Angyal

- Ha most kilépsz azon az ajtón, többet ide be nem teszed a lábad, megértetted?!
Angéla visszafordult az ajtóból, mélyen agyába véste az utolsó jelenetet: a kicsi lakás, a kopott bútorok, apja, amint vörös arccal kiabál, és az anyja könyörgő tekintete: a könyörgés Angélának szól, hogy ne mondjon újra ellent az apjának, és az apának, hogy legyen belátással a lánya felé.

Angéla nem is értette, hogy hogyan juthattak el idáig. Olyan sok minden történt már velük, annyi baj szakadt rájuk, mégis mindig megoldották a problémákat. Vér szerinti apja alkoholista volt, anyját, Angélát és a testvéreit gyakran bántalmazta. Anyja lassan szintén az alkohol rabja lett. A lejtőn végül ez a férfi állította meg. Csempekályha építőmesterként Angéláéknál is rakott kályhát. Gyönyörű volt: vajszínű, 9 soros, 2 szobát fűtött és a gyerekek miatt még egy kis padkát is épített a mester. Hogy a vér szerinti apa miért nem vette észre, hogy az eredeti 3 napból (amit a mester az építésre tervezett) miért lett mégis több hét, erre nincs magyarázat. Azután megtörtént, amire talán előre lehetett volna számítani.

Egy végzetes veszekedés borzalmas következményekkel járhatott volna, ha nincs Angéla kisöccse. A csöpp kisgyerek a maga 5 évével hihetetlen erővel esett neki az apjának, aki hirtelen felindulásból valószínűleg megfojtotta volna az anyját. Ifjabb Zsolt ott ütötte és rúgta az apát, ahol érte, aki a döbbenettől megdermedt, a vörös köd elmúlt és ő rájött, hogy mit tett vagy mit tehetett volna… Felkelt és elment otthonról, lehetővé téve, hogy az anya összeszedje a legszükségesebb holmikat, majd fogta a fiát és segítséget kért. Endre, a kályhás mester pont időben érkezett. Felpakolta a kis családot, aztán haladéktalanul elindultak Pestre, ahol Angéla és a nővére a rokonoknál a nyári szünetüket töltötték. Angéla sosem felejtette el a látványt, ami a kapuban fogadta. Anyja arca feldagadt, szája megrepedt, szeméből mégis olyan nyugalom sugárzott, amilyen már nagyon régen nem. Angéla alig volt 6 évvel idősebb az öccsénél, nem is igazán értette, mi történik, nővére viszont teljes mértékben tisztában volt mindennel. A legidősebb gyermek (14 éves volt, ennek ellenére koraérett) tudott anyja viszonyáról a kályhásmesterrel, és mellettük állt, támogatta őket.

Azóta a borzalmas nap óta 7 év telt el. Angéla 18 éves lett, nővére férjhez ment, a kis öcsi pedig a legjobb úton haladt, hogy égetnivaló kis kamasz legyen belőle. Nem volt nehéz megszokniuk, hogy apának szólítsák ezt a férfit, hiszen apjuk helyett valóban apjuk volt. A kis család új életet kapott: egy új apát és egy új anyát. Angéla vér szerinti apja nem sokkal a válás után agyvérzést kapott és hosszabb ideig tartó betegeskedés után meghalt. Angéla a temetés óta nem volt a sírjánál. Nem tiszteletlenségből tett így, magát óvta az emlékektől.
És most itt áll az ajtóban, arcáról már felszáradtak a könnyek, belefáradt a hiábavaló veszekedésbe. Miért nem érti őt meg az apja? Közösen döntöttek úgy, hogy Angéla vegyésznek tanul. Könnyen tanult, nem okozott gondot neki az iskola. Angélának viszont ez a négy év csak mellékállomás volt.

Amióta az eszét tudja, a művészetnek élt. Imádott énekelni és rajzolni. De főleg énekelni. Arról ábrándozott, hogy felfedezik és híres énekesnő lesz belőle. Tudta, hogy nagyon mesze van ettől az álomtól, de készen állt a megmérettetésre. Ez volt az, amit az apja nem akart megérteni. Nem ez volt az első veszekedésük, de valószínűleg ez volt az utolsó. Az apa kimondta a végszót, ahonnan már nincs visszaút.
Angéla fogta a kis bőröndöt és kilépett az ajtón ....

Folyt. köv.