Álmok gyermeke 2.

Vyni kecsesnek nem nevezhető mozdulattal huppant le a fűbe. Már éppen azon volt, hogy sietve felpattanjon, mikor Lilith elegánsan landolt az ölében.
- Megtámadták a szentélyt! - suttogta, elfúló hangon. Vyni felelt volna, de a ránehezedő súly miatt nem tudott. Két kézzel taszított egyet Lilithen, aki a lökés hatására lehengeredett róla.
- Senki sem hagyhatja el a helyét! - folytatta, miután kikecmergett a sárból. Vyni talán válaszolt volna, talán nem, ezt már nem tudhatta meg senki sem. A távolban éles döndülés harsant, és egy lángoló fénycsóva suhant át az égen. Ordítozás, kiáltozás mindenhonnan - másodpercek alatt hatalmas zaj kerekedett. Mágikus harc kezdődött....
- Gyerünk! - kiáltott Vyni és talpra lednült. Egyébként hófehér hálóruházatán most hatalmas sárfolt terpeszekedett, amúgy is borzas haja most még kócosabb volt, szemei élénken csillogtak - egy mindenre elszánt rontó boszorkányra emlékeztetett. Lilith a karja után kapott, meg akarta állítani, de elkésett. Lángusgár csapott közéjük, alig tudtak elugrani előle. Egyik jobbra, másik balra dőlt.
- Ide! Ide gyertek! - harsant egy kiáltás. Lilith a fűben hasalt, fejét majd szétrepesztette a csatazaj, két kezét két fülére tapaszotta. Teljesen fölöslegesen és értelmetlenül. Szerencsére.
- Hóóóóhééé! - sikoltott Vyni. Lilith abbahagyta a rejtőzködést, és fölpattant. Azaz csak fölpattant volna. Éppen mikor felállt, megcsúszott, és teljes hosszában elvágódott. Még éppen látta, ahogy barátnéja kiszabadul fogvatartója méretes kezei közül.
- Ott egy másik! - ordított egy öblös hang. Furcsa, szisszenő zaj kelt, amit Lilith a hatalmas zajon keresztül is meghallott. Éppen csak annyi volt, mint mikor meggyújtanak egy gyufát. Csak sokkal nagyobb következményekkel...
Lilith villámgyorsan gördült párat a földön. Arca, egész ruházata csupa sár lett. Nem igazán zavarta. Négykézlábra állt, majd kezei hangos cuppanással elváltak a földtől és a következő pillanatban kissé ingatagon, de két lábon állt. Körbenézett, bár a látásban akadályozta sáros, szemébe lógó haja. De még így is látta, amint Vyni felé két lángcsóva röppen. Újra, az a furcsa, szisszenő hang... A lángcsóvák a lány körül keringtek, egyre feljebb és feljebb haladtak...

Lilith tudta, hogy az Eleven - tűz varázzsal nem lehet viccelni. Akit egyszer körbevesz, az többet nem menekül. Rettegve nézte, ahogy lángok egyre magasabbra jutnak. Ha egyszer összérnek a feje felett, lángba borul és megég. Iszonyodva elfordult.
- Neeee! - sikoltott Vyni. Lilith kényszerítette magát, hogy arra forduljon. Kezeit levette az arca elől és megfordult. Tarkóján erős ütést érzett, és orra bukott... Az éjszaka folyamán immáron harmadszor. Utolsó emléke az égbolt volt, ami szinte lángolt, olyan vörösnek tűnt; meg a kiáltozás.