Őszül a tincs, mi olykor
Szőkén ragyogott, ha
Éjjelente búsongó teliholdtól
Kapott fényét szerteszórta.
Ráncos az arc, a bőr
Megnyúlik, és szürkül.
Mostmár nincs az az őr,
Ki védené utónak örökül.
Hályogos a szem, félvak,
És félárbocra eresztett
Szemhéja függönye alatt
Keresi az időt, mi elveszett.
Remeg a kéz, rázkódik,
Gyenge, törékeny a test.
Már egyre csak fohászkodik,
Bár tudjuk: sose volt rest.
Csak várja, várja a halált.
Emberek rezzennek a hangtól,
Mely fájdalmában így kiált:
Múljon el e pohár számtól!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
2025-12-04
|
Fantasy
A Magyar One Piece egy melléktörténet, amely hűen illeszkedik az eredeti One Piece univerzumhoz...
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások