A kísértet

Egy esős éjjel Sarah egyedül ült karosszékében és kedvenc tévéműsorát nézte a „Ki nevet a végén” című showműsort. Közben forró csokiját kortyolgatta.
Az eső cseppek hangosan kopogtatták az ablakpárkányt.
Sarah szőke göndör haját hátra dobta és finoman végig simított arcán.
Ekkor a játékvetélkedőt félbeszakította a Híradó.
Sarah kicsit mérges volt amiért a legizgalmasabb részt nem láthatja a vetélkedőből, de kiváncsi volt vajon mi miatt állították le az adást.

Egy erdőt melletti kis kunyhót mutattak ahol egy idős bácsi élt unokájával.
A bácsi könnybe lábadt, rémült szemekkel kétségbeesett hangon egy igen rémisztő dologról beszélt. Azt mondta, hogy a negyedik elpusztult őzet találta meg nem messze a kunyhójától. A szerencsétlen állatot valami szétszedhette, mert cafatokban talált rá az elpusztult őzre. A harapás nyomok semmi féle vadállatra nem utaltak. Sokkal inkább emberinek tűnt.
Sarah-t kirázta a hideg a hallottakon.
A vetélkedő folytatódott, de Sarah előtt csak az idős ember arca volt.
Összehúzta magán a köntöst. Az eső jobban rákezdett.
Sarah nem akart aludni. Éjjeleket fenn tudott lenni volt, hogy az egész éjszakát átvirrasztotta.
Rémálmai elől menekült, amik mindig akkor jelentek, meg amikor ő aludt.
Öt évvel ezelőtt egy csendes délutánon autózgatott az utcán az erdő melletti autópályán, amikor vagy öt őz ugrott ki a fák közül-egy kislánnyal együtt.

Sarah már nem tudott lefékezni, túl hirtelen történt minden.
A kislány a motorháztetőnek csapódott. Sarah minden éjjel a kislánynak a vérbefagyott arcát látta álmában.
Kiitta az utolsó korty forró csokit is és megpróbálta elhessegetni az idős bácsi arcát maga elől. De akárhogy próbált a vetélkedőre koncentrálni valamiért újra és újra a szétszedett őz a rémült arcú bácsi és a halott kislány jutott eszébe.
Másnap úgy döntött, hogy elmegy az idős bácsihoz, mert addig nem lesz nyugta ameddig nem beszélt vele.
A nap ragyogóan sütött, és egy felhő sem árnyékolta be az eget.
Sarah kicsit nehezen talált rá a kunyhóra, mert amikor útba igazítást kért mindenki csodálkozva meredt rá.
- Miféle kunyhó? Az, amelyik az erdő mellett van a temetővel szemben? Ott nem lakik senki.

Sarah úgy értelmezte ezt, hogy bizonyára nem hallottak az őzek elpusztulásáról vagy nem is érdekelte őket.
Furcsamód azonban úgy érezte ő már járt arra fele.
Amikor a kunyhóhoz ért az öreg bácsi úgy állt kinn a teraszon mintha számított volna az érkezésére.
- Jó napot kívánok! - mutatkozott be Sarah - Hallottam a tegnapi híradásban, hogy elpusztult őzeket talált nem messze innen!
A bácsi szeme ravaszkásan megcsillant. Sarah megijjedt a bácsi nézésétől. Nyugi nyugtatta magát csak a napfény miatt lehetett.
- Maga is valami tévés? –kérdezte az öreg.
- Nem. Csak egy kíváncsi nő, aki meg akarja tudni, mi az igazság. - felelte Sarah.
Az öreg bólintott majd beinvitálta Sarah-át a kunyhóba.
- Ha jól emlékszem azt mondta abba az interjúban, hogy van egy unokája is.
A bácsi felsóhajtott.
- Biztos rosszul emlékszik, kedves! Egyedül élek már öt éve! Az unokám öt évvel ezelőtt meghalt. Elütötte valaki autóval.
Sarah szívverése mintha kettő dobbanást kihagyott volna. Az nem lehet hogy...

Sarah a kandalló feletti fényképre nézett és ekkor érezte azt, hogy menten elájul. A vérbe fagyott kislánynak a képe mosolygott rá.
A bácsi követte Sarah tekintetét.
- Igen. Ő volt az unokám.
Sarah szörnyen rosszul érezte magát. Itt ül szemben annak a kislánynak a nagypapájával akit ő öt évvel ezelőtt elütött a kocsijával.
A bácsi ekkor megfogta a nő kezét. Sarah összerándult az érintéstől. Kellemetlen durva tapintása volt a bácsi kezének.
- Kérem, segítsen nekem megtudni mi történk az őzeimmel.
Sarahnak halk suttogásféle volt a válasza.
- Hogyne persze.
Volt valami rossz érzése, amikor ránézett a bácsira, de nem tudta mi. A bácsi megkérte Sarah-t, hogy az estére maradjon vele.
Sarah úgy érezte ennyivel tartozik a halott kislány papájának, hogy segít neki.
A kandallóban csak fával lehetett begyújtani ezért az öreg kiment fát aprítani.
Sarah ledőlt a fotelba és a kezébe temette arcát.
- Jaj mit tettem...

Ekkor csámcsogást vélt meghallani valahonnan kintről.
Sarah ijedten rándult össze. A bácsi még nem tért vissza így úgy döntött egyedül jár végére a dolognak.
Felállt és kisétált a házból.
A csámcsogás egész közelről hallatszott. Sarah megkerülte a teraszt és majdnem elájult a szeme elé táruló borzalmas látványtól. Egy halott őz belső szerveit falta egy gyermek.
Sarah szeme kerekre tágult az iszonyattól. A gyermek felemelkedett és Sarahra nézett.
Sarah felsikoltott. A halott kislány volt az akit elütött.
Ekkor megjelent az idős bácsi is.
- A kislány tette ezt az őzekkel! - üvöltötte Sarah.
A bácsi elmosolyodott.
- Tudom. - mondta és unokájához lépett aki még mindig sötéten bámulta Saraht. - Én csaltam magát ide!Megakartam bosszulni magának azt amit velem és az unokámmal tett. Én miután megölte ezt a gyereket öngyilkos lettem. De most megfizet mindenért.
Sarah tudta hogy nem tehet semmit. Az idős bácsi unokájával együtt megragadták őt és a temetőbe vitték ahol az egyik sírkövön ez állt.
Itt nyugszik Bob Deathly unokájával Lizyvel együtt.
És magukkal húzták Saraht a koporsóba, ami mindannyiuk végső nyughelye lett.