgatott neki, majd ő is kérdéseket tett föl. Amikor meglátták mind a ketten rámosolyogtak. Géza most is érezte a felesége hiányát, tudta, hogy a kislánynak is és neki is szüksége lesz valakire. Az asszonyt látva már azt is elképzelte milyen legyen az a valaki, akit választ, de azt tudta, hogy ez a nő foglalt. Azt nem tudta miért ennyire magányos, de nem is akarta firtatni. Kíváncsi volt a nőre, mert nagyon vonzotta, de úgy érezte az ő számára ez a nő tabu.
- Üljön le, mindjárt hozok magának is – állt föl a lány és elindult a konyhába.
Géza utánament és nézte, ahogyan szed neki egy tányérra, és művészien elrendezi, majd egy zöld fűszernövénnyel díszíti is. A kislány is megjelent az ajtóban.
- Apa ez annyira finom volt! Képzeld együtt csináltuk Lilivel. Megtanított rá. Majd én főzök neked otthon ilyeneket. Lili megígérte, hogy még sok mindenre meg fog tanítani.
A férfi leült az asztalhoz és nekilátott a vacsorának, amit elismeréssel illetett.
- Ez tényleg nagyon finom. Azt hiszem nekem is meg kellene tanulnom. Bevallom azt hittem, hogy a személyzet készíti az ételt. Micsoda grófnő maga, ha a konyhában dolgozik?
A nő nem sértődött meg, nevetett.
- Ma már minden grófnőnek meg kell tanulni főzni, mert ezzel tud egy férfit meghódítani.
A kislány kuncogott.
- Apát már meghódítottad. Na és most már itt fogunk lakni, vagy te jössz hozzánk?
A felnőttek egy pillanatra megrémültek és egymásra néztek, majd a lány oldódott föl előbb és elkezdett nevetni.
- Anna, gyere ide az ölembe. Elmesélem neked, hogy hogy lesz ezután. Apukád a barátom, aki nagyon szimpatikus, kedvelem, de nekem férjem van, akivel együtt élek és lesz közös gyerekünk is. Te, és az apukád a barátaim vagytok, akikkel sok időt fogok tölteni, itt is aludhatsz, és talán én is nálatok, de nem fogunk együtt lakni. Majd nemsokára lesz egy aranyos néni, akit te is, és az apukád is nagyon fogtok szeretni és ő veletek fog lakni.
A férfi odahajolt a nő füléhez és belesúgta mérgesen.
- Hagyja ezt abba, kérem.
A nő ránézett és látta, hogy meg van rémülve.
- Ha nem hagyja abba, akkor állandóan számon kéri majd rajtam a nénit, és nekem elő kellene állnom valakivel, de képtelen vagyok, nem akarom.
A nő spontán mozdulattal nyúlt a férfi arcához és megsimogatta, de az megfogta a kezét, és a tenyerébe adott egy csókot. A kislány odabújt a nőhöz és átölelte, amitől Lili szemébe könnyek szöktek ismét és a férfival a tekintetük egymásba fonódott. Lassan húzta el a kezét, aztán a kislánnyal a karjaiban elindult fölfelé a lépcsőn. A férfi odalépett elé és kivette a kezéből a gyereket.
– Nagyon nehéz az én kis sószsákom, majd én viszem, csak attól tartok, hogy majd harminc évesen is viteti magát.
A kislány kacagott és a férfi válla fölött kukucskálva mondta.
- Igen, harminc évesen is apa fog fölvinni a lépcsőn.
Lili vitte a táskájukat és mutatta az utat az emeleten. A nagy hálószobát adta nekik a hatalmas franciaággyal. A kislányt ő vitte be fürödni, amit mind a ketten nagyon élveztek, sokat nevettek, majd a férfi ment be és ő addig a kislány mellé bújt és mesélt neki a grófnők életéről. A férfi vizes hajjal, de pizsamában jött ki és bújt be a kislány másik oldalára. Anna hozzá is oda fészkelődött, és kérte a mese folytatását. Lili mesélt és újabb-újabb történeteket talált ki, majd azt vette észre, hogy a kislány egyenletes szuszogással alszik mellette, és amikor a férfira pillantott látta, hogy az is alszik. Elmenni még nem tudott, mert Anna fogta a kezét az egyik kezével, a másikkal a derekát ölelte, sőt a férfi is belefonódott a kezeik közé. Megpróbált kényelmesen elhelyezkedni és aztán ő is elaludt.
Tamás éjjel érkezett és meglátta a kis csoportot a nagy franciaágyban. Nem tudta ki a férfi és a gyerek, de a látvány teljesen megbabonázta. Lili nagyon boldognak látszott, nem úgy, mint akkor, amikor otthagyta őt. Megtudta Pétertől, hogy vele sem áll szóba, és most azt látta, hogy van már egy férfi, aki öleli a lányt. Dühös volt, de mégsem zavarta őket. Bement a szomszéd szobába és lefeküdt az ágyra. Dühös volt és csalódott, mert ő egy kikészült, síró Lilit várt, és nem ezt a boldog mosollyal alvó gyönyörű nőt, egy férfival az ágyában. Reggel Lili ébredt föl elsőnek és mosolyogva nézte a kicsi lányt, aki nagy területet elfoglalt az ágyban. A nő fölnézett és a tekintete összetalálkozott az ébredező Gézával.
- Most már tudom milyen boldogság, ha erre a látványra ébred. Irigylem is érte.
A kicsi lányt nézték. A férfi suttogva válaszolt.
- Ha tudná, hogy hányszor adott nekem erőt ez a látvány, hányszor akartam föladni és ez mindig kihúzott a gödörből.
A lány megsimogatta a férfi kezét.
- Maga csodálatos apa. Anna nagyon szerencsés kislány.
A férfi megfogta a nő kezét.
- Maga is szerencsés, mert a férje szereti és lesz egy vagy sok gyerekük és még annak a sok gyereknek is tud segíteni az intézetben.
A lány nagyot sóhajtott, ekkor lépett be a szobába Tamás és megállt az ajtóban.
- Zavarok? – kérdezte.
Lili pisszegett.
- Csendben! Anna még alszik – mondta halkan és kiugrott az ágyból, megfogta a férje karját és kihúzta maga után a szobából, de még visszaszólt Gézának. – Pihenjen még. Ráér fölkelni, ha éhes a konyhában fogom várni reggelivel.
A férfi rémülten nézett a lány után, aki a férje nyakába csimpaszkodott és megcsókolta.
– Nem tudlak nem szeretni, bármit is tettél – mondta neki mikor már a folyosón voltak. Tamás magához húzta és még mindig suttogott.
- Szeretlek – mondta és megcsókolta a lányt.
Lili beszaladt a szobájukba és gyorsan elkészült, majd rohant a konyhába és nekiállt reggelit készíteni. Tamás ott ült előtte a pultnál és semmit sem kérdezett. Azt sem kérdezte meg, hogy ki ez a férfi a gyerekkel a hálószobájukban. A lány már kipakolta a reggelit neki, amikor Géza megjelent még mindig karikás szemekkel.
- Még mindig fáradtnak látszik. Üljön le, már tálalom is a reggelit – mondta neki a lány, majd észbe kapott és bemutatta a két férfit egymásnak.
Tamás megnyugodva beszélgetett a férfival, aki gyorsan evett és már sietett is vissza a kislányához, akit fölébresztett. Lili elvállalta a kislányt, sőt szinte könyörgött a férfinak, hogy vele lehessen egész nap. Géza elment dolgozni ő meg a kislánnyal az ölében ült az asztalnál és beszélgetett vele.
- Ő itt, Tamás a férjem – mutatta be a férjét. – Ma együtt fogunk vásárolni. Segítesz nekem függönyöket, párnákat, takarókat választani?
A kislány komoly volt és megígérte, hogy segít. Lili megbízott ugyan egy lakberendezőt, hogy otthonossá tegye a lakrészeket, de megbeszélték, hogy a nő nem fog nélküle dönteni, a lakások berendezésében. A lány éppen a kislány haját fésülte és közben beszélgettek, mikor Tamás bejött a szobába és meghatódva nézte őket. Boldognak látta a lányt és szerette volna vele megbeszélni a történteket, de a gyerek előtt erre nem volt lehetősége. Péter telefonált neki reggel, és megkérdezte hogyan alakult a találkozás, amire ő csak annyit mondott, hogy - mintha semmi sem történt volna. Lili boldognak látszik.
Péter közben nyomozást indított és meg akarta keresni a lány szüleit. Úgy érezte, hogy Lilinek sokat segítene a továbbiakban, ha tudná honnan indult és miért így alakult az élete. Tamás félt az eredménytől, de ő ragaszkodott a nyomozáshoz. Péter nem mert találkozni a lánnyal, de tudta, hogy amikor átadják az intézetet, akkor nem kerülheti el, találkozniuk kell.
- Veletek mehetek? – kérdezte Tamás reménykedve, de a lány elutasította.
- Azt hiszem, ez nem lenne jó ötlet, mert nem élveznéd, azt meg nem akarom, hogy szenvedj. Maradj itthon és dolgozz, vagy ha dolgod van vissza is mehetsz a városba, mi jól elvagyunk és rengeteg dolgunk van – mondta könnyedén és még egy csókot is nyomott a férfi arcára, aki átölelte és magához szorította.
- Itt foglak várni. Beszélnünk kell – mondta és szájon csókolta a lányt.
Amikor kiléptek az ajtón és utánuk nézett úgy látta, hogy Lili nagyon boldog, de a kislány a kocsiba beülve azt kérdezte.
- Miért haragszol rá? Láttam, hogy haragszol valamiért.
A lány megsimogatta a kislányt.
- Jó szemed van. Elhallgatott előlem valamit és az nem szép dolog, és nem tudok neki megbocsátani – mondta komolyan.
A napot kellemesen töltötték. A kislány nagyon aranyos volt és Lili nagyon boldog. Vett néhány dolgot a gyereknek is, amiknek nem tudott ellenállni. Délben megebédeltek egy étteremben, majd elindultak hazafelé. A kocsiban Anna elaludt és csak akkor ébredt föl, amikor a sofőr fölvette és be akarta vinni a házba. A lány beszélt Gézával, aki megígérte, hogy nemsokára érte jön. Lili rábízta a gyereket Tamásra és ő bement az intézetbe a szerzeményekkel. Nem hoztak el mindent, mert a legtöbb dolgot kiküldette, de néhány szép tárgyat már szeretett volna kirakni. Géza dicsérte a lányt, amikor meglátta a végeredményt és a kislányról érdeklődött. A lány lelkesen mesélt neki a kalandjaikról.
- Magának is kellene már egy gyerek – mondta neki a férfi, úgy hogy bele sem gondolt.
Lili elmosolyodott.
- Már itt van. – mondta és a férfi kezét a hasára húzta.
Géza meglepődött a spontán mozdulaton, de aztán megsimogatta a lány hasát és megkérdezte mennyi idős. Hazafelé a lány kicsit félt a beszélgetéstől, előtte megpróbálta fölhívni Pétert is, de a férfi nem vette föl. Géza hazavitte a kislányt és ők ketten ott maradtak egyedül a házban. Tamás tudta, hogy nem halogathatja a beszélgetést. A lány szorongva ült le a nappaliban és várta, hogy Tamás beszéljen.
- Tudom, hogy megrázott, amit hallottál és úgy tűnik, mintha becsaptalak volna, de igazából én csak szerettelek volna igazán boldognak látni és a boldogságodhoz egy gyermek hiányzott. Tudtam mennyire vágysz rá és én nem adhattam meg neked ezt a boldogságot. Évekkel ezelőtt volt egy balesetem és ez lett a következménye. Eddig ennek még örültem is, hiszen biztos lehettem benne, hogy nem ejtek teherbe senkit és nem is akartam, de most nagyon szerettem volna és azért vettem igénybe Pétert. Könyörögtem neki, hogy tegye meg és ő belement, bár figyelmeztetett, hogy te haragudni fogsz, de én biztos voltam benne, hogy nem fog kiderülni. Péter nagyon szeret téged és vágyott rád, szeret engem is és ezért megtette, de azóta is gyötrődik.
A lány szemeiből könnyek folytak.
- Életem legboldogabb hetei kellenének, hogy legyenek ezek, de Péter miatt gyötrődtem. Hibáztam, hogy nem tudtam ellenállni neki, hibáztam, hogy beleszerettem. Napokig csak sírtam, és azóta is sírok, úgy érzem, rossz vagyok és rosszat tettem, de ez egy terv része volt és én naivan bedőltem nektek. Nem tudom, hogy annak idején az anyám miért került olyan helyzetbe, hogy elhagyott, de a gyötrelmeit most átéltem. Már nem ítélem el és nem vádolom. Azt tudom, hogy ez a gyermek, áldás nekem. Köszönöm, hogy segítettél abban, hogy teherbe essek, de azt tudnod kell, hogy nagyon megbántottál. Szeretlek, nagyon szeretlek, de már nem akarok a része lenni ennek a játszmának. Ki szeretnék szállni. Azt tervezem, hogy beköltözöm az intézetbe és magamhoz veszem az egyik csoportot. Remélem, hogy a gyerekekben nem kell majd ilyen nagyot csalódnom. – a kezével törölgette a szemét.
Tamás a keze után nyúlt.
- Lili, megértem, hogy dühös vagy, haragszol rám, de Péterre nem kellene haragudnod. Ő annyira szeret, és jobban szenved, mint én, vagy akár mint te. Segíts neki talpra állni. A barátom és nagyon bánt, hogy szenved miattam, az ötletem miatt.
A lány elhúzta a kezét, és nem mert a férfira nézni, az ablakon nézett ki a parkra.
- Beleszerettem Péterbe – suttogta a lány. – De most képtelen lennék dönteni bármelyikőtök mellett. Téged sem akarlak megbántani és őt sem, hogy együtt lásson minket.
A férfi odament a lányhoz és letérdelt a fotel mellé.
- Lili, maradj velem. A gyerekünk nem nőhet föl egy intézetben. Ő lesz a Széchenyi cím örököse. gróf Széchenyi.
A lány ránézett és a könnyein át alig látta a vonásait, de őszintének tűnt.
- Ő nem lehet a te örökösöd. Ő Péter gyermeke lesz – mondta sírva.
- Lili, kérlek, ne tedd ezt a családunkkal. Ha nem engem választasz, akkor legalább Péterrel maradj. Ha nekem nincs örökösöm, akkor úgyis az ő elsőszülött fia örököl.
A lány szíve majd megszakadt, szeretett volna a férfihoz bújni és mindent elfelejteni, de nem lépett a férfi felé, inkább fölállt és kirohant a házból. Már sötétedett és a telihold fényénél jól lehetett látni az utat. A lány az intézet felé szaladt. Eszébe jutott az az éjszaka, amikor kiszökött és Tamással találkozott. Emlékezett arra, amikor szerelemmel telve ment vissza a házba és abban reménykedett, hogy a férfi talán munkát ad neki, és ő legalább naponta láthatja. Belegondolt, hogy mennyit változott az élete azóta, és újra érezte a szeretetet a férfi iránt, de azt is, amit Péterrel átélt. Még mindig szenvedéllyel szerette Pétert. Szeretett volna vele lenni, de azt is meg akarta kérdezni tőle, hogy miért engedett Tamás kérésének. Bántotta őt, hogy a férfi belement az ő átverésébe. Az épület előtt megtorpant, mert látta, hogy ég bent a lámpa. Kinyitotta a bejárati ajtót és belépett, hallotta a telefoncsörgést és azt, hogy Péter beleszólt a készülékbe, majd amikor azt mondta.
- Most hol van? Hogy engedhetted el? Miért nem vigyáztál rá? Sírt? Nem szabadna sírnia, szomorúnak lenni. Neki kellene a legboldogabb embernek lenni a földön, hiszen ott nő a legcsodálatosabb ajándék a hasában. Merre ment? Utána kell menned. Keresd meg és vigyázz rá – kiabált, és nagyon földúlt volt.
A lány állt ott a falnak dőlve és nem mozdult, de akkor már a férfi is rohant lefelé a lépcsőn és majdnem elszaladt a lány mellett, de amikor meglátta odalépett hozzá és átölelte.
- Nagyon rám ijesztettél. Féltettelek. Tamás már keres. Vissza kell menned.
Erősen ölelte a lányt és közben csókokat adott az arcára, majd nem tudott ellenállni és a szájára tapasztotta a száját. Csókolóztak. Lili könnyeit a férfi lecsókolta.
– Hiányoztál. Éreztem az űrt itt belül, de most tudom, hogy te hiányoztál. Nem lett volna szabad elzárkóznom tőled. Bocsáss meg. Ott kellett volna lennem melletted.
A lány még mindig könnyezett.
- Megbántottatok – mondta halkan a lány – de nem tudok védekezni a szerelem ellen, szeretlek és szerettem Tamást is. Nem akartam megbántani őt és téged sem. Nem tudok választani, igazából nem is akarok választani, mert bármit is választanék, az fájna valakinek. Nem tudom azt eljátszani, hogy Tamás felesége maradok és megszülöm a közös gyermekünket. Veled nem tudom megtenni, hogy őt válasszam, na és vele sem tudom azt megtenni, hogy elhagyom és veled élek, neked szülöm meg a gyermeket és boldog leszek, amíg ő szenved. Fájdalom, bármit is döntök.
Péter még mindig ölelte és az arcát simogatta.
- Szeretlek, mindennél jobban szeretlek. Bármit is döntesz, el kell fogadnom, de szeretném, ha figyelembe vennél és az érzéseimet.
A lány kibontakozott az öleléséből. Érezte, hogy görcsöl a hasa, de nem tudta, hogy ez mennyire jelent rosszat. Már annyira fájt, hogy képtelen volt leplezni, összegörnyedve nézett föl a férfira.
- Nem tudom mi történt, de görcsöl a hasam. Segítenél lefeküdni?
Érezte, hogy már járni sem tudna. A férfi rémülten nézett rá és a karjaiba vette, majd a legközelebbi lakosztályba vitte, ahol már voltak bútorok és letette az ágyra, de közben vette elő a telefonját és hívta a mentőket, majd Tamást.
- Itt van az intézetben és rosszul van. Hívtam a mentőket, a kórházban találkozunk. Már nem érdemes ide jönnöd, hiszen mindjárt itt lesznek.
A mentősök nem sokáig vizsgálták a lányt, rögtön hordágyra tették és szirénázva mentek vele a kórházig. Ekkor Lili már érezte, hogy folyik belőle valami, tudta, hogy a gyereke veszélyben van. A fájdalom már nem érdekelte, már csak arra tudott gondolni, hogy a gyereke megmeneküljön. A sürgősségin elvesztette az eszméletét, és csak akkor tért magához, amikor már a műtő felé tolták, de az sem tartott sokáig, mert újra elsötétült előtte minden. Érezte, hogy Péter fogja a kezét és aggódóan nyugtatgatta.
- Vigyázni fogok rád. Itt leszek. Szeretlek – mondta a hangjában kétségbeeséssel.
Amikor másnap a lány magához tért egy kórházi szobában feküdt az ágyon és a karjába infúzió folyt. Hányingere volt és kapart a torka, próbált körülnézni, de minden mozdulatra rosszabbul érezte magát. A szeméből könny szivárgott. A hasára nyúlt és érezte a kötést. Rémülten próbált fölülni, de nem tudott a fájdalomtól. Ekkor hallotta meg, a megnyugtató hangot.
- Fölébredtél? Most rosszul érzed magad, ha fájdalmaid vannak, hozatok fájdalomcsillapítót. – a lány odafordította a fejét és meglátta Tamás aggódó arcát.
- Mi történt? – kérdezte a lány.
A hangja rekedt volt. Köhögni kezdett, majd hányingere volt és öklendezett. A férfi egy tálat tett elé és segített belehajolni. A hasán húzódott a seb és fájt, az öklendezéstől is fájdalmat érzett. Egy nővér lépett a szobába és átvette Tamástól a tálat, majd megtörölgette a lány száját. Amikor újra lecsillapodott a lány, elölről kezdte.
– Mi történt?
A nővér válaszolt.
- Megoperálták, mert méhen kívüli terhessége volt és szétrobbant a bal oldali petevezetéke – Lili rémülten nézett a nőre.
- Na és a gyerekem? – sírt.
A nővér együtt érző próbált lenni.
- Sajnálom, de tudnia kell, hogy a műtét azzal jár, hogy a babát elvesztette a bal oldali petevezetékével együtt. Életveszélyben volt. önt megmentették.
A lány úgy érezte, mintha fejbe kólintották volna. Az elkövetkező napokban a lány sokat sírt, rosszul érezte magát. Nem tudta mit kezdjen magával. Amikor az elegáns kimért férfi megjelent a szobájában, akkor is sírt éppen.
Tamás egyre kevesebbet volt vele, mert tehetetlennek érezte magát. Lili alig szólt hozzá. Péter, be sem mert jönni hozzá, annyira lelkiismeretfurdalása volt. A kimért úr közölte a nővérekkel, hogy a magasrangú látogatóra való tekintettel rendbe kell szedniük a lányt. Üzentek Tamásnak is, aki Pétert is magával vitte a kórházba és a folyosón vártak. Amikor végre megérkezett a delegáció, az idős elnökasszonnyal az élen, még a két férfi is elcsodálkozott. Az elnöknő jött meglátogatni a lányt. A szobába lépve beengedtek néhány fotóst, majd a képek elkészülte után, az asszony mindenkit kiküldött és kettesben maradt a lánnyal.
- Nagyon féltettük. Remélem, már jobban van. A személyzet azt mondja, hogy sokat sír. Hogyan tudnék segíteni?
A lány szemében könnyek gyűltek.
- Köszönöm, hogy eljött. Sajnálom, hogy most is sírni lát. Képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen. Gyötrődöm, mert nem tudom elképzelni, mi lesz ezután.
Az asszony az ágya szélére ült és a kezét fogta.
- Minden megy tovább. Benned ott lesz az űr sokáig, de tovább lépsz, és lassan begyógyulnak a sebek. Jön majd egy újabb terhesség, egy olyan baba, aki meg is akar majd születni és boldoggá fog tenni. Ő nem akart világra jönni, el kell őt engedned.
A lány megköszönte az asszony szavait.
- Annyi kérdésem lenne, de nem zavarhatom. A kérdéseimet az anyámnak kellene föltennem, aki nincs.
Az asszony megszorította a kezét.
- Ráérek, meghallgatlak. Mondd el mi bánt.
Ekkor a lány nem tudott megálljt parancsolni magának és nekiállt, mondta, mondta a gondjait, gyötrelmeit. Még a félrelépését is elmondta Péterrel.
- Szeretem Pétert. Érzem, hogy ő az én végzetem. Tamást is szeretem, de az a szeretet annyira más. Képtelen lennék ezek után Tamással élni, mintha semmi sem történt volna.
Az idős nő megköszörülte a torkát.
- Azért erre nem számítottam – mondta komolyan. – Eddig senki sem volt ennyire őszinte hozzám. A saját lányom sem beszélt meg velem soha semmit, és az unokáim se, a menyeimről nem is beszélve. A tanácsom az, hogy hallgass a szívedre. Lehet, hogy nem ezt kellene mondanom, hanem azt, hogy maradj meg a férjed mellett, mert az a helyes, de az őszinteséged megindított bennem valamit. Azt szeretném, ha nem kellene tovább tűrnöd, és alakoskodnod. Legyél te az az ember, aki végre felhőtlenül boldog lehet. Beszélj Tamással és váljatok el. Ha a beleegyezésem kell, megadom soron kívül, na és beszélj Péterrel, ne zárkózz el tőle, bár azért azt meg kell mondanom, hogy most inkább egy kis pihenésre lenne szükséged, minden gyötrődés nélkül. Szeretném, ha eljönnél hozzám a vidéki rezidenciámra ahol egyszerűen élünk, de nagyon szép és nagyokat lehet sétálni, nyugalomban és békében – a lány megilletődve hajolt az idős nő kezére és megcsókolta.
- Köszönöm asszonyom – az idős nő megsimogatta a fejét és aztán fölállt.
- Beszélek az orvosoddal és megtudakolom, hogy mikor enged el. Innen a birtokra jössz, mindent megszervezünk. Ott nem fog senki megzavarni, legyen ez az előnye annak, hogy a barátnőm vagy – a lány könnyes szemmel nézett föl hirtelen.
Az asszony megsimogatta az arcát.
– A barátnőm vagy, ha gondom lenne én is elmondhatnám neked. Na és a tanácsom, hogy várj, azzal a beszélgetéssel a Széchenyi fiúkkal. Mondd, hogy gondolkodnod kell. Arra aztán lesz is időd, és amikor már megerősödtél és sírás nélkül tudsz eléjük állni, akkor odarendeljük őket és beszélhetsz velük. Akkor elmondhatod nekik a döntésedet, amit talán már most is tudsz. Adj magadnak időt.
A lány lecsukta a szemét, és amikor újra kinyitotta az asszony már nem volt ott. Tamás ült mellette és a kezét simogatta. Meglátta, hogy a lány kinyitotta a szemét és rámosolygott.
- Ez nem semmi ám kislány. – mondta elismerően. – Az elnöknő jár hozzád látogatóba, meghív a rezidenciájába, barátjának fogad. Jól vagy? Olyan hirtelen aludtál el.
A lány álmosan nézett körbe.
– Elment, de áradozott rólad. Nagyon megkedvelt. Tényleg elmész hozzá a birtokára?
- Igen. Azt mondta, ott pihenhetek és gondolkodhatok. Azt hiszem arra most nagy szükségem is lesz. Át kell gondolnom sok mindent.
- El akarsz hagyni? – szegezte neki a kérdést a lánynak.
- Át kell gondolnom az életemet. – tért ki Lili. – Elmegyek a birtokra és gondolkodom. Át kell értékelnem, hogy a férjem teherbe akart ejtetni, merő szeretetből és végig nézte, hogy gyötrődöm, és szenvedek a lelkiismeret furdalástól, azt is, hogy majd bele pusztulok a kétségekbe.
A lányból kitörtek az érzelmek, a fájdalom.
- El fogsz hagyni – ezt már nem kérdezte a férfi, kijelentette.
A hangjában fájdalom volt.
– Elszúrtam mindent, pedig annyira szeretlek, még azt is elviseltem volna, hogy Pétertől szülj gyereket és soha nem tettem volna szóvá. Ekkor a lány érezte, hogy mennyire szereti Pétert, de azt is, hogy Tamás mennyire szereti őt. Odanyúlt a férfi kezéért, és a szájához húzta.
- Kérlek, engedd meg, hogy mindent átgondoljak. Mindennél jobban szerettelek és ezt az érzést kell újra megtalálnom - igazából nem akarta hitegetni Tamást, de elutasítani sem, mert még mindig érezte iránta azt, amit az elején, de közben mást is megismert és megtudta, hogy amit Tamás iránt érez az mennyire más.
- Nem akadályozhatlak semmiben, de szerettem volna most melletted lenni.
A lány hálás volt a férfinak a gondoskodásért. Azt is szerette volna tudni, hogy mi van Péterrel, de nem merte megkérdezni. Amikor este a férje elment, az egyik nővér árulta el neki, hogy Péter végig ott volt a kórházban és a folyosón ült, nem mozdult, és a személyzettől minden apró információért hálás volt.
- Most is itt van? – kérdezte a lány bátortalanul és nagyon halkan. A nővér elmosolyodott és bólintott. Lili úgy érezte a szíve kiugrik a helyéből. A nővérnek a pulzusmonitort ki is kellett kapcsolnia a heves szívdobogás miatt. – Annyira szeretném látni – súgta a nőnek, aki aztán kiment és pár perc múlva kinyitotta Péter előtt az ajtót. A férfi megállt az ajtóban és aggódva nézte a lányt.
- Még mindig nagyon sápadt vagy. Hogy érzed magad? – Lili már tudta, hogy bármennyire is szereti Tamást, ez az érzés az, amire mindig is vágyott, ez a mindent elsöprő szerelem, amit Péter iránt érzett, az igazi. A kezét nyújtotta a férfinak, aki odalépett hozzá és megfogta a kezét és csókolta, majd a lány szájára hajolt és nem tudott parancsolni magának, szenvedélyesen csókolta a lányt. Lili viszonozta a csókokat, átkarolta a férfi nyakát, és amikor egy icipici szünetet tartottak, mert már alig kaptak levegőt, akkor suttogta.
- Ha akkor te lettél volna ott, amikor megszöktem az otthonból, akkor a feleséged lennék, és a gyerekedet várnám, vagy már meg is szültem volna.
A férfi megsimogatta az arcát.
- Tudom, hogy már nincsenek jogaim, már másé vagy, de mégsem tudok ellenállni neked. Teljesen elveszed az eszem, amikor melletted vagyok, képtelen vagyok másra gondolni, csak az jár a fejemben, hogy átöleljelek.
A lány eltolta magától.
- Elmegyek az elnökasszony vidéki birtokára, mert gondolkodnom kell. Az elnöknő fölajánlotta a házát és ott talán majd ki tudom találni, hogy mi legyen.
A férfi lehajtott fejjel állt az ágy mellett.
- Tudom, hogy semmi jogom nincs, tudom, hogy az lesz a legjobb, ha eltűnök, de még látnom kellett téged.
A lány a kezét nyújtotta.
- Kérlek, ne menj még el, mert ott kell lenned, amikor a döntésemet meghozom. Egy icipicit egyedül kell lennem, de aztán azt szeretném, ha ott lennétek mellettem.
A lány arra a két levélre gondolt, amit az elnöknő otthagyott neki, és a két férfi nevére szóló meghívó volt a birtokára. Abba a házba csak az mehetett, akit az elnöknő személyesen meghívott, ezért volt nagy kincs ez a két levél. Lili is kapott meghívót és ezt a két levelet, döntenie kellett, hogy melyiket küldi el és melyiket nem.
Már egy hete volt a kastélyban, ahová egy kényelmes limuzin vitte le és ahol minden kívánságát lesték. A hét vége felé egyre többet kelt föl és sétált a környéken. Naponta meglátogatta az orvos és volt, amikor a sétáira is elkísérte. A fiatal férfi csodálta a lányt, mert tudott a programjáról és segített a lánynak a program egészségügyi részének a kidolgozásában. Megtervezték, hogy minden nevelő végezzen el egy egészségügyi tanfolyamot, ami hasznos lehet a mindennapokban. Lili a tanfolyam anyagát a férfival állította össze. Aztán egy hét után elküldte a leveleket és várt. Amikor a kocsi megérkezett és a két szeretett férfi kiszállt akkor ő ott állt a bejáratnál és boldogan mosolygott rájuk.
- Már sokkal jobban nézel ki – mondta halkan Tamás. – Jól is vagy?
- Igen. Sokkal jobban. A jó doktor vigyázott rám és sokat segített – mondta a lány és bemutatta a doktort a két férfinak, akik féltékenyen néztek rá, amikor kezet nyújtott és végig a lány mellett állt.
Péter arcán fájdalmas ráncok jelentek meg, amit a lány nagyon nem akart. Nem akart szenvedést okozni, főleg nem annak, akit a legjobban szeretett. A nappaliban ültek le. A doktor elköszönt, és amikor elindult még megcsókolta a lány arcát, mire Tamás arca is megrándult. Úgy érezte ők itt már csak statiszták. A lány, amikor egyedül maradtak, a férfiakat kérdezgette.
– Na és ti hogy vagytok? Mi újság otthon? Mit csináltatok a héten?
Tamás válaszolt.
- Szinte semmit sem tudtam csinálni, mert állandóan érted aggódtam. Annyira bánom már, hogy olyan hülye voltam.
Péter lehajtotta a fejét és nem nézett a lányra. Úgy érezte, hogy neki itt már szava sem lehet.
- Na és az építkezés hogy halad? – fordult a lány Péterhez.
- Befejeztük és már csak néhány végső simítás, javítás van hátra, de azzal is készen leszünk pár nap alatt. Két hét múlva lehet költözni.
Lili nagyon örült a hírnek.
- Csodálatos vagy! Köszönöm.
A férfi mégis ránézett és érezte, hogy elveszett, már nem akar mást csak a lányt vagy semmit, de azt is tudta, hogy nem mozdulhat a lány irányába. Lili megfogta mind a kettőjük kezét és megszorította.
- Nagyon szeretlek titeket. Tudom, hogy egymást is szeretitek, és azt szeretném, ha ez így is maradna, és nem szeretnék közétek állni.
A két férfi egymásra nézett és látszott milyen nagy az egyetértés közöttük.
- Mi elfogadjuk a döntésedet, bármi is legyen az – mondta Tamás, és Péter helyeselt. A lány most érezte mennyire nehéz dolga lesz, hiszen ő is szereti mind a két férfit.
- Tamás, nagyon szeretlek. A férjem vagy és nem szeretnék soha többé hűtlen lenni hozzád. Amikor az voltam, azt soha nem bocsátom meg magamnak és még akkor sem bocsánatos, ha éppen te voltál, aki akartad. Nem lett volna szabad ezt tennem, bármennyire is elragadott a szenvedély. Az elnöknő ügyvédje, segít abban, hogy a házasságunkat megszüntessük. Ennek így kell lenni, mert nem voltam méltó hozzád. Azt azért tudnod kell, hogy ez nem változtat az érzelmeimen, szeretlek – átölelte a férfit és az erősen szorította.
- Nem akartam, hogy elhagyj, de ha ez a döntésed, akkor elfogadom.
Nagyon szomorú volt. Nem akarta elveszíteni a lányt. Lili folytatta.
- Mivel szabad lettem, megszűnt a házasságom, akár választhatok is másik férjet, de nem akarok, képtelen vagyok. Szeretem Pétert, - fordult a férfihoz - de nem szeretném egy döntéssel lekötni. Én még soha nem éltem egyedül. Most megpróbálom. Először azt gondoltam, hogy beköltözöm az intézetbe és vállalok egy tucat gyereket, de aztán rájöttem, hogy még milyen sokat kell tanulnom. Egyetemre megyek és tanulni fogok. Ti szabadok vagytok és megpróbálok én is az lenni, már amennyire egy ilyen sok gátlással élő lány tud. Megpróbálok egyedül boldogulni. Az elnöknő fölajánlott egy állami ösztöndíjat, amiből talán sikerül nekem is, mint annyi diáktársamnak megélni. Szeretnék veletek kapcsolatban maradni, szeretném, ha élnétek az életeteket, aminek bizonyos fokon a része leszek, de nem leszek egyikőtöknek se kötelék, kötöttség.
Péter szomorúan ült a lány mellett és nyúlt a lány keze után.
- Biztos vagy a döntésedben? –
- Igen – a lány határozott volt. – Szeretnélek titeket szabaddá tenni és szeretném én is kipróbálni az életet. Csodálatos volt Tamás feleségeként élni, életem legszebb időszaka, de azt el kell ismernetek, hogy nem tehetek úgy mintha semmi sem történt volna.
A két férfi fölállt.
- Szeretném, ha ti mindig is az életem részei lennétek. Na, nem azért mert partikra akarok járni. Ezt a szakaszt lezártam. Ezután csak tanulok, és azt szeretném, ha büszkék lennétek rám.
A két Széchenyi fiú fölállt és készülődött.
- Azt hittem maradtok pár napig. Szerettem volna együtt lenni veletek.
Tamás átölelte a lányt.
- Nem tudnék most itt maradni. A döntésedet meg kell emésztenem. Bármennyire is vonzó, hogy az elnöki birtokon tölthetek el vendégként időt, de egy ilyen hír után ez képtelenség.
Péter a lányhoz lépett és átölelte. Nagyon halkan a fülébe suttogott, úgy, hogy csak a lány hallhatta.
- Szeretlek. Nagyon szeretlek – aztán gyorsan elfordult és szinte rohant a kocsijához.
A lány könnyezve nézett utánuk és már meg is bánta, hogy elutasította őket. Már tudta, hogy Pétert kellett volna választania, és nem lett volna szabad elengednie a férfit.
Szerencsére az elnöknő hívta telefonon és részletesen kikérdezte a találkozóról. Ő sírdogálva mesélt el mindent, aztán azt is, hogy másnap már el akar menni az egyetemi városba. Az idős nő elintézte, hogy a lány kapjon szobát egy régi patinás apartmanban, ahol diákoknak adnak ki szobát. Lili megígérte, hogy onnan is rendszeresen be fog jelentkezni. Az asszony elmondta, hogy sem a gyerekei, sem az unokái nem voltak vele soha ennyire bizalmasak, és ez az élmény most neki is új, amit a lánnyal átél.
- Neked nem volt édesanyád, aki vigyázott volna rád, nekem meg soha nem engedték a gyerekeim, hogy vigyázzak rájuk. Most végre egymásra találtunk. Tudod, hogy bármikor hívhatsz és el is várom, hogy hívj.