Nyirkos, fekete földből termett erdők
farkas testben ringattak,s öleltek magukhoz téged.
Később inas hús harapása jelentette léted.
A bús zöld vadon királyaként védted szilaj néped,
s lelkedben a kegyelem magva meddő.
Engem őznek rajzolt az égi festő,,
ki napfény áztatta mezők mezsgyéjén halkan lépked.
Kíváncsi tekintetem tüzes korongjába révedt
és félve fordultam el attól, mert izzása éget,
így vak vágtámat figyelte a lejtő.
Halált érezve eltűntek a felhők.
Keserű, kies pillantásod volt nekem a végzet;
tőr-fogaid öleléséből permetezett vérem,
s,hogy elmúlásom előtt még kapjak valami szépet
a füleimben ember-hangod felbőg.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
2025-05-07
|
Fantasy
fordítás .... Eredeti történet: ADD SPICE TO TASTE .... Szerző: PJRH
2025-04-30
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások