Vérvörös lángcsóvát von maga után
tátongó égbolton suhanó kő-ködfolyam.
Lobbanva a vízbe csapódik sután,
a magas ég és a föld gyermeke megfogan.
Nászuknak tűz orkán szolgáltat gyufát,
a hűvös víz a robbanást nyaldosni rohan.
Lidércfény von különös kék aurát,
hideg kristálykövek alvadnak meg ólmosan.
Idő és tér tart egy rövid pauzát,
talajra hamuréteg nehezül súlyosan.
Remegés rázza világ összes zugát,
grafit pernye elől húzódik a vízhozam.
Borzongató szél von rezgésből burát,
a flóra és fauna mint volt, már nem olyan.
Kozmikus fény ült minden molekulán,
majd egy másodperc végén tűnt el illékonyan...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
bakos1022 ·
aranyos... tetszett. Szeretem a világvége történeteket, mert drámaiak... a versed pedig tömören tükrözi mindezt. 
:grinning:
:grinning:
Pusheen ·
Köszönöm szépen! Gondoltam,hogy sokan világvége versnek élik meg, sokan szerelmesnek, még olyan is volt, aki erotikusnak! :)) Ez a jó a versben és a költői szabadságban: a sokszínűség! :smile:
1326 ·
Harmadik versedet tetszikelem.
Pusheen ·
Köszönöm szépen, ezt már egyenesen bóknak veszem! :smile:
tgif ·
Wow!