A Balkán gyermeke

Akár a gondos édesanya, aki beveti gyermeke ágyát, úgy teríti szét isten mocskos felhőlepedővel az eget. Eltakarja szeme elöl a sivár utcák és a földből kitüremkedő szürke panelházak bizarr vizualitását.
A játszóteret megtöltik a múltszázadból fennmaradt vaskohászati szörnyetegek. Rothadó rozsdás libikókák, egy majdnem kidőlt mászóka kihasználva, elhagyatva. Virágok nem nőnek, csak egy-két elsárgult fűcsomó.
A természetnek semmi keresni valója a telepen. A pokol valósága, a reménytelenség agóniája.
A cigarettacsikkekkel és kutyapiszokkal tarkított homokozóban egy aprócska gyermek hevenyészett várat épít sörös dobozokból.
Ferike mégy csak hat éves.
Már nagyon éhes és elkeseredett, de nem sír.
Akkor sem sír, mikor az apja részegen félholtra veri és akkor sem mikor az anyja ájultan fekszik a gyógyszerektől.
Nagyon éhes és nagyon elkeseredett, de nem sír.
Hiszen köztudott a Balkán gyermekei sohasem sírnak.