Sztrájk adatai

Felperzsel, elhamvaszt a csók,
Érintésére kiráz a hideg.
Száját nem hagyja el bók,
És némán nézi szememet...

Oh, zafirezüst Holdvilág,
Fakóarany szapfény szíve,
Csillagok - lelkük fényzsarát,
Nézzetek most az egekre!
Kik oly sok hősre néztek le...

Hát persze, végre előadhatta eszméit, tévhiteit az angyalokról. Szemembe vághatta gyermeteg teóriáját, mellyel úgy hitte, sarokba állíthat. Engem! Az angyalok legádázabbikát, engem, ki addigra már épp elég emberiséggyűlöletet hordoztam lelkemben ahhoz, hogy ne szánjam meg az ilyen reménytelen próbálkozásokkal élő embereket...

Beszélgettünk a halálról,
Anya, a teológus meg én,
És szó volt a lassú elmúlásról,
És hogy kit sirat, ki él? ...

Rád nézve, árva gyermekem,
Látom benned az undort,
Érzem örök gyűlöletem
És átkozom azt a kort...

Szája ne szóljon, csak véresen,
Legyen ő a kedvesem.

Szava legyen hangos és durva,
Bal lábát egye a dudva,
És jobb keze rothadjon lassan;
Folyton csak ezt...

Mondd csak édes, vékony sarló,

Ördög szarvához hasonló,

Lesz-e még fakó hajnal, ébredés,

Ha néked az ég is kevés? ...

Őszül a tincs, mi olykor

Szőkén ragyogott, ha

Éjjelente búsongó teliholdtól

Kapott fényét szerteszórta...

Mit szólának az királyok?
>>Nagy lesz ez vidék, ország lészen!<<
És mit szólnának az királyok,
Ha látnák, milyen az ország készen? ...

Megvadult szél tépi ruhám,
Eső mossa el alakom,
Magam csak állok itt némán,
Tenmagam mégsem láthatom
Sem kívülről se nem belülről...