Őszül a tincs, mi olykor
Szőkén ragyogott, ha
Éjjelente búsongó teliholdtól
Kapott fényét szerteszórta.
Ráncos az arc, a bőr
Megnyúlik, és szürkül.
Mostmár nincs az az őr,
Ki védené utónak örökül.
Hályogos a szem, félvak,
És félárbocra eresztett
Szemhéja függönye alatt
Keresi az időt, mi elveszett.
Remeg a kéz, rázkódik,
Gyenge, törékeny a test.
Már egyre csak fohászkodik,
Bár tudjuk: sose volt rest.
Csak várja, várja a halált.
Emberek rezzennek a hangtól,
Mely fájdalmában így kiált:
Múljon el e pohár számtól!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
2026-04-25
|
Merengő
Gini a vörös bundával rendelkező róka egy padon ült és nyomkodta a mobiltelefonját. Az északi...
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Egy nap sem múlik el, hogy rád ne gondolnék,
Egy...
Egy...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
gyémánt ·
Hát igen, ez megint nagyon klassz... meg ne próbálj sztrájkolni...