Félig hervadt kelyhű rózsák
illatával ölelkező
galambszárnyú nyári zápor.
Lócán ülve elmerengő,
míg mosdat az eső százszor.
Gyűlnek mellém csöndes tócsák,
fűben ég kék szirom serken.
Ingem alatt langyos vízcsepp
virágot bont régi sebben,
onnan kúszik mind-mind beljebb.
Elballagtak néma órák,
szívemben szerelem fakadt.
Együtt ülünk már a lócán
Isten lágy esője alatt,
messze túl az alkony rónán.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szeretni szabadon,
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Bárcsak megtehetném,
Ha egy kis időre a gondokat,
Félretehetném...
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások
A vers egyszerű, mint egy lóca, de csendességében is dinamikus, és ad az érzésnek, mint a nyári zápor. Ezért tetszett.