Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor.
Lócán ülve elmerengő,
míg mosdat az eső százszor.
Gyűlnek mellém csöndes tócsák,
fűben ég kék szirom serken.
Ingem alatt langyos vízcsepp
virágot bont régi sebben,
onnan kúszik mind-mind beljebb.
Elballagtak néma órák,
szívemben szerelem fakadt.
Együtt ülünk már a lócán
Isten lágy esője alatt,
messze túl az alkony rónán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2021-06-09
|
Merengő
Takard el szemed, s lásd az időt a messze<br />
kipárolgó leheletet.
2021-06-07
|
Horror
Teljesen odaadta magát és a dolog beválni látszott. Egy hímvessző megosztása egy másik nővel...
2021-05-29
|
Merengő
Majd egyszer, elég erősnek érzitek magatokat, hogy bábutok megmérettessen, és patkolatlan...
2021-05-21
|
Novella
Aki már járt Vácon tudja jól, hogy nagy kultusza van a Váci kívánságteljesítő halnak. A gyönyörű...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-11 00:00:00
|
Szerelmes
Már nem vagy olyan, mint régen
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
megváltoztál...
Nem beszélgetsz velem,
eltávolodtál...
Hozzászólások
A vers egyszerű, mint egy lóca, de csendességében is dinamikus, és ad az érzésnek, mint a nyári zápor. Ezért tetszett.