Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor.
Lócán ülve elmerengő,
míg mosdat az eső százszor.
Gyűlnek mellém csöndes tócsák,
fűben ég kék szirom serken.
Ingem alatt langyos vízcsepp
virágot bont régi sebben,
onnan kúszik mind-mind beljebb.
Elballagtak néma órák,
szívemben szerelem fakadt.
Együtt ülünk már a lócán
Isten lágy esője alatt,
messze túl az alkony rónán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Hozzászólások
A vers egyszerű, mint egy lóca, de csendességében is dinamikus, és ad az érzésnek, mint a nyári zápor. Ezért tetszett.