Adsz vagy kapsz

Halloween estéje közeledett. Ablakok millióiban töklámpások világítottak. Faragott szájuk kísérteties vigyorra húzódott és fényes gyertyaláng égett narancssárga héjuk alatt.
Október vége volt és az időjárás is igazodott az évszakhoz. Sűrű köd telepedett az utakra és hűvös levegő csípte a járókelők arcát. A távolban varjak károgtak hangosan. Fekete pöttyként lepték el a dombot és csőrükkel lármásan zengtek.
Egy csontváz jelmezt viselő kisfiú baktatott az úton lehajtott fejjel. Fekete haja szemébe hullott. Egy műanyag koponyát szorongatott a kezében, ahogy némán masírozott a sok szőrmebundát viselő felnőtt között. Egy elnyűtt fekete edzőcipő volt a lábán, aminek a talpa búcsúzni készült a lábbeli többi részétől.
Nem nézett fel a kisfiú, csak ment előre egyenesen. Nagy sokára megállt és befordult az egyik házhoz. Az ajtónál megállt és mielőtt még kopogtatott volna, leporolta csontvázas jelmezét, megigazgatta a nyakánál a kivágást és mély levegőt vett. Erőteljes, határozott kopogást mért a gesztenyefából készült ajtóra.
Hamarosan egy vörös villanás jelent meg az ajtóban, ahogy az kitárult és két kar fonódott össze a válla fölött.
-Perselus!-kiáltott fel Lily vidáman és átölelte a fiút. Perselus szíve őrült táncot járt kis mellkasában, de igyekezett csitítani magát, nehogy Lily megérezze szapora szívverését. Azonban érezte, hogy arca kipirult Lily gyönyörűséges látványától. Így aztán, mikor a lány elengedte őt és hagyta, hogy beléphessen a nappaliba, titkon örült annak, hogy így visszatarthatja magában azt a késztetést, hogy szájon csókolja Lilyt.
A lány nem hozta szóba arc színének elváltozását vagy lehet észre sem vette és Perselus érezte, hogy képes lesz összeszedni magát.
-Ez meg itt mi az arcodon?
Perselus szeme alatt egy monokli volt. Csúnya lila színe és duzzadtsága azt sejtette, hogy nem volt olyan régi az ütés nyoma.
-Csak apa megint mérges lett...Reggelre az ágytakaróm sárga lett. Nem szerettem, hogy folyton szürke volt, és arra gondoltam lefekvés előtt, hogy milyen jó volna, ha világosabb lehetne. És mikor felébredtem már más színű volt. Erre apa bepipult. De sose kóser ...
Lily elborzadva hallgatta végig Perselust.
-De ezt akkor sem teheti!
Perselus lemondóan megcsóválta a fejét.
-Ne beszéljünk róla. Most nem vagyok vele és ez számít csak!
Biztatónak látszó félmosolyt villantott Lily felé. A lány egy darabig még szótlanul mustrálta a fiú arcán a monoklit és látva, hogy Pers kellemetlenül érzi magát, nem forszírozta tovább a dolgot, de megfogadta magában, hogy az este után első dolga lesz szüleit értesíteni az ügyről.
Néhány percnyi csend után végül Lily szólalt meg újból:
-Nagyon jó a jelmezed - dicsérte meg a csontvázat ábrázoló ruhadarabot. Perselus sugárzó mosolyt küldött felé.
-Köszönöm. A Tiéd pedig...
Egészen idáig nem is vette szemügyre Lily öltözékét. A lány boszorkánynak öltözött be. Sötétkék fodros szoknya volt rajta,hozzá selyemből készült fekete pulóvert vett fel. Haja fésületlennek tűnt, de Perselus tudta, hogy csak a jelmez miatt volt kócosabb Lily haja, hogy "boszorkányosabbnak" tűnjön.
Elbűvölőnek tartotta Lilyt, a harisnyájában, a fodros szoknyájában a kis bozontos loknijaival. Újból érezte, hogy szíve megdobban ennek felismerésétől és legszívesebben megcsókolta volna Lilyt, ahogyan előbb az ajtóban.
-Az enyém pedig? -kérdezte Lily várva Perselus válaszát. Úgy tűnt tényleg érdekelte a fiú válasza, de a hirtelen elhallgatás bizonytalanná tette.
-Káprázatos-mondta ki végül Pers és nyelt egyet.
Lily mosolya fülig ért szinte. Kezébe vette a kosarat és a még mindig őt fókuszáló Persre nézett.
-Indulhat az idei adsz vagy kapsz?