A titokzatos erdő relytelmei

Az erdő. Egy békés, nyugodt hely, kis állatkákkal. A tisztásokat legelésző nyájak, a fákon csiripelő madarak keltik életre a tájat. Apró mozgolódások törnek fel a fák alatt, a meseszép erdőnek zenei hangulatot adva. Halk szellősuhogások zengik körbe az erdőt, érintetlen ágakat táncoltatva.
Ezt a művészi táj jut mindenki eszébe erről a helyről.
De mi történik az erdővel, mikor eljön az este?
Akkor, mikor a békét és nyugalmat sötét leplével betakarja az éjszaka,
akkor, mikor nyugalom helyébe lép a félelem és harag.
Ezen a vidéken a fény nevéről sem hallott senki és semmi.
A sikító bokrok vészkiáltásai megtörik az erdő csendjét, a fák ágait kegyetlenül letépve diadalmaskodik a vihar.
A vadak egymást gyilkolva csillapítják éhségüket, csak vért hagyva a nyomukban.
A haldokló állatok utolsó nyögéseit hallod, amint épp a rejtélyes vad tépi szét őket.
Az ablakodat egy ág segítségért esdekelve kopogtatja, hogy engedd be, mentsd meg a kinti pokol elöl.
Az, aki ide betér, soha többé nem leli meg nyugalmát, örökre ezen rémségek áldozata lesz.
Mire mindenbe belegondoltál, már ott is vagy az erdőben, ahol a halál a függönyeit behúzta és már hiába menekülsz.
Az erdő bezárta kapuit, eldobta a kulcsot, lelkedet örök marasztalásra ítélve. 
Kérlek, fogadd meg a tanácsomat, és jól figyelj arra, amit mondok:
Ha vissza is akarsz térni, akkor soha ne menj be az sötét erdőbe éjjel!