Mint a szarvasünő, vadregényes lelkű, s űzött,
ki az égő csipkebokortól menekül,
tekinteted rám oly erővel nehezül,
hisz lelked szaténja húsomtól lett véres-gyűrött ...
Istentől áradó, halálos hevület fűtött,
és gyümölcs-szívünk bronzvörös kővé dermedt,
az idővel rideg kristályossá hegedt,
amelyre fájdalmunk lédús gránátalmát tűzött.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Hozzászólások