A krumpli kezdete

A mai napom egyik fontos történése volt (eleddig), hogy szívrohamot kaptam. Igen: kaptam, elvégre azt nem mondhatom, hogy szívrohamom lett vagy volt, mert az esetleg azt is feltételezné, hogy már nem élek, én pedig kétségkívül írok most is éppen. Szóval megkaptam.

Kicsi szúrást éreztem a bal mellem belső leficcenésénél és akkor jött az a mindent elsöprő érzés, hogy nekem akkor most az van. Nem jó értelemben volt mindent elsöprő, hanem olyan megsemmisülten mindent elsöprő. Épp a gyerekkel ugráltunk a Szülinapom nevezetű ópuszra, mikor az esemény bekövetkezett és akkor hirtelen belém villant egy kép halott önmagamról. Nem voltam szép látvány leesett állal és meg kell mondjam, hogy a következő bevillanó képen pedig még rondább voltam, merthogy nem borotválkoztam emberi időszámítás szerint... hát szóval régen. Ráadásul a hajam is alapos mosást igényelt volna úgy kábé 3-4 napja, de a hideg és a sapka miatt rég elvetettem az ötletet úgy tavaszig. Szóval ott láttam magam meghalva, szőrösen, zsíros fejjel és leesett állal és akkor megsajnáltam szegény boncmestereket vagy a hogyishíjjákokat, akik mondjuk megállapították volna, hogy meghaltam szívrohamkapás következtében. Azt hiszem a mai nap to-do-list-jére felkerülhet az alapos borotválkozás és a hajmosás is, merthát, ha szívrohamot kapok legközelebb, akkor illedelmesen legyek már szép halott.

Ráadásul ma egész nap iszonytatóra fájt a hasam, először azt hittem, hogy ezmenzeszlesz, de aztán - remekbe szabott matematikatudásomnak köszönhetően és a sinus görbe Marsba lépésének időpontját is figyelembe véve - kiszámítottam egy viszonylag egyszerű kétismeretlenes egyenlettel, hogy annak biza' nem ma van a napja. Gondolkoztam kicsit és rájöttem... a mozgás az ok.

Merthogy Paprikáskrumpli sok hájjal megkent kolbászt is tartalmaz, amely már - mondhatni - jelentősen elvesz élvezeti értékéből, ezért úgy döntött, hogy kicsit lejárkál konditerembe izzadni, meg fulladozni.

Hát kipipálhattam a mozgás eme csodálatos, az összekeveredő emberverejtékkel átitatott formáját (amit amúgy nagy lelkesedéssel űzök - hogyispersze), azonban azt nem kalkuláltam bele, hogy ha mozgok, akkor izzadok és ha izzadok, akkor vizes leszek és ha vizes leszek akkor kurva szar lesz nekem, mert hiába a derékvédő, ha érzékeny veséim minden apró hőingadozást megéreznek. Bár nem tudom melyik lehetett a ludas, majd kiderítem.

Úgyhogy fáj a hasam és ez nem tesz jót a hipochondirámnak (se). Már reszketett a kezem a mobiltelefon gombján a nőgyógyász száma felett körölve, de úgy gondoltam, hogy nem borítok asztalt és követelek egyből biopsziát egy valószínűsíthetô felfázás miatt. A fene se tudja miért, lehet azért, mert nem szeretem, ha a seggemben matat valaki olyan, akit nem szeretnék, ha a seggemben matatna... Tudtok követni ugye?

Amellett, hogy kicsit szégyellős is vagyok, úgy érzem megfelelő, néha már túlzásba vitt önkritikával is rendelkezem, tehát - szerintem - nem szép látvány az alsó felem díszkivilágításban na. Pláne nem szülés után, de ez egy másik sztori.

Egyelőre szorítok magamnak hogy túléljem és addig is bőszen iszom a cickafarkteát, mert valaki valamikor valamilyen hiteles internetes gyk fórumon azt mondta, meg mert a népi gyógyászati tapasztalatok is ezt mutatják vagy ilyesmi. Szóval iszom.

A következőkig bármi legyen veletek, csak a Paprikáskrumpli ne!