A vörös lány 1.rész

Vörös, göndör haja hullámokban esett hátára. A szemei...a szemei voltak csak igazán szépek. Ha belenézett az ember tüzet látott, azt az igazi szenvedéllyel izzó tüzet. Mikor nevetett, és a könnye is kicsordult mosolyt csalt az ember arcára, és szemeiből surgárzott a melegség. Ritkán, ha haragudott villámokat szórtak ezek a tengerkék tünemények. A bőre fehér volt, orrát szeplők pettyezték, az ajkai pedig édesen kínálkoztak csókra. Magas volt és gyöngyörű. Az igazán szép nők mindig magasak. Járása kecses volt és határozott, és ha végigsétáltam vele valahol mindenki őt figyelte. Neki fel sem tűnt - azt mondta hiúságból nem hord szemüveget, ezért észre sem veszi, ha megbámulják. De tudta, hogy figyelik, csak úgy tett mintha tudomást sem venne a jelenségről...
Mikor először megláttam egyből beleszerettem. Tudtam, hogy ha nem is szeretne viszont, csodálatos éjszakákat tölthetne velem. Voltam más lányokkal előtte, sok lánnyal. Voltam alacsonnyal, magassal, manökennel és jogásszal. Voltam duci és sovány lányokkal is. De ő egyszemélyben tudta mindazt, amit az eddigiek, és mégis teljesen más volt. Ő maga volt a megtestesült szenvedély.
...Megláttam a bár túloldalán, a barátnőivel beszélgetett. A pultnál iszogatott egy koktélt és teli szájból kacagott. A körülötte levő férfiak félig felé fordulva beszélgettek. Más csinos nők is voltak, de a legtöbb tekintetet ő vonzotta. Mosolyognom kellett, mert ez a lány igazán üdítő volt az én harmincas korosztályomnak. Mindig betévednek ilyen bakfisok a clubba, de ő más volt. Tudatában volt önmagának, annak, hogy gyönyörű, okos és más, mint a többiek. Meg kell ismernem – gondoltam – és elindultam felé a tömegen át. Sokan voltak, így szinte verekednem kellett az előbbrejutásért, időnként szem elől is tévesztettem, de már csak pár méter volt hátra, amikor...eltakarták előlem. Annyit láttam, hogy egy hozzám hasonló megbabonázott csodáló próbálkozik meghívni egy italra, vagy csupán beszélgetni vele. A barátnői tovább csevegtek, szóbaelegyedtek másokkal, ő pedig mosolyogva beszélgetett azzal az emberrel, aki épp beleköpni készült a levesembe. Nem akartam olyan lenni mint a többiek. Nem akartam rányomulni, és hazavinni. Meg akartam ismerni. Szemem sarkából figyeltem őket, mikozben a pultot támasztva a termet pásztáztam. Igyekeztem közömbösnek tűnni, de nem tudtam mit kezdeni magammal, így ezt elősegítendő rágyújtottam egy cigire. Rendeltem egy üveg pezsgőt, és vártam, hogy lekopjon a zavaró tényező, és végre én élvezhessem a tünemény figyelmét. Hál Istennek nem kellett soká várnom, mert az egyik barátnő odajött.
- Szia, ne haragudj, hogy megzavarlak, de itt lehet dohányozni?
- Hello! Ami azt illeti nem, de itt a szellőző alatt vagyunk, és az egyik tulaj a barátom, nem fognak ránk szólni.
- Ez esetben kérhetek egy szálat? Persze, ha ez kivételesen rám is vonatkozik.
- Természetesen. – Megkínáltam és meggyújtottam a cigarettáját.
Kiváncsi tekintetét rám emelte, és felém nyújtotta a kezét:
- Ha már itt tartunk Kimi vagyok.
- Én pedig Brad. Örülök, hogy megismerhetlek. Gyakran járok ide, de még sosem találkoztam veletek. A barátnőiddel vagy itt?
- Igen – mondta – annak a magas vörös lánynak ünnepeljük a születésnapját. Mira, ő a legjobb barátnőm.
- Értem. Akkor majd gratulálok neki, ha lesz egy szabad perce. Úgy látom nagyon népszerű.
- Igen, általában az, de ahogy elnézem kezdi idegesíteni a pasi.
- Ez esetben mit gondolsz, megmentsem?
- Mégis, hogy gondoltad? – nevetett – Ugyanolyan nyomulósnak tűnnél, mint a többiek, akik itt vannak ma este. Nem is tudom miért egy ilyen nyugdíjas clubba jöttünk, komolyan mondom midnenkinek kocsányon lóg a szeme, és ugyanazt akarja.
- Ez esetben figyelj, aztán ha hazamentek kitárgyalhatjátok, hogy ugyanolyan sablonos voltam e. Ha nem haragszol egy pillanat, és itt leszek.
Ezzel elindultam a szép nő felé, aki már egy ideje minket figyelt a szempillája alól. A pasit megkerültem, és fél karommal magamhoz vontam a lányt, megcsókoltam a jobb arcát és ezt mondtam: - Ne haragudj kicsim, hogy késtem, nagy volt a forgalom.
Az észjárása gyors volt, felismerte a menekülés lehetőségét, cinkosan rámvigyorgott, finom ajkait egy pillanatra az enyémhez érintette, és azt válaszolta: - Ugyan semmi gond, még az egész éjszaka előttünk áll. 
Majd, hogy fokozza a srác zavarát: - Drágám bocsánat, hadd mutassam Petert, most ismertem meg. Peter ő itt... – Brad. – vágtam közbe gyorsan, és kezet nyújtottam. – Nagyon köszönöm, hogy eddig szórakoztattad a hölgyemet.
Peter arcáról fokozatosan tűnt el az önelégült vigyor. Kezet fogtunk, aztán valamit motyogott az orra alatt, hogy várják, és odébb állt. Mira átnézett a vállam fölött a barátnőjére, majd a szemembe nézett és csak ennyit szólt vigyorogva: - Köszönöm drágám.
Szótlanul követett vissza Kimi-ig, ott előhúzott a táskájából egy cigarettatartót, a foga közé szorított egy szálat, és rágyújtott. Élvezettel szívta be a füstöt, majd miután az első 3 kört kifújta kezetnyújtott.
- Köszönöm a mentőakciót Brad, én Mira vagyok. Melyikőtök ötlete volt?
- Az előbb még együtt voltunk, és visszafokozod a kapcsolatunkat kézfogásra? – vigyorogtam – Hát rendben.
- Én csak annyit mondtam, hogy látszik mennyire untat a pasas. – szólt közbe Kimi – de a megmentést nem én találtam ki. Bár meglehetősen jól szórakoztam innen. Szerencsétlen balek most ott állhat megint a sarokban a haverjaival, és csak a sör jut már neki ma estére, mert minden dugható nőt lefoglaltak mialatt téged próbált megfűzni.
- Kimi ne legyél már ilyen rosszmájú megint, rendes lányok ezek is, nem fog mindegyik szobáramenni. Lássuk csak, én azt mondom, csak a 70%-uk teszi szét a lábát ma. Te mire fogadsz? – fordult felém.
- Én? Nos, ha ringbe kell szállni. Figyeljetek. Az a lány, ott a magas pasival...igen az a szőke. Nos ő luxusprosti. Ree-nek hívják. A másik kettő ott, azzal az öregúrral, Rebecca és Pam, ők is. A többi lány, aki ma dolgozott úgy tűnik már szobára is ment. És azok, akik még ebben a clubban van...nos közülük kb 14 vagy 15 fog ma szobára menni. Akik unott arcot vágnak kamu számot fognak megadni, és azokat, akik lelkes mosollyal csüngnek a pasik szaván nem fogják felhívni. Második találkozás csak egy lesz a teremben lévők között.
Ja és persze ne felejtsük el a barátnőtöket, a barna vékony lány az igaz?
- Igen.
- Szóljatok neki, hogy ha nem akarja hetekig maracangolni magát, hogy másnap miért nem hívta fel a pasi, akkor lépjen le. Aki éppen fűzi az a haverom, és nem az a telefonálós típus. Vagyis ez olyan 40%-a a lányoknak aki ma beadja a derekát. De úriember biztosra nem fogad.
- És kik fognak akkor másodszorra is találkozni? – kérdezte Mira.
- Abban az esetben, ha elfogadod a vacsorameghívásomat holnap este 8-ra a Nobu-ba, akkor mi.
- Nos, ez esetben, tévedsz, és nem lesz második találkozás senki között sem. – mosolygott. – Egyébként hova lett Kimi?
- Ahogy nézem ringbe szállt, és az előző udvarlódat próbálja jobb kedvre deríteni – vigyorogtam. Láttam hogy bosszantja kicsit a dolog. – Egyébként boldog születésnapot, neked kértem a pezsgőt. Érezzétek jól magatokat, nekem mennem kell, vár a kocsim. Ne feledd, holnap este a Nobuban 8-kor várlak.
Láttam, hogy elkerekedik a szeme, hogy csak úgy otthagyom. Odahajoltam, és most én nyomtam hozzá a számat édes ajkaihoz.
Belenéztem a szemeibe, és éreztem, hogy elvesztem. Sietve megfordultam, nahogy észrevegye, hogy mennyire felkeltette az érdeklődésemet. Igyekeztem átvágni minél gyorsabban a tömegen és kijutni a szabad levegőre. Fogtam egy taxit, de pár sarokkal előbb kiszálltam, mert ki kellett józanodnom. Mikor hazaértem, és befeküdtem az ágyamba, még mindig rajta járt az eszem. Éreztem a számon forró lehelletét. Csukott pilláim mögött is felsejlettek ragyogókék szemei...az a tekintet. Akartam ezt a nőt, és tudtam, hogy nem lesz könnyű megszereznem. Az ajkait akartam szüntelen csókolni, a karjaimban akartam tartani, a combjai közt akartam elveszni éjjelente, és reggel vele ébredni, hogy újra csókolhassam. 
Reggel zihálva ébredtem, nem voltam egészen biztos benne, hogy megtörtént az előző este. Sokat ittam, azt tudtam, és egész álmomban egy csodálatos nőt kergettem, akit nem tudtam elérni. Aztán megnéztem a telefonomat, és ott volt a kijelzőn a megjegyzésem: „Nobu 20.00, Mira”.
Folytatás hamarosan!