Álmodozók kontra realisták

Jómagam az előbbi csoport táborát erősítem. Két szempontból is. Egyrészt annyit agyalok, mint amennyit öt másik ember nem. Addig tudom csűrni-csavarni a dolgokat, amíg ki nem hozok belőlük valami abszurdumot. Folyamatosan jár, pörög, zakatol, dolgozik, de hogy minek? Semmi hasznom belőle, sőt. Másrészt pedig rettentő romantikus vagyok. Elolvadnék, ha egy általam „szeretett” pasi – aki egy fejjel, de legalább féllel magasabb nálam – lassan közeledve, kedves mosollyal az arcán, amin látszik, hogy oda van értem, mégis tartja magát, felém hajolna és a derekamnál szelíden magához húzva megcsókolna. Na jó, ezután nincs az a nő, akit nem a padlóról kellene felmosni, de már értik miért vagyok én álmodozó? Sokszor használjuk mi ezt eszközként, hisz egyfajta menekülő útvonalat nyújt, ha már nagyon padlón vagyunk. Álmodozunk szép karrierről, szívdobogtató szituációkról (persze mentő nélkül), egy villáról Bora Borán, egy meghitt házacskáról egy eldugott városkában, Angliában, elismertségről, határozottságról, egy veterán autóról, csodás Karácsonyokról, tehetséges és egészséges gyerekekről, szörfözésről, zongorázásról, blues-os énekhangról, és mindenről, ami a jó fogalma alatt lapul. Akár nevezhetjük ezt önáltatásnak is, de higgyék el, megvan ennek a maga varázsa. A realisták a földön járnak és nekik az álmodozás felesleges, ők nem lelik ebben örömüket, vagy legalábbis csak a megvalósíthatóság korlátai között járkálnak fejben.

Mindkét embertípusnak megvan a maga jó és rossz oldala, hisz az éremnek mindig két oldala van. Szerintem a kettő között nincs átmenet, aki már egy kicsit elrugaszkodik a realitás talajáról az álmodozó, aki viszont mindig ott mozog, az azonnal az ellentét táborába sorolható. Szóval a romantikus álmodozók negatívumként könyvelhetik el, hogy szörnyű a bamba mélázásból kizökkenni, megválva a szép gondolatoktól. De az is igaz hogy mi álmodozók teljesen máshogy éljük az életünket, csapongóbbak, szétszórtabbak vagyunk, míg a realisták általában megpróbálják elérni a kitűzött céljukat.
Elmondható, hogy ezek a kislépésű célok meg is valósulnak, hisz elérésüket nem zavarja holmi elvarázsolt gondolat.
De annyi bizonyos, hogy nekünk álmodozóknak megvan a magunk kis másvilága ahova bármikor beléphetünk és lelkünket felüdítve annyi időt tölthetünk amennyit csak akarunk.