Robby beküldött történetei

A basszus a fülében egyre erősödött és a hang egyre halkult, miközben felszippantotta a fehér ’hintőpor’ csíkot. Szédülni kezdett, és csak azt érezte, hogy hozzásimul az emberekhez akaratától függetlenül. Karok és hasak érintését, simaságát mosollyal válaszolva kezdett ráérezni a zenére, az ütemére...

Anyu mormol valamit, de a lány nem érti. Kimegy a szobából, kinyitja az üveget, és önt ide is, oda is a löttyből. Szépen egyenletesen, ahogy a haját szokta fésülgetni.
A bejárati ajtó előtt játszadozik így, amikor egy alakot lát meg a tömör üvegen keresztül.
Széles mosolyra nyílik a szája. Igazi, és őszinte. Halkan kinyitja az ajtót. A kulcsok alig zörrenek meg egyszer kétszer...

Ma megint egy pluszhatás, egy rosszhatás, hideg érzéketlen, amit ember csak kaphat. Még egy visszautasítás. Bár kedves, de tudom hogy ez csak tisztelet vagy kedvesség. Szóval a tények úgy állnak, hogy még egy csaj utasított vissza egy meghívástól. Ez már kezd fájni...

Egyszer csak azt vette észre, hogy valaki végig simítja állát, lefelé haladva furcsa, bizsergető érzést keltve a nadrágjában. Le a nyakán, a hasfalán, majd a nadrágon az érzés elmúlt. Kinyitotta jócskán álmos szemeit. Egy gyönyörű lányt látott. Barna, egyenes haj, vékony arc, és egy kaján vigyor.
- Csukd be a szemed, édes, és élvezz-, suttogta lágy hangon, majd a férfi érezte, amit ilyenkor kell…

A vonat fénye a távolban feltűnik. Kiáltok a haveroknak, segítsenek, de nem tesznek semmit, elfutnak. Próbálom kirángatni a lábam, de nem megy. Verejtékezve, könnyezni kezdek, a vonat hangosan „ordít”. Reccsenést hallok, a lábam.. Elvérzek… Minden sötétségbe vonul...

Pár nap múlva ismerős felhő jelent meg. Pont olyan, mint tíz ével ezelőtt. Csak most zöld csíkok voltak benne, mint az apró kis folyók, vagy kábelek mennének benne, járnák át az egészet. Kancsó fölé ért a felhő, majd, mivel ott volt útban a híd a „krumpli traszport- hoz”, így kicsit visszatolatott, és egy antennás, kerekes krumpli jött ki a felhőből...

- Úgy kezdődött az egész, hogy egy osztálytalálkozóra mentem a tudtod nélkül. És megjelent a régi barátnőm, aki régen folyamatosan pasizott, s mint kiderült, még most is. Szervezett egy házibulit persze meghívott rá. Elmentem, többet ittam a kelleténél és megtörtént. - hallatszódott egyre gyengébb hangerővel, mintha a lány újra átérezte volna a helyzetet...

Döntöttem. Nem teszek semmit, ami egy kicsit fájt, mivel eddig mindig szinte kivétel nélkül a gonoszra hallgattam, de ez más téma, nem a haverok. Semmi közük hozzá. Ez egy kedves, okos lány, akinél körülbelül 1% esélyem van...

- Na nekem ne mond, hogy nem randiztál már négy hónapja, ember! Mert ilyen korban még… lazán megy. Gyerünk! Húzzál bele, különben észreveszed magad, hogy már 200 éves vagy és akkor mi lesz?
- Ezt a szöveget már hallottam. - jött a válasza és beleharapott a burgerba.
- Persze, hogy hallottad… na és? Eddig segített rajtad, rajtam, sok mindenkin! – hangzott az ellenválasz és egy pizza széle már el is tűnt egy szájban...

A felhő mennydörgőn nyávogni kezd, majd egy krumpli esik ki belőle. Úticélját elérve Karcsii abnormális alakú szájába - mely az abnormális fejen telepszik - ér célt.
Kancsó fuldokolni kezd. Összeesik, és trottyos-foltos gatyója is lecsúszik róla. Kancsónak vége... vagy mégsem???