Őszül a tincs, mi olykor
Szőkén ragyogott, ha
Éjjelente búsongó teliholdtól
Kapott fényét szerteszórta.
Ráncos az arc, a bőr
Megnyúlik, és szürkül.
Mostmár nincs az az őr,
Ki védené utónak örökül.
Hályogos a szem, félvak,
És félárbocra eresztett
Szemhéja függönye alatt
Keresi az időt, mi elveszett.
Remeg a kéz, rázkódik,
Gyenge, törékeny a test.
Már egyre csak fohászkodik,
Bár tudjuk: sose volt rest.
Csak várja, várja a halált.
Emberek rezzennek a hangtól,
Mely fájdalmában így kiált:
Múljon el e pohár számtól!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
gyémánt ·
Hát igen, ez megint nagyon klassz... meg ne próbálj sztrájkolni...