Áldozat

Tél volt. Hideg tél. A hó szállingózott, az utcákon a jég megfagyott. Csöndesek már az utak, hiszen este van. Mindenki odabújt a kandallója mellé egy bögre kakaóval a kezében, hogy felmelegítse teste hidegét. Azon az estén én nem így tettem. Felkaptam a kabátomat, és elmentem a sötétbe. Tudtam, hogy csak így menthetem meg a családomat. Furcsa világban élünk. Valaki meghal, hogy valaki élhessen. Az angyalok engem választottak. Nekem kell ma elmennem. Hallottam a hangokat a fejemben, egyre csak azt hajtogatták, hogy jól döntök. Amikor elérkeztem egy tisztáshoz megálltam. Várom kell. Ez nem öngyilkosság. Ez áldozat. Holnap mindenki rólam fog beszélni. Anyám valószínűleg belehal a fájdalomba. Az újságban benne lesz, hogy egy 18 éves fiatal lány, Amanda White a közeli tisztástól nem messze felakasztotta magát. Holtestét a rendőrök találták meg. Anyáék tudni fogják, hogy ki tette. Gondolataimat egy angyal törte meg. Elképesztően gyönyörű volt. Azelőtt mindig is kíváncsi voltam, hogy mégis milyen lehet találkozni velük. Tudtam, hogy a halálom napján fogok csak találkozni Vele. A Halálangyallal. Meg kell csókolnia, hogy meghaljak.
-Amanda.- lágyan mondta ki a nevemet. Tudtam, hogy itt az idő. Oda kell mennem hozzá. A lábaim legyökereztek. Meglepő módon Ő sem jött közelebb. Néztük egymást egy darabig. Láttam a fekete szárnyait, ahogy össze voltak csukva.
- Mi fog most történni? Meghalok. Az angyal elmosolyodott. Gödröcskék jelentek meg a tökéletes arcán. Belepirultam.
-Amanda, ahhoz képest, hogy a Halállal nézel farkasszemet, rendkívül édes vagy, ahogy elpirultál.-törte meg az angyal a csöndet. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Igaza volt.
-Szándékodban áll megölni engem?-kérdeztem.
-Igen, Amanda megfoglak ma éjjel csókolni. Elmondom, hogy miért. Életed során rengetegszer álmodtál velem, de  nem vagy biztos abban, hogy én vagyok az, hiszen nem látsz a sötétben.-azzal arrébb lépett pár lépést, és a Hold megvilágította. Villámcsapásként csapott belém a felismerés. Ő az. Kiskorom óta Vele álmodtam, de az álmomban nem volt angyal. Beszéltem vele. Mindent elmondtam neki. Beleszerettem. Minden nap vártam, hogy elaludjak, tudtam, hogy el fog jönni, és láthatom. Az utóbbi 1 hónapban nem jött. Nem értettem, hogy miért.
-Azért nem jöttem, mert látnom kellett téged, és az, hogy megengedjék sok időbe telt. A kettő nem ment egyszerre. Álmodban azt mondtam neked, hogy szeretlek. Valóban így gondolom. Hatalmas érzelmi hullámot indítottál el bennem. Ez még soha senkinek sem sikerült. De itt a Földön nem lehetünk együtt. Velem kell jönnöd, csakhogy idő előtt képtelen voltam eljönni érted. Nem tudtalak megfosztani az élettől. Most sem tudom, hogy képes leszek-e rá. De meg kell tennem, mert ha én nem teszem meg, akkor más fogja, és azt nem hagyhatom, hogy bántsanak.-folytatta. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Az a fiú, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem, eljött ma értem, hogy megöljön, és aztán együtt legyünk az idők végezetéig. Odalépett hozzám, és megölelt. Melegség töltötte a szívemet. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy angyal valaha is belém fog szeretni. -Mielőtt megcsókollak elmondom neked, hogy Adamnek hívnak. Tudod, azelőtt sohasem mondhattam el neked, mert törvényt szegtem volna.-mondta.
-Adam, a szüleim mit fognak gondolni? Hogy halok meg?-kérdeztem.
-Nyugodj meg, Amanda. Reggel otthon fognak téged találni az ágyadban. Amint észreveszik, hogy meghaltál, tudni fogják, hogy eljöttem érted, és egy számodra jobb helyre kerültél. De sohasem akasztanálak fel.-mondta
-Olvasol a fejemben?-kérdeztem meglepetten.
-Igen. Érzem az érzéseidet. Tudom mikor félsz, mikor vagy boldog. Ha nagyon koncentrálok, akkor hallom a gondolataidat is.-mondta. Rámosolyogtam.
Azzal magához húzott, mélyen belenézett a szemembe, és megcsókolt.