Fohász a letűnt egekért - Vedithnek

Oh, zafirezüst Holdvilág,
Fakóarany szapfény szíve,
Csillagok - lelkük fényzsarát,
Nézzetek most az egekre!
Kik oly sok hősre néztek le.

Bodros felhők lágy hasa,
Az őszi szellő szerelme,
Úszó madár bús raja...
Nézzetek most az egekre,
Kik olykor énrám néztek le.

Ha hajnal hasítja szerteszét
Homályát hűs éjjelnek,
Vagy alkony mutatja szép színét;
Nézzetek most az egekre,
Kik emlékeznek a fényre.

Lássátok most az egeket,
Halljátok most lágy énekét
A lassan tűnő lelkeknek,
És mondjatok imát az egekért,
Kik oly sokszor haltak éjekért.

Emléketek még bennem él,
Letűnt korok és letűnk egek!
De lelkemben a remény ég,
Hogy visszanéztek még, egek,
Kik szép napokra ébresztetek.