Őszül a tincs, mi olykor
Szőkén ragyogott, ha
Éjjelente búsongó teliholdtól
Kapott fényét szerteszórta.
Ráncos az arc, a bőr
Megnyúlik, és szürkül.
Mostmár nincs az az őr,
Ki védené utónak örökül.
Hályogos a szem, félvak,
És félárbocra eresztett
Szemhéja függönye alatt
Keresi az időt, mi elveszett.
Remeg a kéz, rázkódik,
Gyenge, törékeny a test.
Már egyre csak fohászkodik,
Bár tudjuk: sose volt rest.
Csak várja, várja a halált.
Emberek rezzennek a hangtól,
Mely fájdalmában így kiált:
Múljon el e pohár számtól!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Most még élek s virulok
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
De holnap talán kiborulok,
Mert fáj, s kínoz
a sok fasz kiket érzelmeim kínoz
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
gyémánt ·
Hát igen, ez megint nagyon klassz... meg ne próbálj sztrájkolni...