Bálvány

Aranyporral kentem be a testem,
mézesen ragadt rám, beitta minden sejtem.
Falakból forróság, rózsa illatú áradt,
bensőmben plazmám nyargalón lázadt.

Kőből faragott Erósz a szentem,
márványréteg alól őt kifejteni kezdtem.
Mögüle te léptél elő, születés-fáradt,
hogy súlyos lelkedet belém átadd.

Én általad valami új lettem,
lányból nőként mellőled, fényedből felkeltem.
Hangodtól szemem mindig véres könnybe lábad,
kezednek nyoma húsomon szárad...